Nagyvilág

Az orosz-ukrán háború tehette be a kaput Pakisztán egykori krikett-világbajnok miniszterelnökének

Michael Nagle / Bloomberg / Getty Images
Michael Nagle / Bloomberg / Getty Images
A kiérdemesült krikettjátékosból lett miniszterelnök súlyos örökséget hagyott maga után Pakisztánban, és félő, hogy a válság nem marad hosszú távú következmények nélkül. Az egykori világbajnok pályaíve és a hatalomba visszatérő korrupt politikusdinasztia története nemcsak Dél-Ázsiáról, de a kortárs politika természetéről is mesél.

Megbukott az egykor krikett-világbajnokként tündöklő miniszterelnök Pakisztánban, és helyét a korrupció miatt büntetését töltő korábbi kormányfő testvére vette át. Dacára a regénybe illő történetnek a dél-ázsiai országban olyan politikai és gazdasági folyamatok zajlanak, amelyek több szempontból hasonlóak a világ más részein – köztük Nyugaton is – történt eseményekhez.

Pakisztánban évtizedek óta két nagy párt váltja egymást a hatalomban, az egyik a balközép Pakisztáni Néppárt (PPP), a másik a konzervatív, iszlamista Pakisztáni Muszlim Liga (Nawaz) (PML-N). Mindkét erő jellemzője, hogy egy-egy politikai klán irányítja őket, ami megfelel ugyan a helyi viszonyoknak, ám könnyen teret nyit a mindent elárasztó korrupciónak és nepotizmusnak.

Minthogy azonban Pakisztán messze nem egy megmerevedett autoriter rezsim, hanem egy, a helyi sajátosságokhoz alkalmazkodó, de igen jól működő alkotmányos demokrácia, a korrupciós bűncselekmények és politikai túlkapások nem maradnak megtorlatlanul. A pakisztáni iszlamista jellegű demokrácia körültekintő működését jól példázza, hogy sok nyugati országot megszégyenítő módon szigorú kvótarendszert érvényesít a nők és a nem muszlim vallású kisebbségek parlamenti képviseletének biztosítására.

A 342 képviselői hellyel rendelkező nemzetgyűlésben az általános képviselői székeken túl hatvan olyan képviselői hely van, amit kizárólag nők számára tartanak fenn, tíz további pedig a kisebbségeké.

Imran Khan (kiemelt képünkön), az egykori világbajnok krikettjátékos lényegében 2018-ban lépett be ebbe a térbe kormányzóképes politikusként. Karaktere az Európában és az amerikai kontinensen is jól ismert posztmodern karizmatikus vezető típusára emlékeztet. Khan a populáris kultúra felől érkezik, sportkarrierjét követően filantróp tevékenységével hívta fel magára a figyelmet, majd politikai pályára lépett.

1996-ban alapított pártjával, a Pakisztáni Mozgalom az Igazságosságért (PTI) nevű centrista formációval jó ideig csak mérsékelt sikereket ért el. 2002-ben a párt színeiben mindössze egy képviselő jutott be a parlamentbe (ő maga), 2008-ban pedig el sem indult a párt a választásokon. A 2013-as év hozta el fordulatot, amikor több mint 7,5 millió szavazattal 16 százalékot ért el a nemzetgyűlésben. Öt évvel később Khan pártja már közel 17 millió szavazattal a legerősebb politikai erővé vált, és több koalíciós partnerrel kormányt alakíthatott.

Robert NICKELSBERG / Gamma-Rapho / Getty Images Imran Khan 1998-ban.

Khan fő ígérete 2018-ban az volt, hogy felszámolja a pakisztáni politikai élet dinasztikus hagyományait, az ebből adódó korrupciót, valamint átfogó gazdasági és politikai reformokat indít a végletes eladósodottságtól, költségvetési hiánytól, munkanélküliségtől és szegénységtől szenvedő országban. Khan a bázisát elsősorban a fiatal, illetve a magasabban képzett városi lakosságra építette, de –  minthogy nélkülük választást nyerni nem lehet – számított a nagy számú vidéki lakosságra is.

Előbbieket a korrupcióellenes jelszavaival és a sajtószabadságra vonatkozó ígéreteivel nyerte meg, a konzervatív tömegeknek pedig a vallási jelszavak hangoztatásával és Amerika-ellenes narratívájával szerezte meg a jóindulatát.

Centrista politikai ígéreteit Khan azonban nem tudta keresztülvinni. A tűzoltás, a koalíciós kényszerek és a reformokkal szembeni ellenállás hamar felemésztette az energiáit. Kritikusai szerint ráadásul rossz politikai döntéseinek sorával nemhogy eredményeket ért volna el, de még el is mélyítette az országot gyötrő válságot.

Khan a sajtószabadságra vonatkozó ígéreteit sem tartotta be. A Geo News pakisztáni hírcsatorna népszerű műsorvezetője, Hamid Mir nemrég elmesélte, hogy Imran Khan a megválasztását követően felhívta őt, és megkérte, hogy hat hónapig ne kritizálja őt a műsorában. A riporter megtette, amit kért, de a türelmi idő letelte után dolgozni kezdett, és igen hamar a miniszterelnök céltáblájára került. Khan miniszterelnöksége idején jellemző lett a cenzúra, a kormánnyal és a hadsereggel kritikus újságírók lejáratása. Ő volt viszont az első olyan politikus Pakisztánban, aki módszeresen és hatékonyan használta politikai kommunikációjához a közösségi médiaplatformokat.

Imran Khan politikai kudarcait olyan kihívások is tetéztek, mint a koronavírus-járvány, az ennek nyomán jelentkező gazdasági világválság, az Egyesült Államok kivonulása Afganisztánból, és újabban az orosz-ukrán háború globális következményei. A USA térségből való kivonulása érthető módon abba az irányba hajtotta az országot, hogy a régió stabilitása megőrzésének érdekében jó kapcsolatot ápoljon Oroszországgal és Kínával. Pakisztán függősége az orosz importáruktól pedig jelentősen növekedett az utóbbi években, sőt új gázvezeték építéséről is szó van a két ország között.

Az akár szimbolikusnak is tekinthető, hogy Khan éppen akkor tett látogatást Moszkvában Vlagyimir Putyinnál, amikor Oroszország megkezdte Ukrajna lerohanását.

Az orosz állami média a látogatást ugyan egyszerű munkamegbeszélésként igyekezett beállítani, melyen áttekintik a kétoldalú kapcsolatokat, de valószínűbbnek látszik, hogy Putyin demonstratívnak szánta a dél-ázsiai atomhatalom vezetőjének Moszkvába hívását.

Mikhail Klimentyev / Sputnik / AFP Khan és Putyin 2022. február 24-én Moszkvában.

Az infláció, az élelmiszerárak és üzemanyagárak elszállása mellett Khannak a koalíciós partnerekkel is meggyűlt a baja, az év elején a miniszterelnök ellen fordultak, és az őt a háttérből támogató hadsereg szintén elveszthette a türelmét. Imran Khan ellen idén tavasszal bizalmatlansági indítványt nyújtottak be a parlamentben. A miniszterelnök válaszul megpróbálta feloszlatni a nemzetgyűlést, és előrehozott választások kiírásával is próbálkozott, ám a legfelsőbb bíróság ezt megakadályozta.

A miniszterelnököt Pakisztán történetében így először bizalmatlansági szavazással, alkotmányos keretek között távolították el a hatalmából.

A populista vezető erre igen hevesen reagált. Összeesküvés-elmélettel állt elő, mondván, hogy a pakisztáni hírszerzés információja szerint az Egyesült Államok beavatkozása áll az eltávolítása mögött. Állítását azonban nem sikerült igazolnia, és az amerikaiak is elutasították a vádakat.

Khannak botladozásai mellett azonban voltak érdemei is. Az AP elemzése szerint a kormánya nemzetközi elismerést vívott ki magának a világjárvány idején alkalmazott „okos lezárásokkal”, amelyek megvédték az építőipart, ami a legszegényebb rétegeknek biztosít megélhetést. A miniszterelnök korrupcióellenes retorikája emellett arra ösztönözte a külföldön élő pakisztániakat, hogy pénzt küldjenek haza. 2020-2021-ben így 29,4 milliárd dollár érkezett az országba, ami 2021-2022-ben várhatóan akár 31 milliárd dollárra is emelkedhet. A gazdaság jövőbeli kilátásai azonban így is borúlátásra adnak okot. A GDP növekedése a tavalyi 5,6 százalékról 4 százalékra esett vissza, az éves infláció pedig 13,4 százalékra kúszott fel áprilisban.

Az új pakisztáni miniszterelnök, Sebaz Saríf személyében az egyik nagy politikai klán tagja foglalta el a főhatalmat április közepén. Saríf a Pakisztáni Muszlim Liga vezetője, az ő családja irányítja az ország egyik legnagyobb vállalatát, amelynek cukor- és acélgyárai vannak. Saríf hatalomra lépése talán emiatt némiképp nyugtatólag hatott a pakisztáni piacokra: a rúpia árfolyama 86-ról rögtön 82-re erősödött a dollárral szemben, a bajba jutott karacsi tőzsde is szerény nyereséggel zárt aznap.

PID / AFP Sebaz Saríf

Saríf veterán politikusnak számít, pályafutása alatt többször vezette az ország legnagyobb és leggazdagabb régióját, Pundzsab tartományt, ahol Pakisztán lakóinak több mint harmada él. Visszatérése ugyanakkor a korábbi dinasztikus, kétpárti politikai szisztéma restaurációját is jelentheti. A miniszterelnök bátyjának, Navaz Sarífnak például kulcsszerepe volt abban, hogy az előző miniszterelnök populista politikai mozgalma megerősödhetett.

Saríf  bátyja, aki 2017-ig volt az ország miniszterelnöke, súlyos korrupciós vádak miatt állt bíróság elé, és tíz év börtönbüntetést kapott. A büntetését egészségi okok miatt óvadék ellenében szakíthatta meg. Jelenleg Londonban kezelik.

A 70 éves Saríf egyik fő jellemzője, hogy jó külföldi kapcsolatokat ápol. Bátyját gyakran elkísérte a külföldi útjaira, például Kínába, de közismerten jó a nexusa Recep Tayyip Ergdogan török államfővel is. A jelenlegi miniszterelnök nemzetközi érdeklődésének irányát jól mutatja az is, hogy a kinevezése utáni első útja Szaúd-Arábiába vezetett. Az iszlamista vezető szaúdi kapcsolatai nem előzmény nélküliek. 1999-ben, amikor Pakisztánban a hadsereg közvetlen politikai szerepet vállalt, más szóval puccsot hajtott végre, Saríf családja Szaúd-Arábiába menekült, és ott is maradt egészen 2007-ig.

A múlt heti szaúdi találkozón a miniszterelnök pénzügyi segítséget kért az arab országtól. A találkozóról szóló közlemény szerint Szaúd-Arábia hajlandó meghosszabbítani a pakisztáni jegybanknak nyújtott 3 milliárd dolláros hitelének futamidejét, és további 1,2 milliárd dollár értékben halasztott olajfizetési lehetőséget is felajánlott, igaz, utóbbiról már tavaly novemberben is tárgyalt a két ország.

Az ifjabb Saríf fivért bátyjához hasonlóan szintén nem kerülték el a súlyos bűnügyi vádak. 2003-ban, még a kényszerű száműzetése alatt, egy áldozat családja azzal vádolta meg, hogy ő adott utasítást a rendőrségnek öt vallásos fiatal kivégzésére, akiket egy rendőrökkel folytatott, állítólag megrendezett tűzharc során öltek meg. A diákokról azt feltételezték, hogy terrorcselekményre készülnek, de ezt nem sikerült bizonyítani. A Sarífot vádló család ügyvédje 2008-ban azonban indoklás nélkül visszavonta a vádakat a politikus ellen, és így az eljárást nem fejezték be.

Az új pakisztáni koalíciós kormány előtt komoly kihívások állnak. A válság kezelése már nem halogatható tovább. Az infláció megfékezése, az államháztartási rendbetétele, a gazdaság szerkezetének átalakítása, a növekvő szociális problémák kezelése együtt nem tűnik rövidtávon és könnyen megoldható feladatnak. A pályát nehezíti, hogy a következő választások Pakisztánban 2023-ban esedékesek. Kérdés, hogy addig vállalja-e a kormány a válságkezeléssel járó népszerűtlen és fájdalmas intézkedéseket, vagy időhúzásra játszik.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik