Hétfőre virradóra Szudánban a hadsereg államfői feladatokat is ellátó főparancsnokának utasítására őrizetbe vették Abdalla Hamdok miniszterelnököt és a kormány számos, magas rangú tisztviselőjét. Az események széleskörű nemzetközi tiltakozást váltottak ki: a hadsereg által leváltott polgári vezető mellett nemcsak a demokráciapárti szudáni tüntetők, de több nagyhatalom és az ENSZ is felsorakozott. A katonai hatalomátvétel azzal fenyeget, hogy Szudán lecsúszik a képviseleti demokrácia felé vezető útról, és mindez éppen akkor történik, amikor az ország kezd újjáéledni a több évtizedes autokratikus uralom, a globális elszigeteltség és a bénító gazdasági szankciók után.
A katonai hatalomátvétel persze nem volt teljesen váratlan. A feszültség hetek óta fokozódott az afrikai ország polgári és katonai vezetői között. Szudánban 2019 óta egészen mostanáig egy sajátos, a hatalommegosztás elvére épülő átmeneti rendszer működött, amelynek az volt a célja, hogy az országot korábban uraló diktátor, Omár al-Basír megbuktatása után békés és demokratikus átmenet menjen végbe, amelynek végén klasszikus képviseleti demokrácia alakulhatott volna ki. Az átmeneti időszakra azért volt szükség, mert a 2019-ben tárgyaló felek úgy ítélték meg, hogy a három évtizedes rezsim beágyazottsága miatt az új politikai rendszert csak a fokozatosság elvéhez igazodva lehet tető alá hozni.
A CNN elemzése szerint a feszültség azután eszkalálódott, hogy egyes politikusok, köztük a hadsereg által őrizetbe vett Abdalla Hamdok miniszterelnök a 2019-es megállapodásnak megfelelően a polgári uralomra való átállást szorgalmazták. A múlt árnyéka azonban túlságosan is terebélyesnek bizonyult.
Az azóta eltelt hetekben viszont a legitim katonai vezetők a Szabadság és Változás Erői elnevezésű koalíció reformját és a kormány leváltását követelték. A civil politikai szereplők emiatt azonban a kizárólagos hatalom megszerzésére irányuló törekvéssel vádolták őket. A dolog vége az lett, hogy múlt csütörtökön tüntetők tömegei vonultak az utcára azt követelve, hogy a hatalom tartsa tiszteletben a 2019-es átmeneti megállapodást, és olyan kormányt állítsanak fel, amelyet a nép választott meg. A szudáni társadalom megosztottságát jelzi, hogy a polgári demonstrációk mellett olyan tüntetések is szerveződtek, amelyek a katonai hatalmat támogatták.
A BBC egy korábbi elemzéséből az derül ki, hogy a jelenlegi szudáni zavargások közvetlenül 2018 decemberére vezethetők vissza. Ekkor történt, hogy a hatalmában már instabillá vált diktátor, Basír elnök kormánya rendkívüli megszorító intézkedéseket volt kénytelen bevezetni, hogy az utolsó pillanatban megpróbálja elhárítani az ország gazdasági összeomlását. Szudánban ekkor széleskörű szociális támogatási rendszer működött, a kenyér- és üzemanyag-támogatások csökkentése az ország keleti részén tüntetéseket váltott ki az amúgy is rossz életkörülmények miatt. A tüntetéshullám átterjedt a fővárosra, Kartúmra is, és ezzel a közel három évtizedes elnöki hatalom sorsa végképp megpecsételődött.
A diktátor eltávolítását követelő mozgalom 2019. április 6-án érte el a tetőpontját, amikor tüntetők foglalták el a szudáni hadsereg főhadiszállása előtti teret, és követelték, hogy a hadsereg mozdítsa el Basír elnököt. Öt nappal később a hadsereg bejelentette, hogy Basír elnököt megbuktatták. 2019. április 11-én a tábornokok tanácsa vette át a hatalmat, de azzal a világos céllal, hogy a helyzetet normális mederbe tereljék. Az akkor felállított, héttagú Átmeneti Katonai Tanácsot Abdel Fattah Abdelrahman al-Burhan altábornagy vezette. Ő az a katonai vezető, aki a mostani puccsot végrehajtotta. Al-Burhan altábornagyot akkor arra hatalmazták fel, hogy gondoskodjon a rend és a közbiztonság helyreállításáról. A hadsereg azonban a helyi sajátosságok miatt messze nem egységes Szudánban. Az országban működő paramilitáris szervezetek és iszlamista milíciák befolyással vannak a katonaság működésére és döntéseire is.
A hadsereg akciója nemzetközi felháborodást váltott ki, az Egyesült Királyság akkori nyilatkozatában például az állt, hogy az Átmeneti Katonai Tanácsot a történtekért teljes körű felelősség terheli. A katonai tanács erre reagálva sajnálatának adott hangot, ám egyúttal kijelentette, hogy a művelet
bajkeverőket és piti bűnözőket
vett célba.
A 2018-as és 2019-es szudáni tüntetéseket azonban nem bűnözők irányították, hanem a széleskörű társadalmi elégedetlenség motiválta. A tüntetők között ugyan felülreprezentált volt a fiatal korosztály, de ez túlnyomóan az ország demográfiai jellemzőiből adódik. Szudánban a lakosság mediánéletkora 19,2 év, a lakosságnak 51,1 százaléka húsz év alatti. (Összehasonlításként: ugyanezek az adatok Magyarországon 40,6 év és 19,5 százalék.) A tüntetések polgári-népi jellegét mutatja az is, hogy a fő szervező erő a Szudáni Szakemberek Szövetsége elnevezésű szakszervezeti szövetség volt, élükön jogászokkal, orvosokkal és egészségügyi dolgozókkal. A tüntetések másik fő jellemzője, amely szintén jelezheti a demokratikus elköteleződést, hogy vezetői közözött nagy számban tűntek fel nők.
A kormányzást 2019 áprilisában átmenetileg átvevő tábornokok a Szabadság és Változás Erői nevű ernyőszervezet alatt tömörültek, és tárgyalásokba kezdtek a polgári tiltakozókkal. Az álláspontok csak lassan közeledtek egymáshoz, de a kölcsönös gyanakvást leküzdve a hadsereg és a tüntetők képviselői még 2019 nyarán tető alá hoztak egy megállapodást, ami rögzíti a hatalommegosztást. Ennek értelmében:
- A hatalommegosztás átmeneti időszaka 39 hónapig tart.
- Az időszak végén választásokat kell tartani.
- Megalakult a főhatalmat átmenetileg gyakorló Szuverén Tanács, amely egyszerre látta el a kormány és a törvényhozás szerepét.
- A Szuverén Tanácsot az első 21 hónapban a tábornok, a fennmaradó 18 hónapban a civilek vezetik. A tanácsnak 11 tagja van, ebből 5-öt a civilek, 5-öt hadsereg jelöl, a tizenegyedik jelölt pedig konszenzusos.
- A kabinet élén a demokráciapárti mozgalom által jelölt miniszterelnök áll, a honvédelmi és belügyminisztereket a katonaság választja ki, a többi pozíciót a demokráciapárti jelöltek töltik be.
- Az átmeneti időszakban hatalmat gyakorló Szuverén Tanács és a kabinet tagjai az átmeneti időszakot követő választáson nem indulhatnak.
Al-Burhan altábornagy hétfőn ezt a megállapodást rúgta fel azzal, hogy feloszlatta a Szuverén Tanácsot, őrizetbe vetette a miniszterelnököt és több polgári vezetőt, valamint szükségállapotot hirdetett az országban. Mindezt a tábornok az instabillá vált politikai helyzettel magyarázta, holott ennek oka leginkább az ő személyében keresendő.
Az Al Jazeera szerdán azt írta, az Egyesült Államok közölte, kész felfüggeszteni a Szudánnak szánt segélyprogramját, és az Európai Unió is ugyanezt helyezte kilátásba. Antonio Guterres, az ENSZ főtitkára a hét elején Abdalla Hamdok azonnali szabadon bocsátását követelte, és sürgette a világhatalmakat, hogy lépjenek fel azzal a jelenséggel szemben, amelyet egyszerűen
puccsjárványnak
nevezett.
Ez a kifejezés pontosan jelzi azt a mintázatot, amely szerint az elmúlt rövid időszakban több, demokratikus átmenetre törekvő, korábbi gyarmati országban hajtanak végre hasonló katonai hatalomátvételeket. Az, ami most Szudánban történik, nagyon hasonló ahhoz a puccshoz, amit 2021. február 1-jén Mianmarban hajtottak végre. Ebben tendenciát látni ugyan még korai lenne, de a jelenség egyértelmű figyelmeztetés, hogy a gyarmatosítás utáni kor természetrajza továbbra is kiismerhetetlen, és számos további nem várt fordulatot tartogathat.
