Az Európai Parlament az ősszel szavazhatja meg az unió hétéves költségvetési keretét és a hatalmas koronavírus-segélycsomagot, amelyről a tagállamok vezetői még a nyáron egyeztek meg. Ugyanakkor Magyarország nagyon nem szeretné, hogy szigorodjon a szövegben a jogállamisággal kapcsolatos kritérium, ezért az egész segélycsomagot hajlandó lenne megvétózni, aminek komoly következményei lehetnének.
A nyáron elfogadott csomag történelmi volt. Nem csak azért, mert húsz perc híján rekordhosszúságú ideig tárgyaltak róla, vagy mert a tárgyalások közepén a francia elnök annyira feladta a reményt, hogy előkészíttette indulásra a saját repülőgépét. Hanem azért is, mert a szokásos méretű költségvetési keret mellett az unió vezetői kivételesen időben reagáltak, és elfogadtak egy körülbelül ugyanakkora, ezermilliárd eurós segélycsomagot, amely ellensúlyozni hivatott a koronavírusjárvány gazdasági hatásait.
Ez a csomag két szempontból is újdonság. Most először fordul elő, hogy a tagállamok átvállalják a gyakorlatban egymás kockázatait, ezért közösen vállalnak adósságokat, és most először beszélnek arról is, hogy az uniónak saját forrásokra van szüksége ahhoz, hogy a csomagot vissza lehessen fizetni. Azért vállalják át, mert a nagy uniós segélycsomag körülbelül fele olyan hitel, amelyet az Európai Unió közösen vesz fel, majd a tagállamok hívhatják le. Ez azért hasznos, mert az EU-nak sokkal jobb az adósságbesorolása, mint a tagállamoknak, ezért jóval olcsóbban jut hitelhez, mint, mondjuk, Olaszország vagy éppen Magyarország.
Az új források ahhoz kellenek, hogy a segélycsomag másik felét, amely nem hitelekből, hanem a gyakorlatban ingyen odaadott pénzből áll, valamivel törleszteni lehessen. Az Európai Unió költségvetését a tagállamok adják össze, az uniónak eddig saját pénze néhány apró forráson kívül nem nagyon volt. A mostani segélycsomag visszafizetését viszont lehetőleg nem szeretnék rátolni a tagállamokra, de ehhez máshonnan kell pénzt szerezni. Ilyen lehetőség lehet a közösség kasszájába befolyó digitális adó vagy akár a vámok megcsapolása.
A saját forrásoktól a tagállamok vezetői eddig rettenetesen féltek, mert minél önállóbb az Európai Unió, és minél több saját pénze van, annál inkább képes politikai szereplőként működni és annál kisebb hatalma van felette a tagállamoknak.
Ebből már látszik, mennyire érzékeny és labilis megállapodás született a nyáron. Mivel a megállapodást minden tagország elkaszálhatta volna, olyan kártyavárat kellett építeni, amely senkinek nem sérti igazán az érdekeit. Ez pedig bonyolult és óvatos munka.
De az elfogadott megállapodás valójában csak egy keret, amelynek a részleteit most dolgozza ki a tanács, a bizottság és a parlament hármasa, hogy aztán a végső csomagról az Európai Parlament is szavazzon.
Alapvetően három nagy témakör körül van még mindig vita. Az egyik az, hogy az Európai Parlament nagyobb költségvetési keretet szeretne a következő két évre, mint amelyben a tagállamok vezetői meg tudtak egyezni. Ez azért problémás, mert a tanácsban jelentős a befolyása az úgynevezett fukar tagállamoknak. Ők alapvetően nettó befizetői az uniónak, így ők finanszírozzák a keretet, amit a nettó haszonélvezők között osztanak szét. Azt pedig nehezen tudják otthon eladni, hogy ennél is többet kelljen Dél- és Kelet-Európára költeni.
A másik fontos kérdés az új saját forrásoké lesz, itt egyelőre csak elképzeléseket és ötleteket látni, de azt nem tudni, mi lesz a megoldás. De a saját források lehetőségét mindenképp el kell fogadni ahhoz, hogy a segélycsomag életbe léphessen, mert ez azt jelenti – még egy közösség által kivetett digitális adó esetében is –, hogy tagállamok a gyakorlatban bevételekről mondanának le az unió javára. A trükk az, hogy az úgynevezett Own Resources Decision-t a tagállamok parlamentjének is jóvá kell majd hagynia, mivel az segélycsomaggal felvett hitelek nem épülnek bele az unió költségvetésébe. A saját források majd csak a következő hétéves keret elfogadásakor jelennek meg a költségvetésben.
A harmadik nyitott kérdés a jogállamisági feltételé. Erről szándékosan homályos megállapodás született a nyári csúcstalálkozón. Ennek az volt oka, hogy a szigorúbb jogállami kontrollt követelő országok, és az alapvetően érintett országok, mint Magyarország, Lengyelország és potenciálisan Bulgária is sikerként adhassák el otthon az alkut. A jogállamisági rész lényege, hogy létrehoz-e az unió olyan eljárást, amellyel fel lehet függeszteni források folyósítását, vagy meg lehet vonni uniós pénzeket azoktól a tagállamoktól, amelyek nem tartják tiszteletben az Európai Unió alapértékeit (amelyekre jogállamiságként szokás hivatkozni).
Ebből a nyáron olyan szöveg született, amelyben van is jogállami kritérium, meg nincs is. Szerepel ugyanis ilyen kitétel benne, de valódi szankciókról egyrészt nem ír a szöveg, másrészt már a mechanizmus elindításán is jelentősen nehezítettek a tárgyalások során.
A problémás kérdéseken kívül van még egy nagyon fontos nyomás is a tárgyaló felek egy részén: a déli tagállamok ugyanis kifejezetten rossz gazdasági helyzetben vannak, ezért minél előbb szeretnének hozzájutni a segélycsomaghoz. Ráadásul valójában nem is csak a déli tagállamok kezdenek rászorulni a pénzre, hanem például Magyarország is, amelyet a szűken mért gazdasági támogatások ellenére is sokkal jobban megviselt a válság, mint bárki várta volna.
Ezt a négy nagy problémát úgy kellene megoldani, hogy jelentősen nem nyúlnak hozzá ahhoz, amiben a nyáron megegyeztek a tagállamok vezetői, akik a valódi politikai hatalmat képviselik Európában. Ha ugyanis elkezdenek érdemben belenyúlni, az egész csomag darabokra eshet, és hónapokig tárgyalhatnak újra az elfogadásáról. Ez a tárgyaló felek nagy részének elfogadhatatlan lenne.
A tárgyalás kifejezetten nehéz lesz, mert elég sok egymásnak ellentmondó erő feszül össze. A magyar kormány a háttérben már közölte a tárgyaló felekkel, hogy ha szigorodik a jogállamisági elvárás, akkor a magyar parlament nem fogadja el a saját forrásokról szóló döntést, ami az egész segélycsomagot megakasztaná.
Ez két dolgot jelent: az egyik, hogy a magyar kormány kifejezetten tart ettől a kritériumtól, amely a gyakorlatban az első olyan uniós mechanizmus lenne, amelyet hatékonyan lehet alkalmazni a jogállamisági normákat folyamatosan megsértő tagállamokkal szemben. A másik pedig, hogy ezért hajlandó a legkeményebb diplomáciai eszközöket is bevetni.
A fontos kérdés viszont az, hogy melyik erőcsoport lesz a leghatékonyabb a saját érdekképviseletében és ki enged végül. Az Európai Parlamentnek kifejezetten fontos a jogállami kritérium, és kérdéses, hogy nehezítés nélkül elengednék-e a kérdést. A magyar kormány is engedni fog, hiszen már a tagállamok vezetőinek találkozója előtt vétóval fenyegettek, amiből szintén nem lett semmi.
A helyzetet jobban ismerők szerint egyelőre úgy tűnik, hogy vagy a déli vagy a keleti tagállamoknak engednek majd, de egyelőre a déliek állnak jobban. Főleg igaz lesz akkor, ha a magyar kormánynak is sürgősen pénzre lesz szüksége. Ebben az esetben még a jogállami kritérium fenyegetését is elengedhetik.
Ha viszont a magyar kormány tényleg megakasztja a folyamatot azért, mert fél, hogy számonkérik rajta az Európai Unió alapértékeit, nagyon komoly diplomáciai visszacsapást kaphat. A déli tagállamok EP-képviselői ugyanis eddig jellemzően támogatták a Fideszt a hatalmi harcokban, ahogy Orbán Viktort is a tanácsban. Azt már nehéz lenne eladni otthon, hogy miért támogatnak egy olyan politikai erőt, amely szándékosan lassítja, hogy segítséghez juthassanak.
Illusztráció: Csóti Rebeka /24.hu
