A koronavírus-járvány első pár hetének egyik legfontosabb tapasztalata, hogy egy pandémia teljesen átalakítja azt, ahogy a hatalom működik a világban. Az emberiséget érintő legutolsó globális katasztrófa, a második világháború óta építgetik az országok a közös szövetségi hálózatokat, amelyek a döntő pillanatban csődöt mondtak.
Az elmúlt hetekben az országok nagy része lezárta a határait és különleges jogrendet vezetett be. Igazából ebben az a rémisztő, hogy az Európai Unió tagországainak nem ötödik, hanem első reakciója volt az, hogy lezárják a határaikat. Fel sem merült az, hogy a bezárkózáson kívül bármilyen más megoldás születhet erre a válságra.
Mostanra gyakorlatilag megszűnt a közlekedés Európa különböző országai között. Annyira, hogy a magyar határ egyik oldalán veszteglő román állampolgárokat rendőrkonvoj kísérte át Magyarországon az éjjeli órákban, mert csak így vagyunk képesek őket hazaengedni Romániába. A legtöbb tagország azonnal saját eljárásokba kezdett, egyedül keresett megoldást. Minden visszacsúszott a nemzeti döntések szintjére.
Amerikai önzés
Ennek a világméretű verzióját láthattuk Donald Trumptól is, aki reflexszerűen tiltotta be az európaiak beutazását az Egyesült Államokba. Sokak szerint Trumpnak felelősre volt szüksége a vírus terjedéséért, és ezt Európában találta meg, ahol épp a vírus epicentruma volt. Különös humor az egész döntésben, hogy első körben Nagy-Britannia és Írország nem tartozott a beutazási tilalom alá eső országok közé (azóta már igen), miközben itt jóval több fertőzött volt, mint a legtöbb kontinentális országban. Mit ad isten, pont ezeken a helyeken van golfklubja is az amerikai elnöknek.
Trump a döntést egyoldalúan hozta meg, annyira, hogy nem is szólt róla az európai országoknak, akik kapkodtak a reakciókkal. Ezek után pedig megpróbált elcsábítani egy német céget, amelyik ellenanyagot kutatott a vírusra, hogy kizárólag az Egyesült Államok kaphasson belőle, ha elkészült. Az önzés teljes diadala.
A járvány megmutatta a majdnem száz éve fennálló szövetségesi rendszerek erejét, és ezek csúnyán elbuktak. Az Európai Unió gyakorlatilag eltűnt a színről, nem voltak szereplői a konfliktusnak. Az ENSZ amúgy sem tartozik azon szereplők közé, akiknek különösebb fontosságot tulajdonítunk, de most különösen láthatatlan lett. A WHO mint közös szereplő jelen van, de az ajánlásait vagy figyelembe veszik, vagy nem, esetleg úgy csinálnak, mint a magyar kormány, amely állandóan a WHO ajánlásaira hivatkozik, de például nem úgy szűr, mint ahogy valójában a szervezet ajánlja.
Bezárkózás
A világ a járvány hatására bezáródott és visszacsúszott egy olyan korábbi állapotba, amelyben nem léteztek még a szabad határátlépések és a Just-in-Time ellátási láncok, vagy épp a fapados repülés. Ennek a globalizációs deficitnek egyértelmű következményei lesznek, és végső soron ezek lesznek azok a következmények is, amelyek elhozzák a globális szövetségesi rendszerek visszatérését.
Juval Noah Harari, az ismert népszerű történész egyik legfontosabb elmélete a nemzetállamok születéséről szól. Ezek a nemzetállamok azért jöttek létre, mert az addig létező szövetségi rendszerek szintjén az emberek nem bírtak el a problémákkal.
A falvak azért jöttek létre, mert együtt élni biztonságosabb és jövedelmezőbb volt, mint külön. A városok azért lettek a falvakból, mert így nem halt éhen senki egy nagyobb aszály idején. A városokból pedig azért lettek országok, mert egy város önmagában nem tudja megoldani azt, ha a folyón néhány kilométerrel felette lévő másik város elszívja annak vizét. Mindig akkor lépett feljebb az emberiség, amikor olyan problémával szembesült, amelyet nem tudott azon a szinten megoldani, amelyen addig szervezte az életét.
És a járvány utóhatása ilyen szint lesz. A komoly gazdasági következményekre minden ország egyedi megoldásokat fog kidolgozni. Minden tagország saját nemzeti bankja menti majd ki a bajba jutott kisvállalkozásokat, és mindenhol külön kezelik majd az állásukat elvesztő állampolgárok problémáját. De van, amihez nem elég a tagállami megoldás.
Kamionok
Ott vannak például az Olaszország határában veszteglő kamionok, amelyek majdnem száz kilométer hosszan állnak a pályán, gyakran áruval megrakva. A kamionok Európa vérkeringését jelentik, teherautósofőr nélkül a kontinensen semmi nem létezik. Ha a kamionok nem járnak, a globalizált Európa hamarosan kifogy az élelmiszerből. Erről Reszegi László írt remek cikket a G7-re.
De ilyen megoldás kell arra is, hogy a járvány lecsengésével újraindulhasson az emberek és szolgáltatások mozgása Európában. Ezek mind olyan kérdések, amelyeket nem lehet tagállami szinten megszervezni, és nem is fognak csak úgy maguktól megoldódni.
A világ nem lesz ugyanolyan a koronavírus-járvány után, mint amilyen előtte volt. A globalizáció rengeteg kritikus pontjára világított rá, és a legalapvetőbb reakció az, hogy ezekre valamilyen szabályozás születik. Pontosan úgy, ahogy a szuverén adósságválság és az ingatlanlufi kipukkanása után feltőkésítették a túlságosan kitett bankokat. Ha szabályozni akarjuk azt, hogy milyen tempóban és hatékonysággal mehessen tovább a kereskedelem vagy az utazás, előbb vagy utóbb vissza kell mennünk az államok feletti szintre.
Az viszont kiderült, hogy az Európai Egyesült Államok eszméjének vége. Nincs hatalom az Európai Unió kezében, válság, háború, járvány esetén semmit nem tud kezdeni a problémával. Ezzel pedig jó lesz magának az Európai Uniónak is szembesülnie, hiszen eddig úgy viselkedett a szervezet, mintha tényleg ők irányították volna Európát. A járvány megmutatta, hogy Európa urai a tagállamok. De ha ügyesen használják ki azokat a lehetőségeket, amelyeket az államok feletti szerveződés nyújthat, ez még megváltozhat.
Kiemelt kép: Getty Images
