Irak nemrég kiutasította Svédország nagykövetét azok után, hogy tüntetők rohanták meg a bagdadi svéd nagykövetséget, és megrongálták az épület egyes részeit. A befolyásos iraki síita vallási és politikai vezető, Muktada asz-Szadr támogatói több alkalommal is a svéd nagykövetség felgyújtását követelték.
A tüntetők haragját az váltotta ki, hogy Irak stockholmi nagykövetsége előtt egy ateista iraki menekült felgyújtotta a muzulmánok szent könyvének, a Koránnak egy példányát. Az iraki vezetés bekérette a svéd nagykövetet, majd „rasszistának” és „felelőtlennek” nevezte azt, hogy ez a „szégyenletes cselekedet” a svéd rendőrség engedélyével történt meg. Mohammed Sía asz-Szúdáni iraki miniszterelnök elrendelte a svéd nagykövet kiutasítását az országból, valamint az iraki ügyvivő visszahívását Svédországból. A botrányt tovább tetézte, hogy Irakban felfüggesztették az Ericsson svéd távközlési óriáscég működési engedélyét.
Az események azonban nem csak Irakban okoztak felháborodást. Recep Tayyip Erdogan török elnök elítélte Svédországot az incidens miatt, mondván, Ankara soha nem fog meghajolni a provokáció vagy fenyegetés politikája előtt.
Megtanítjuk az arrogáns nyugati embereknek, hogy nem szólásszabadság a muszlimok szent értékeinek megsértése
– fogalmazott a török elnök.
Ali Hamenei iráni legfelsőbb vezető pedig sürgette Svédországot, hogy adja át a bűnösöket az iszlám nemzetek igazságszolgáltatásának.
A svéd kormánynak tudnia kell, hogy egy bűnöző támogatásával háborús álláspontot foglalt el az iszlám világgal szemben, és magára vonja a muszlim nemzetek és kormányok gyűlöletét és ellenségeskedését
– olvasható a hivatalos közleményében.
Ezeken felül Marokkó határozatlan időre visszahívta svédországi nagykövetét, a szaúdi külügyminisztérium pedig bekérette a svéd nagykövetet, hogy kifejezze nemtetszését az előző hónapban Stockholmban elkövetett Korán-égetéssel kapcsolatban. A minisztérium közleményében felszólította a svéd kormányt, hogy hagyjon fel minden olyan cselekménnyel, amely közvetlenül ellentmond a toleranciának és a mértékletességnek. Hozzátették: az ilyen cselekmények aláássák a kölcsönös tiszteletet, amely létfontosságú a népek és országok közötti kapcsolatokban. Emellett az 57 országból álló Iszlám Együttműködési Szervezet szerint a nemzetközi jogra és egyéb kollektív intézkedésekre van szükség a Korán megszentségtelenítésével kapcsolatos jövőbeli incidensek megelőzése érdekében.
A svéd nagykövetség megtámadása
Svédország „elfogadhatatlannak” minősítette a nagykövetség elleni támadást. A jogsértést követően hivatalos források közölték, hogy a nagykövetség munkatársai biztonságban vannak. Az iraki külügyminisztérium is elítélte a svéd nagykövetség megrohanását,
Azonban ez kevésnek bizonyult a nyugati kormányok szemében. „Egyértelmű, hogy az iraki hatóságok súlyosan elmulasztották a diplomáciai képviseletek és személyzet védelmével kapcsolatos felelősségüket” – fogalmazott a svéd külügyminiszter, Tobias Billström a Twitteren megosztott nyilatkozatában. Irak stockholmi ügyvivőjét is beidézték a svéd hatóságok, hogy megdöbbenésüket fejezzék ki az eset kapcsán. Az Egyesült Államok azt is „elfogadhatatlannak” nevezte, hogy az iraki csapatok nem védték meg a svéd nagykövetséget. Az iraki kormány erre reagálva újfent kijelentette, hogy elítéli a svéd nagykövetség lerohanását.
Svédországban nincs olyan törvény, amely kifejezetten tiltaná a Korán elégetését vagy megszentségtelenítését. Sok nyugati országhoz hasonlóan Svédországban sincsenek istenkáromlási törvények. Számos muszlim ország felszólította a svéd kormányt, hogy akadályozza meg a tüntetőket a Korán elégetésében. Svédországban azonban nem a kormány, hanem a rendőrség dönt arról, hogy engedélyezi-e a tüntetéseket vagy a nyilvános összejöveteleket. Mivel a szólásszabadságot erőteljesen védi az alkotmány, a rendőrségnek konkrét indokokra kell hivatkoznia a demonstrációra vagy nyilvános összejövetelre vonatkozó engedély megtagadása esetén – ide tartoznak például a közbiztonságot fenyegető kockázatok is.
A stockholmi rendőrség a svéd biztonsági szolgálat értékelésére hivatkozva – amely szerint az ilyen cselekmények növelhetik a Svédország elleni terrortámadások kockázatát – ugyan elutasította a Korán-égetésre vonatkozó kérelmet februárban, azonban a bíróság később hatályon kívül helyezte a döntést, mondván, hogy a rendőrségnek konkrétabb fenyegetésekre kell hivatkoznia. A gyűlöletbeszédről szóló svéd törvény tiltja a faji, etnikai, vallási, szexuális irányultságon vagy nemi identitáson alapuló embercsoportok elleni uszítást. Egyesek szerint a Korán elégetése muszlimok elleni uszításnak minősül, és gyűlöletbeszédnek kell tekinteni. Mások szerint viszont az ilyen cselekmények az iszlám vallást célozzák, nem pedig a hitüket gyakorlókat, és a valláskritikát a szólásszabadság hatálya alá kell vonni.
A dán eset
A svédországi történésekhez kísértetiesen hasonlító eseménysor következett be Dánia fővárosában, Koppenhágában. Irak elítélte a Korán ismételt meggyalázását a dániai nagykövetsége előtt. A Danske Patrioter szélsőjobboldali csoport július 24-én közzétett egy videót, amelyen egy férfi látható, amint megszentségteleníti és elégeti a Koránt, és megtapossa az iraki zászlót. Az iraki külügyminisztérium „ismételten határozottan elítéli a Szent Korán meggyalázását Irak dániai nagykövetsége előtt” – szerepelt a minisztérium közleményében. A minisztérium szóvivője eközben elmondta, hogy a dán nagykövetség diplomáciai munkatársai az esetet megelőzően két nappal már elhagyták Irakot. Mohammed Sía asz-Szúdáni iraki miniszterelnök július 24-én találkozott az Európai Unió többi országának nagyköveteivel, és ismét elítélte a korábbi eseteket. Kijelentette, hogy az akcióknak „nincs közük a véleménynyilvánítás szabadságához”, és felszólította az uniós országokat, hogy
küzdjenek az ilyen rasszista cselekmények ellen, amelyek erőszakot szítanak.
Az esetleges következmények
A korábbi hasonló esetekből rendkívül egyszerű következtetéseket levonni. 2015. január 7-én, miután az iszlám prófétájáról, Mohamedről jelentek meg sértő rajzok a Charlie Hebdo francia újság hasábjain, fegyveresek megtorlás gyanánt brutális módon lemészároltak 12 embert, köztük az újság szerkesztőségének munkatársait és karikaturistáit is. A lap nonkonformista stílusáról ismert, erősen valláskritikus és baloldali hangvételű publikációinak célkeresztjében gyakran a szélsőjobboldal, a kereszténység, a judaizmus, az iszlám, illetve a francia politikai és kulturális élet áll. A Charlie Hebdo a sajtószabadságot tágan értelmezve rendszeresen támadta a nagy egyházakat, ami több munkatársának életébe került.
Felmerül a kérdés, hogy Svédországnak, Dániának és más európai országoknak megéri-e provokálniuk kétmilliárd hívő embert, amikor ez a hozzáállás súlyos következményekkel is járhat.
Szerző: Tárik Meszár, a MCC Migrációkutató Intézet munkatársa
