Európa komoly bajban van
– mondta Donald Trump amerikai elnök szeptember 23-án az ENSZ-közgyűlésen az Európai Unió migrációs helyzetéről. Ehhez hasonló állításokat hallunk rendre a magyar kormánytól is.
Az idei év első nyolc hónapjában 112 ezren léptek be illegálisan Európába,
- ami 2024 azonos időszakához képest 21 százalékos,
- 2023 azonos időszakához viszonyítva 52 százalékos visszaesés.
Tavalyelőtt augusztus végéig 231 ezren érkeztek tengeri vagy szárazföldi úton Európába – olvasható az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség, a Frontex szeptemberi közleményében.
Az ügynökség az idei és a tavalyi első nyolc hónap között a legnagyobb visszaesést
- a főként a Fehéroroszországgal közös lengyel, lett és litván határszakaszt magába foglaló keleti határszakaszon (44 százalékos);
- az alapvetően Albánián, Szerbián, Montenegrón és Észak-Macedónián át vezető nyugat-balkáni szakaszon (47 százalékos);
- és mindenekelőtt a nyugat-afrikai útvonalon mérte.
A Mauritániából és Marokkóból hajóval a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetekre érkező migránsok száma 52 százalékkal esett vissza az idei első nyolc hónapban 2024 azonos időszakához képest, ami azért is fontos jelzés, mert ez számít az egyik legforgalmasabb migránsútvonalnak. Ebből az irányból több mint 12 ezer, a keleti határszakaszon 6,5 ezer, a balkáni útvonalon közel 8 ezer személy érkezett Európába.
Nagyjából a nyugat-afrikai útvonalon tapasztalt mértékben érkeztek illegálisan a nyugat-mediterrán útvonalon is (Észak- és Nyugat-Afrikából hajóval a Gibraltári-szoroson keresztül Spanyolországba, illetve szárazföldi úton a két spanyol észak-afrikai exklávéba, Ceutába és Melillába), ám ezen az útvonalon ez a forgalom 22 százalékpontos növekedését jelenti 2024-hez képest.
A második legforgalmasabb, úgynevezett kelet-mediterrán útvonalon (ez főként Líbiából és Törökországból vezet tengeri úton Ciprusra és Görögországba) a Frontex munkatársai 18 százalékpontos visszaesést tapasztaltak – összesen csaknem 32 ezer főről van szó.
A legtöbben, 42 ezren továbbra is a közép-mediterrán útvonalon érkeztek (ők leginkább Líbiából, valamint Tunéziából, Egyiptomból és Algériából indulva Olaszországba és Máltára tartottak), ám ez stagnálásnak mondható.
Ezeket az adatokat azonban több szempontból is érdemes fenntartásokkal kezelni.
Például azért, mert nem veszik figyelembe azokat a migránsokat, akiknek a szűrő ellenére sikerült bejutniuk az EU-ba, illetve nem tesznek különbséget a gazdasági bevándorlók és a menedékkérők között.
Az általános létszámcsökkenés ellenére továbbra is magas a halálos áldozatok száma. A Nemzetközi Migrációs Szervezet becslései szerint az idén eddig 1131 ember halt meg a Földközi-tengeren való átkelési kísérlet során. Tavaly ugyanitt összesen 2300 ember vesztette életét.
A láthatatlan kerítés
Az Economist cikke szerint a csökkenő trend nem annak a következménye, hogy megváltozott volna a világban a helyzet, hiszen Afganisztánban és Eritreában továbbra sem enyhült a regnáló hatalom elnyomása, Szudánban és a Száhel-övezetben még mindig polgárháborúk, felkelések dúlnak, Bangladesben, Egyiptomban sem lettek gazdagabbak az emberek, miközben az utóbbi kettőből érkeztek a legtöbben. A cikk szerint a csökkenés mögött az EU új módszerei állnak, amelyek próbálják távol tartani a migránsokat a kontinenstől.
A lap szerint a 2015–2016-os menekülthullám után az európai országok úgy gondolták, ha megnehezítik a bejutást a határaiknál, az elrettentheti az érkezőket. Ez azonban nem vált be, bár a migránsok száma a koronavírus-járvány alatt megcsappant, annak tetőzése után 2023-ig folyamatosan nőtt, ekkorra elérte az évi 380 ezres létszámot – ilyen tömegáradatot 2016 óta nem regisztráltak.
Azóta viszont folyamatos a csökkenés. Az Economist szerint a visszaesés fő oka, hogy Európa egy
nagy láthatatlan falat
épített: távol a saját határaitól feltartóztatja és visszafordítja a migránsokat, így azok menedékkérelemmel sem élhetnek.
Ez a fal az unió tagországai által külön-külön megkötött megállapodások szövevénye olyan tranzitországokkal, amelyeken keresztül a bevándorlók megpróbálnak Európába jutni. Az érintett országok cserébe segélyeket, beruházásokat kaptak. Egyiptom például 7,4 milliárd eurót (3000 milliárd forintot) kapott, Tunéziának pedig 1 milliárd euró (400 milliárd forint) jutott. Ezen kívül az Európai Unió tagállamai az egyes kibocsátó és tranzitországoknak ígéretet tettek a parti őrségük, a határőrségük, a rendőreik kiképzésére, finanszírozására.
Nem először születtek ilyen megállapodások, az EU például már 2015-ben aláírt egy ilyen egyezséget Törökországgal, 2017-ben pedig Olaszország Líbiával. Csakhogy ezek akkor még kivételeknek számítottak, így egyes útvonalakat ugyan meg lehetett nehezíteni, de azokat a migránsok kikerülhették, sőt újabbakat is nyithattak.
Így történhetett meg, hogy, miután 2023-ban az EU egyezséget kötött Tunéziával, 2024-ben 58 százalékkal csökkent a közép-mediterrán útvonalón érkezők száma. Tavaly az unió Mauritániával állapodott meg, ennek nyomán csökkenhetett az idén 52 százalékkal az átkelők létszáma. A visszaesés a Frontex szerint is elsősorban a nyugat-afrikai országgal közös megelőző intézkedések következménye.
A „láthatatlan fal” másik eleme, hogy az EU határozottabban ellenőrzi a külső határait és a Földközi-tengert.
Az egyre duzzadó létszámú Frontexnek – amely jelenleg nagyjából 3000 ügynökkel rendelkezik, de ezt fokozatosan 10 ezerre, sőt a tervek szerint 30 ezerre emelik – a működése már nem csak az uniós és nem uniós határokra korlátozódik. A Frontex nyáron megállapodott Bosznia-Hercegovinával is, így Moldova, Észak-Macedónia, Montenegró, Albánia és Szerbia után ott is együttműködhetnek a helyi hatóságok az ügynökséggel, ami akár a saját alakulataival is ellenőrizheti a határt és a repülőtereket a Nyugat-Balkánon – igaz, Szarajevóban és Brüsszelben még jóvá kell hagyni a megállapodást. Az EU emellett az Előcsatlakozási Támogatási Eszközön keresztül pénzügyileg és felszereléssel is támogatja az érintett országokat, amelyeket a vízumpolitikájával is cselekvésre ösztönöz.
Lapunk megkérdezett egy uniós jogászt arról, hogy ténylegesen milyen szerepet játszik a Frontex az irreguláris migrációval szembeni küzdelemben. Az érintettsége okán névtelenséget kérő szakértő azt mondta:
nagyobb a füstje, mint a lángja.
Az uniós határvédelmi ügynökségnek jó a sajtója, jóval többet állít magáról, mint amennyire képes, noha az megkérdőjelezhetetlen, hogy sok mindent csinálnak, az információszerzésben, a képzésben, a fejlesztésben, a tudás és a technológia megosztásában is részt vesznek, ennek ellenére nincs meghatározó szerepük a migrációs számok csökkenésében – tette hozzá.
Forrásunk ugyanakkor azzal egyetért, hogy az érintett országokba érkező uniós támogatásoknak komoly hatásuk van abban, hogy megnehezítsék, illetve megakadályozzák a migrációt.
A másik fő ok szerinte – az Economist cikkének állításával szemben –, hogy érezhetően változott a kibocsátó országok belső helyzete.
A Közel-Keleten, Irakban, Szíriában, Észak-Afrikában és a szubszaharai térségben, ahonnan sokan érkeztek, most nyugodtabbak a konfliktusok a korábbiakhoz, például 2015–16-hoz képest.
Mint mondta, az elmúlt években javult a határellenőrzések hatékonysága is. Az afrikai partszakasz hosszú és ritkán lakott, ami megnehezíti az emberi ellenőrzésüket. A technológia fejlődésével azonban a határvédelmi ügynökség drónokat is be tud vetni Líbia és Tunézia felett – ezek, amikor hajót észlelnek, értesítik a helyi hatóságokat.
A Lighthouse Reports nonprofit oknyomozó oldal szerint a 2024-et megelőző három évben a Frontex több mint kétezer alkalommal osztotta meg a migránshajók helyzetét a líbiai parti őrséggel.
Megkérdőjelezhető módszerek
Súlyos problémát jelent ugyanakkor, hogy a líbiai parti őrség számos egysége leginkább milíciaként viselkedik. Emberjogi csoportok szerint a Líbiában elfogott vagy oda visszaküldött migránsokat önkényesen fogságba ejtik, sokszor bántalmazzák, megerőszakolják, rabszolgasorsba taszítják őket.
Máltát is érte már olyan gyanú, miszerint egy líbiai milícia segítségével kényszerített ki hajókat a vizeiről. Tunézia rezsimjével szemben az a vád, hogy több ezer őrizetbe vett migránst az algériai határ közelében, a sivatagban étlen-szomjan magára hagyott, Mauritánia pedig migránsokat kényszerített vissza a határán Maliba, Szenegálba.
Az EU-jogász szerint nehéz bizonyítani, hogy a Frontex elnézi a visszaéléseket, vagy az unió egyetértésével történnének mindezek, ám az tény, hogy az EU – minthogy nemzetközi kérdésről van szó – sok országgal kénytelen együttműködni, így például Líbiával is, miközben tudható, hogy „ami ott történik, az a földi pokol.”
A migrációval szembeni keményebb fellépéssel kampányoló, azóta kormányra került német kereszténydemokrata CDU pártalapítványának, a Konrad Adenauer Alapítványnak a Száhel-övezeti programvezetője, Ulf Laessing attól tart, hogy a rövidebb útvonalak – mint a Nyugat-Szahara és a Kanári-szigetek közötti – akadályoztatása arra ösztökéli az embereket, hogy hosszabb és veszélyesebb útvonalakon jussanak el Európába.
A hivatalos számok csökkenése nem jelenti azt, hogy kevesebb embert látunk útra kelni. Inkább arról van szó, hogy Líbiában és Tunéziában több embert látunk szörnyű körülmények között tartva, melyek emberiség elleni bűncselekménynek minősülnek, ráadásul az EU együttműködésével és jóváhagyásával
– fogalmazott a Guardiannek még áprilisban Allison West, az Alkotmányos és Emberi Jogok Európai Központja (ECCHR) jogvédő szervezet jogi tanácsadója, aki szerint nem váratlan mellékhatásokról, hanem előre kalkulálható következményekről van szó: az emberek védelme helyett a megfékezésüket helyezi előtérbe az uniós politika.
A Frontex az Economistnak azt állította, hogy náluk „nincs helye a brutalitásnak. Ez az eljárásmód a partnereink munkájában sem elvárt vagy tolerált.”
A lapunknak nyilatkozó uniós jogi szakértő szerint az EU-nak törekednie kéne arra, hogy megelőzze a visszaéléseket. Erre több eszköze is lenne, például
- ha előzetes hatásvizsgálatok készülnének arról, hogy az együttműködés egy harmadik országgal milyen hatással lehet a migránsok biztonságára, jogvédelmére,
- ha minden entitása kellő gondossággal járna el,
- illetve a harmadik országoknak cserébe felajánlott pénzügyi támogatás felfüggesztésének lehetősége.
Mivel nincs olyan bizonyíték, amely szerint az EU tudtával történnének a kibocsátó és a tranzitországokban a visszaélések, így az unión belül sokan nem hajlandók foglalkozni ezzel a problémával.
Hosszú táv
Nagyon bonyolult, szinte lehetetlen dolog előrejelzést adni. Van egy csökkenő trend, és amit jelenleg tudunk, abból kiindulva szignifikáns növekedést nem várnék. Viszont bármikor beüthet a ménkű
– mondta lapunknak az EU-jogász arra a kérdésre, hosszabb távon is folytatódhat-e a migrációs számok csökkenése.
Nehézséget jelent a becslésben, hogy egyrészt a növekszik a népesség, másrészt az éghajlatváltozás miatt a Szaharától délre élő emberekre még nehezebb időszak vár, továbbá az is kérdés, hogy az Európával szövetséges országok felhasználják-e zsarolásra a már kiépült „láthatatlan falat”. Törökország és Marokkó esetében már volt példa erre – több forrást kértek, valamint a politikájukkal kapcsolatos kritikák lehalkítását.
Az embercsempészek is igyekeznek alkalmazkodni az új feltételekhez. Ide tartozik, hogy hajók helyett egyre inkább gyors motorcsónakokat használnak a profitmaximalizálás és a lebukás elkerülése érdekében, illetve Líbia és Kréta között létrejött egy új csempészfolyosó is, amelyen 310 százalékos növekedést regisztráltak az idén.
A kommunikációs fronton az EU folyamatosan azzal érvel, hogy „Európa nem az új Eldorádó, aki nem indokoltan jön, azt visszaküldjük.” Hogy ennek van-e visszatartó ereje, az a lapunk által megkérdezett szakértő szerint „nehezen detektálható, nem lennék ebben olyan biztos.” Kiemelte még azt a faktort is, hogy noha az irreguláris migrációs adatok csökkenek, a menedékkérelmek száma nem igazán, konstansan magasan, egymillió körül van évente.
Jelenleg az uniós tagállamok fő migrációs törekvése a visszatoloncolás, illetve az, hogy akik nem jogosultak a védelemre, eleve ne is érkezzenek meg az EU területére.
Erre példa Olaszország, amely ki akarta szervezni a menedékkérelmek feldolgozását Albániába (ezt egyelőre az Európai Bíróság nem engedi), vagy Görögország, ahol azt tervezik: börtönbe zárják azokat, akik nem hagyják el az országot, miután elutasították menedékkérelmüket. Hollandia Ugandába tervezi átszállítani azokat az elutasított menedékkérőket, akik bűncselekményt követtek el az országukban, az eleve nagyon szigorúnak ismert Dánia pedig Koszovóban épít börtönt a bűnöző menedékkérőknek.
Áprilisban az Európai Bizottság bejelentette, hogy Koszovót, Bangladest, Kolumbiát, Egyiptomot, Indiát, Marokkót és Tunéziát biztonságos származási országnak kell tekinteni, ami azt jelenti, hogy az állampolgáraikat gyorsított eljárás keretében visszaküldhetik, amennyiben a menedékjog iránti kérelmüket elutasítják. Az EU emellett tervezi a kitoloncolások egyszerűsítését, szigorúbb büntetések bevezetését, a kiutasított, de a térséget el nem hagyó migránsoknak visszaküldési központok létrehozását.
Ez a menedékjog kiüresítését jelenti
– értékelte az utóbbi tervet a 24.hu-nak az uniós jogász, szerinte ugyanis nincs megegyezés arról, hogy hova lehet valakit visszaküldeni. Egy elméleti példával élt ennek szemléltetésére: például egy pakisztánit, mivel a hazájába a visszatoloncolás nehézkes (az együttműködés Pakisztánnal rossz, a nagykövetségeik munkája döcögős), az észak-afrikai Mauritániába küldhetnének, amivel semmilyen kapcsolatban nem volt eddig, nem is onnan közelített Európába.
Az olasz példáról, amely szerint a Földközi-tengerről összeszedett migránsokat egyből Albániába szállították, hogy majd ott bírálják el menedékkérelmüket, a szakértő azt mondta:
óriási pénzégetés, parasztvakítás.
Végül kevesen is kötöttek ki Albániában, és az olasz bíróságok azoknak is megsemmisítették az őrizetbe vételi határozatát.
Egyesek úgy vélik, megszorítások helyett inkább arra kéne fókuszálni, ami miatt az emberek elindulnak Európa felé. A Nyugatnak ugyanakkor az afganisztáni és líbiai kudarc után kevéssé van most kedve a szegénység felszámolásához, a demokráciaexporthoz, a békefenntartáshoz. Ráadásul a szegénység felszámolására tett kísérlet miatt az érintett országokban nagyobb lenne azoknak a köre, akik képesek lennének kifizetni az embercsempészeknek az Európába vezető utat.
A korábbiaknál szigorúbb bevándorláspolitika egyelőre működőképesnek tűnik. Rövid távon ez azzal járhat, hogy a migráció kevésbé lehet központi politikai kérdés az EU-ban.
Jót is tenne neki
– véli az EU-jogász. Az erre utaló jelek között említi
- a jelenleg tapasztalható migrációs trendeket,
- a jövő év közepén életbe lépő, tavaly elfogadott migrációs paktumot,
- valamint azt, hogy 2022 óta az orosz agresszió vette át a legmeghatározóbb téma szerepét.
Ráadásul az ukrajnai orosz invázió kezdete óta komolyabb határellenőrzés folyik a keleti határszakaszon, nemcsak az ukrán részen, hanem például a Fehéroroszországgal közös határon is, ami orosz-belarusz nyomásra vált komoly migrációs útvonallá.
Hogy a migráció nem fog eltűnni az asztalról, az biztos, jósolta lapunknak a szakértő, de szerinte kevésbé lesz prioritás – hátrébb sorolódhat a 4–5. helyre.
