Drasztikus lépésre kényszerül Kína, ha nem jön be a „három gyerek politikája”

A kínai kormány hétfőn jelentette be, lehetővé teszik, hogy a házaspároknak lehessen harmadik gyerekük is. Túl sok részlet egyelőre nem ismert, de a döntés finoman szólva sem hozta lázba a kínai embereket, sőt, a legtöbben erős szkepticizmussal fogadták azt.

A változtatásról alig néhány évvel azután született a döntés, hogy Kína hivatalosan is engedélyt adott a pároknak a második gyermek vállalására. De mivel az sem hozott komolyabb demográfiai áttörést, nehezen képzelhető el, hogy a mostani engedménnyel bármit is javulna a helyzet.

Kínának az az egyik legnagyobb gondja, hogy hiába nőtte ki magát a világ második legnagyobb gazdaságává, a társadalom folyamatosan elöregszik, egyre kevesebb a munkaképes korú az országban. Ha nem emelkedik látványosan a születésszám, már csak egyetlen megoldás marad a probléma enyhítésére, amit viszont egyetlen kínai sem szeretne.

Hamarabb kellett volna gondolkozni

Kína demográfiai krízise ma már olyan mértékű, hogy az már Hszi Csin-ping elnököt is komolyan aggasztja. A legújabb népszámlálási adatok szerint tavaly mindössze 12 millió gyerek született az 1,41 milliárd lakosú országban, amire 1961 óta nem volt példa, ráadásul négy éve folyamatosan csökken a születések száma.

Az ázsiai nagyhatalom az 1970-es évek végén vezette be az „egy gyermek politikát”, amikor a lakosság kezdte megközelíteni az egymilliárd főt. A vezérkar, élén Teng Hsziao-pinggel tartott attól, hogy ez a népességnövekedés drasztikusan megakaszthatja a gazdasági fejlődést, ezért nem engedték, hogy a házaspároknak egynél több utódjuk szülessen. Ehhez kapcsolódóan több családbarát intézkedést is hoztak, széles körben elérhetővé tették például a fogamzásgátlókat, de gyakoriak voltak a kényszerített abortuszok és a sterilizációk is.

Mivel így kevesebb gyerek született, a népesség is lassabban nőtt. Csakhogy azt a mindenkori kormány kifelejtette a tervezésnél, hogy az orvostudomány és a technológia fejlődésének köszönhetően egyre tovább élnek majd az emberek, egyre több nyugdíjast kell eltartani. Már évekkel ezelőtt lehetett látni, hogy ebből komoly baj lesz, de csak a legutóbb közzétett demográfiai statisztikák hatására lépett a kormány. Valószínűleg elkésett.

Kína esete tulajdonképpen egy globális trendnek a része. Az 1900-as évek elejétől 2000-ig 1,6 milliárdról 6 milliárdra emelkedett a Föld lakossága, de most minden előrejelzés azt mutatja, hogy néhány afrikai országot leszámítva szinte minden nemzetnek csökkenni fog a lakossága a század végére. A Lancet című tudományos lapban tavaly megjelent kutatás szerint 23 országnak, köztük Japánnak és Olaszországnak 2100-ra megfeleződhet a népessége.

Ráadásul, ha egy országban elkezd látványosan csökkenni a születésszám, azt a tapasztalatok szerint nagyon nehéz visszafordítani. Ázsiában megpróbálkozott ezzel Hongkong, Tajvan, Szingapúr, Dél-Korea és Japán is, de mindenhol kudarcot vallottak. Ráadásul Kína problémája egy fokkal összetettebb.

Nincsenek hurráhangulatban a kínaiak

Egyelőre nem ismerni a részleteket, de a kormány a bejelentéskor azt hangoztatta, hogy igazságosabban osztanák el az oktatásra szánt forrásokat, és csökkentenék azoknak a családoknak az oktatásra fordított kiadásait, akik három gyermeket vállalnak. Ez önmagában nem hangzik rosszul, a felmérések szerint sokan részben tényleg anyagi okok miatt nem mernek nagycsaládossá válni.

Egészen más képet fest viszont ez a bejelentés, ha a közelmúltat nézzük. A rezsim először 2013-ban engedte meg két gyermek vállalását azoknak a pároknak, melyeknek legalább az egyik tagja egyke. 2015-ben ezt feltételek nélkül kiterjesztették az egész társadalomra. Azóta eltelt hat év, és nemhogy javult volna a helyzet, de még romlott is.

Felvetődik a kérdés, mitől változna bármi is, ha már szabad ugyan három gyereket vállalni, de igazából a többség még kettőt sem szeretne? Kizárólag az oktatásra szánt plusz pénzektől biztosan nem.

A kínaiak többségben szkeptikusan állnak az új fejleményhez. A legtöbben azzal érvelnek a „három gyerek politikája” ellen, hogy attól nem lesz se több idejük, se több energiájuk, se több pénzük, ráadásul a munkáltatójuk sem fogja jobban megbecsülni őket. És ebben lehet némi igazság.

A döntés negatív fogadtatásáról árulkodó jel az állami Xinhua hírügynökség honlapján közzétett szavazás eredménye is. A portálon azt kérdezték az olvasóktól:

készen állsz a »három gyerek politikára«?

A 22 ezer válaszadóból mindössze kétezren jelölték meg azt a lehetőséget, hogy „igen, alig várom”, húszezren pedig azt, hogy „meg sem fontolom”. A szavazás annyira rossz irányba haladt kormányzati szemszögből, hogy ezen a ponton törölték is az oldalról.

Akkor majd dolgoznak tovább

Az új családpolitika eredménye még akkor sem lenne azonnal érzékelhető, ha hirtelen tömegek vállalnának három gyereket, hiszen két évtizednek is el kell telnie, mire munkaképes korúak lesznek a mostani újszülöttek. Éppen ezért nem kizárt, hogy meg kell hozniuk egy szükséges, de rendkívül népszerűtlen döntést is emellett.

Kínában jelenleg a világon a legalacsonyabb a nyugdíjkorhatár: a férfiak 60 éves korukban, a nők leghamarabb 50 éves korukban mehetnek nyugdíjba, holott az országban már 77 év a várható élettartam.

Ez a szabály viszont aligha marad így sokáig. A kormány korábban már belengette, hogy az elkövetkező öt évben változtatni fognak a nyugdíjkorhatáron.

Azt még nem tudni, pontosan hogyan és meddig tolják ki, de ha mindkét nem esetében csak három évet nyújtanának rajta, akkor is 60 millió ember maradna bent a munkaerőpiacon tulajdonképpen egyik napról a másikra. Ha pedig más fejlett országokhoz hasonlóan 65 év lenne a férfiaknál és a nőknél is a korhatár, akkor az jelentősen segítene a gazdaságon. Más kérdés, hogy mindennek óriási lenne az elutasítottsága az országban.

A nyugdíjkorhatár módosítását simán meg is tudja majd húzni a kormány, ha a „három gyerek politika” nem váltja be a hozzáfűzött reményeket. Hivatkozási alap lehet, hogy ők megpróbálták, de nincs más módja a gazdasági fellendülés további biztosításának.

Az is érdekes felvetés, hogy ha ennyire fel akarja turbózni a születésszámot a kormány, miért nem törlik el teljesen a limiteket? Feltehetőleg azért, mert már egyszer a kezükbe került az irányítás a nők termékenysége felett, és ezt nem akarják elveszíteni.

És ott vannak az etnikai kisebbségek is. Hszi Csin-ping vélhetően nem nézné jó szemmel, ha túl sok ujgur születne, a büntethetőségük pedig egy újabb lehetőség az elnyomásukra is. Más kérdés, hogy ezzel a hozzáállással még jó darabig nem fog túl sok kínai megszületni.

Kapcsolódó

„Egy gyerek megszületésénél pataknyi vérontás is jobb”

A Kína túlnépesedése ellen hirdetett harc „sikerrel” zárult, de az oda vezető utat meggyilkolt, szemétre dobott magzatok és gazdag nyugatiaknak eladott kisbabák szegélyezik.