Nagyvilág europoli

Menekülteket zúdít Európára, és külföldön is üldözi kritikusait Lukasenka

Wojtek Radwanski / AFP
Wojtek Radwanski / AFP
Az utóbbi hetek belarusz politikája két dolgot üzen: a disszidensek sehol nincsenek biztonságban, és Lukasenka nem fél erőszakot exportálni külföldre.

Hónapok teltek el azóta, hogy Fehéroroszországban brutálisan leverték a nagy valószínűséggel elcsalt elnökválasztás miatt kirobbant tüntetéseket. Azóta egyrészt Európa sokkal kevésbé figyel a fehéroroszokra, miután nem láthatunk minden egyes hétvégén tömegtüntetéseket Minszk és a vidéki városok utcáin. Másrészt viszont Európa egyre inkább figyel Fehéroroszországra, mivel a rezsim megpróbálja a kontinensre exportálni az állami szintre emelt terrorizmust. Ez lett mostanra Aljakszandr Lukasenka fő politikai törekvése.

Ennek a legerősebb jelképe az volt, amikor Fehéroroszország a földre kényszerített egy utasszállító repülőgépet, amely két uniós főváros között a belarusz légtérben közlekedett, hogy szó szerint elraboljon róla egy újságírót és annak barátnőjét. Roman Protaszevics és Szofija Szapega máig fogságban van Belaruszban, annak ellenére, hogy az ügy mekkora felháborodást keltett az Európai Unióban. Ráadásul gyakorlattá vált, hogy bárkit letartóztatnak, aki nem tökéletesen lojális a rendszerrel. A fogvatartottakat rendszeresen kínozzák, megverik.

Ezzel párhuzamosan Lukasenka amellett is döntött, hogy közelebb viszi Fehéroroszországot Oroszországhoz, és aktívabban veszi igénybe az oroszok támogatását. Belarusz korábban is közel volt Oroszországhoz, ám nem volt egyértelműen vazallusállam. Az elnök sokáig egyensúlyozni akart a Nyugat és Oroszország között, mert ez volt a biztosítéka annak, hogy utóbbi nem fogja idővel bekebelezni a szomszédos államot. Ennek a biztosítéknak mostanra vége, és ez lehet az oka, hogy Vlagyimir Putyin továbbra is támogatja Lukasenka rezsimjét. Hosszútávú játék ez, amelyben a cél az, hogy Belaruszt integrálják Oroszországba.

Sergei Ilyin / Sputnik / AFP

Azt, hogy a rendszer iránti lojalitás mennyire elvárás mostanra Belaruszban, az olimpián is láthattuk. Kriszcina Cimanouszkaja futónő még csak nem is a belarusz kormányt kritizálta, csupán azt a döntést, hogy tévedésből olyan számban nevezték, amelyre nem készült. Pechjére a fehérorosz kormány – sok autoriter rezsimhez hasonlóan – szorosan fogja a sportot, a helyi olimpiai bizottságot Lukasenka fia vezeti, ezért gyakorlatilag megpróbálták elrabolni és felrakni egy repülőre Minszk felé. Csak az mentette meg, hogy segítséget kért a japán rendőröktől, akik nem engedték felszállni a gépre.

Közben Cimanouszkaja edzője arról beszélt, félő, hogy a futó öngyilkos lesz, a helyi propagandamédia pedig beindította a motorokat, és a létező összes csatornán Fehéroroszország szégyenének nevezték a futónő viselkedését. Ehhez tényleg nem kellett ellenzékinek lenni, sőt az olimpiai versenyzőket a rezsimek általában a tenyerükön hordozzák,

Cimanouszkaja pedig egy apró, teljesen jogosnak tűnő kritika miatt kerülhetett komoly bajba.

Azt, hogy az öngyilkossággal fenyegetés nem üres frázis, onnan tudhatjuk, hogy közben Ukrajnában felakasztva találtak meg egy ellenzéki aktivistát, aki a Belaruszból átszökő fehéroroszoknak segített beilleszkedni. Vitalij Sisov elment futni, de már nem tért haza. Egy közeli parkos részen találták meg egy fára felakasztva. A rendőrség szerint is gyanús, hogy az ügyet öngyilkosságnak álcázták, az ismerősei szerint pedig Sisov orra el volt törve, és több zúzódás volt a testén. A helyszín tökéletes volt arra, hogy meggyilkoljanak valakit, majd utóbb öngyilkosságnak álcázzák azt. Kamerák sehol, és mindössze két óra autóval a belarusz határ.

Ezek az esetek külön is rémisztőek, de több dolgot is elárulnak a fehérorosz rezsimről. Az egyik az, hogy a disszidensek sehol nincsenek biztonságban, a diktatúra bárhol megpróbál utánuk nyúlni. Ha kell, az égből szedi le őket, ha kell, a szomszédos országokba követi, vagy akár Japánból is megpróbálja elrabolni. Európa országainak pedig azt üzeni, hogy Belarusz nem fél exportálni a határain belül tomboló erőszakot a határain kívülre.

A fehérorosz vezetés a legtöbb szomszédos nyugati országgal kifejezetten rossz viszonyt ápol, a balti országok és Lengyelország is határozott és konzekvens kritikusai a rezsimnek. Pont ezért nem meglepő, hogy Lukasenka az erőszak mellett újabb és újabb hibrid módszerekkel próbálja megtorolni a politikáját érintő kritikákat.

Gabrielius Landsbergis, Litvánia külügyminisztere arra figyelmeztette nemrég az Európai Uniót, hogy Fehéroroszország szándékosan menekülteket szállít a határaihoz, hogy aztán igyekezzen illegálisan átjuttatni őket Litvánia területére. Szerinte az év végére a tízezret is meghaladhatja az illegális határátlépések száma.

Ez ugyan nem tűnhet soknak, litván szempontból mégis döbbenetesen magas szám.

Az országban 2,8 millióan laknak, és a külügyminiszter szerint idén már négyezer illegális határátlépő jutott be az országba. Tavaly egész évben összesen nyolcvan.

Landsbergis szerint ez nem véletlen, és a fehérorosz kormány szándékosan próbálja meggyőzni az afgánokat, irakiakat és több afrikai ország lakóit, hogy utazzanak Minszkbe, majd menjenek tovább a balti országok felé.

A külügyminiszter azzal vádolja Lukasenkát, hogy tárgyalásokat folytat több ország kormányával arról, hogy újabb menekültútvonalakat hozzanak létre, és jelenleg is a vízumliberalizációról egyezkedik a pakisztáni kormánnyal. Irakból például hetente tíznél is több gép repül Minszkbe.

Azt, hogy ebben mennyi igazság van, valamennyire megmutatja az EU reakciója is. Landsbergis arról beszélt, folyamatos kapcsolatban van Joseph Borrell külügyi főképviselővel, aki érti a probléma súlyát. Az EU diplomáciai gépezete a háttérben már be is indult, valószínűleg ennek köszönhető, hogy az Iraqi Airways augusztus 5. és 15. között minden gépét felfüggesztette Irakból Belaruszba.

A litvánok eközben egy trumpista húzáshoz folyamodtak, amelynek inkább orbánista következményei lehetnek: falat – egészen pontosan egy kerítést – szeretnének húzni a határra. Litvánia és Fehéroroszország között eddig nem volt fizikai határ, de most azt szeretnék, ha lenne. Az, hogy ezt ebben az esetben támogatja az EU, kicsit szokatlannak tűnhet, de Litvánia valójában nem volt migrációs útvonal az elmúlt években, az ország menekültügyi infrastruktúrája pár tucat emberre van tervezve, most viszont ezreket kell elhelyezniük. A litván kormány természetesen attól tart, hogy a nagy számú menekült destabilizálhatja az országot mind politikailag, mind gazdaságilag.

Az unió viszont kivételesen gyorsan és a helyzet súlyának megfelelően reagált a diplomáciai tárgyalások megindításával, ráadásul még Belarusz Brüsszelbe akkreditált nagykövetét is behívatták.

A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja keretében valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően. Az Európai Parlament nem felel a projekt megvalósításából esetlegesen származó közvetlen vagy közvetett károkért sem.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik