Videókat azért is jobb nézni, mivel egyre kevésbé van kedvünk és türelmünk hosszabb elemző szövegeket végigolvasni, előbb választunk egy mozgóképes, ingergazdagabb csatornát ugyanannak az információnak a befogadására. És ha azt nézzük, hogy haul videókkal és különböző prankekkel több százezres nézettséget lehet szerezni, akkor adódik a kérdés, miért nem ütközünk úton-útfélen olyan tartalomgyártókba a Youtube-on, akik fontosabb kérdésekben nyilvánulnak meg annál, hogy kinek mi van a táskájában.
A magyar Youtube-on gyakorlatilag nem létezik a politikai színtér. Nagyon ritka az, ha valaki bármilyen közéleti kérdésben megnyilvánul, és az esetek nagy többségében ekkor is csak általánosságban beszélnek a problémákról, egyértelmű véleményt nagyon kevesen fogalmaznak meg. Olyan felhasználóról pedig szintén alig tudunk, aki kizárólag politikával és közélettel foglalkozna a csatornáján. A kevés kivétel egyike Baumgartner Kata – bár az ő csatornája sem elsősorban közéleti –, aki videóiban foglalkozott már az abortusszal és a hajléktalanok kriminalizálásával is, a tavalyi parlamenti választások előtt pedig kisebb fejtágítót is tartott a közéleti kérdésekben kevésbé jártas követőinek.
Lapunknak adott márciusi interjújában azt mondta, egyszerűen még mindig nem érzik a legtöbben, hogy ezekről a témákról beszélni kellene.
Ha más videósok vagy közéleti személyek is meglátnák ennek a fontosságát, tízszer-tizenötször annyi emberhez elérne ez az egész.
Persze a Youtube demokratikus voltából adódóan nem csak az influenszerek előtt nyílt a pálya, bárki számára adott a lehetőség a feltörésre, nem beszélve a közéleti szereplőkről, akiknek ismertségükből fakadóan talán még könnyebb dolguk is lenne.
Itt Gulyás Márton nevét kell feltétlenül megemlíteni, aki amellett, hogy az ellenzéki politizálás talán legelkötelezettebb aktivistája, hosszú évek óta gyárt minőségi tartalmat Partizán nevű csatornájára (korábban Slejm – a torkon ragadt politika), elég csak a kamupártok utáni nyomozást dokumentáló Rablópártok című másfél órás dokumentumfilmre gondolni. Gulyás mellett Kálmán Olga, Puzsér Róbert és Vona Gábor próbálkozik még a videósok világában inkább kevesebb, mint több sikerrel, és ezzel a végére is értünk a magyar közéleti tartalomgyártók sorának.
Az alt-righton túl is van élet
A nagyvilágban a helyzet ennél egy pár fokkal jobb. Annak ellenére, hogy az alt-right előretörésének következtében az egész internetet ellepték a szélsőséges, homofób, hímsoviniszta és egyéb, a politikai korrektséget szándékosan figyelmen kívül hagyó véleményvezérek, így is találhatunk olyan, túlnyomórészt angol nyelvű csatornákat, amelyek közelebb hozzák a politikai és közéleti témákat az átlagemberekhez.
Itt van mindjárt a David Pakman Show, melynek keretében a névadó David Pakman már 10 éve szállítja a videókat a Youtube-ra több mint 700 ezer feliratkozónak. Pakman videóiban elsősorban az észak-amerikai politikai és közéleti aktualitásokkal foglalkozik, de évtizedes munkássága alatt készített már videót vallásról, tudományról, melegjogokról és a halálbüntetés kérdéséről is, ezek a témák pedig nem csak az amerikai nézőknek lehetnek tanulságosak. A legutóbbi iskolai lövöldözések kapcsán is készített egy videót, melyben a fegyvertartás problémáját feszegeti egy kicsit más szemszögből.
A videós szerepvállalásáról egy interjúban azt mondta, sokkal inkább tartja magát progresszívnek, mint liberálisnak, és az anyagaiban is elsősorban a progresszív nézőpontot és megoldásokat akarja megmutatni az egyes kérdésekben.
Pakmanhez hasonló formátumot készít a Guardian munkatársa. Owen Jones is, aki újságírói és aktivistai elfoglaltságai mellett vágott bele a youtube-ozásba. Jones a hagyományos baloldali értékek mellett az LMBTQ-közösségek elkötelezett támogatója, így a videói is főként e témák körül forognak. Csatornája talán annyiban izgalmasabb Pakmanénál, hogy igen gyakran készít interjúkat elismert, többnyire szintén baloldali közéleti szereplőkkel, ezen kívül pedig előszeretettel száll bele hol jogosan, hol jogtalanul egyes politikai szereplőkbe – például Theresa Maybe.
Kimberly Foster For Harriet nevű csatornája már önmagában figyelemfelkeltő lehet, hiszen a videókban egy fekete nő beszél a feminizmusról. Mindezt azonban nem teljesen részrehajlóan és meggyőzhetetlenül teszi, az aktuálisokra való reagálás mellett ugyanis kompromisszumok nélkül beszél a mozgalom problémáiról is, és közös gondolkodásra invitálja a nézőket, hogy együtt próbáljanak rájönni a megoldásokra.
Maga Kimberly úgy definiálja a csatornát mint egy olyan online közösség, ami egyszerre nevel, inspirál és szórakoztat, és arra próbál ösztönözni, hogy párbeszédek kezdődjenek a fekete nők szépségéről és komplexitásáról. Mindezt pedig elég vagányan teszi, aminek következtében már csaknem 100 ezer feliratkozóval bír. Az viszont valószínű, hogy Melania Trump nincs köztük.
Az eddig megidézett videósokkal ellentétben Shaun az arcnélküli youtuberek táborát erősíti, amely műfajban egyébként elég sokan képesek elvérezni. Mikor ugyanis valaki kizárólag vágóképekkel dolgozik a videói alatt, könnyen az a veszély fenyegetheti, hogy a jobbnál jobb illusztrációk és képek ellenére is elunja magát a néző, vagyis ebben az esetben inkább hallgató. Eddigi munkássága alapján elmondható, hogy Shaun nem esett bele ebbe a hibába, hiszen dacára annak, hogy csak szóban lép interakcióba egy alapvetően mozgóképekre szakosodott oldalon, a videóin rendszeresek a több százezres megtekintések. Témáit illetően a különböző szociális és emberi jogi problémákat és azok megoldási javaslatait mutatja be, de profiljához szorosan hozzátartozik, hogy különböző jobboldali, vagy egyenesen alt-rightos személyek kijelentéseire reagál gondosan felépített ellenérvekkel és egy jó adag maró gúnnyal.
Az egyik legnézettebb, közel egymillió megtekintésnél járó videójában Lauren Southern The Great Replacement című anyagára válaszol. A kanadai szélsőjobbos aktivista – aki Barbarians című könyvében kifejti, mekkora rajongója Orbán Viktor politikájának – szintén a Youtube-on tette közzé azt a videót, amiben tulajdonképpen felmondja azt az összeesküvés-elméletet, amiből az Orbán-kormány is óriási ihletet merített az elmúlt pár évben, vagyis hogy az amerikai és európai őslakosokat szépen lassan mind bevándorlókra fogják kicserélni. Shaun válasza már közel egymillió megtekintésnél jár, mégsem ez a legnézettebb anyaga, hanem az, melyben a konzervatív Prager University ellentmondásaira világít rá.
Jonathan Pie neve lehet, hogy elsőre nem mond semmit, de egy videót biztos, hogy mindenki látott tőle tavaly április tájékán. Ő volt ugyanis az, aki a legjobb stand up-osokat megszégyenítő módon hívta fel a figyelmünket arra, hogy milyen fontos, hogy elmenjünk szavazni. A férfi polgári neve egyébként Tom Walker, Pie személyében pedig egy olyan karaktert testesít meg, aki mintha most lépett volna ki egy öt csillagos dramedy-ből, és őszintén mond véleményt bármilyen közéleti, vagy társadalmi problémáról. Népszerűsége is főleg abból fakad, hogy hírből sem ismeri a politikai korrektséget, így finomkodás nélkül áll bele akár Donald Trumpba, akár a terroristákba, akár az Európai Unió demokráciagyakorlásába.
Mivel Pie főként az Egyesült Királyságban ténykedik, a Brexit neki is kimeríthetetlen témát szolgáltat, talán sajnálni is fogja, ha egyszer tényleg pont kerül az ügy végére. Mindenesetre az egész kilépési káosz már csak ezért a videóért teljesen megérte.
És persze nehogy azt higgyük, hogy a klímaváltozás és a különböző természeti katasztrófák érintetlenek maradnak a Youtube politikai színterén, annál is inkább, mert ez tűnik most a közbeszéd legújabb slágertémájának. A potholer54 elnevezésű csatorna azért jött létre, hogy egyszerűen fogalmazza meg a tudományos kutatások következtetéseit, és ami még fontosabb, hogy leszámoljon az interneten egyre jobban terjedő áltudományos hülyeségekkel.
A csatorna üzemeltetője korábban újságíróként és geológusként dolgozott, videóiban Shaunhoz hasonlóan ő is előszeretettel reagál célzottan a jobb- és szélsőjobboldal képviselőinek állításaira, legyenek azok pár ezer feliratkozóval rendelkező youtuberek, vagy olyan prominens személyek, mint a klímaváltozás egyik leghíresebb tagadója, Lord Christopher Monckton. A munkája során elengedhetetlenül fontosnak tartja a tudományos kutatások hivatkozását és a konszenzus keresését.
Az világosan látszik, hogy az országhatáron túl sokkal nagyobb a merítés közéleti-, és politikai videósokból, annyira, hogy lehetetlen lenne mindannyiukat felsorolni. Nem olyan rég frissítették azt a listát, amiben a top 100 politikai csatornát szedték össze, nagyrészt népszerűség alapján, így itt ugyanúgy megtalálhatók a keményvonalas alt-rightosok és marxisták is, a Redditen pedig egy rendkívül alapos és informatív listát raktak össze a fentiekhez hasonló témákban működő youtuberekből.
Kiemelt kép: Youtube / Jonathan Pie
