A Föld túlnépesedik, az ebből fakadó éhezés, háború és migráció pedig az egész világunkat destabilizálják majd – az európai migráció felerősödésével mind népszerűbbé váltak azok a nézetek, amelyek hasonló érvelés mentén vetítik előre a civilizációnkra leselkedő veszélyeket.
Ami viszont biztos: a Föld ellátóképessége még messze nincs a maximumom, így elképzelhető, hogy a bolygó a 2100-re becsült közel 11 milliárd embert is képes lenne ellátni. Ha éhezéssel találkozunk, az inkább azért van, mert politikai vagy biztonsági okokból nem jut el az élelmiszer a hiányt szenvedőkhöz. Például mert helyi fegyveres csoportok akadályozzák a segélyek célba jutását (mint Szomáliában történt az 1990-es évek elején), vagy mert a szemben álló felek egyike gátolja az élelmiszer-alapanyagok világpiaci kereskedelmét az adott országba.
Ami a túlnépesedést illeti, az ENSZ World Population Prospects 2019 című előrejelzése szerint csupán
Ez több mint háromszoros növekedés az elkövetkező 80 évben a világ legfejletlenebb, de leggyorsabban fejlődő kontinensén. Európában leginkább csak az erőszak és a migráció kapcsán hallani a kontinensről, ám jelentős mértékű innováció, gazdasági beruházások sora és társadalmi fejlődés is jellemzi a térséget.
Afrikában a népesség-növekedés túlnyomórészt a szubszaharai térségben megy majd végbe, az arabok lakta észak-afrikai régióban – Egyiptom kivételével – már korábban megállt a népességnövekedés. Érdekes módon az elkövetkező évtizedekben csak az észak-amerikai kontinens, illetve Ausztrália és Új-Zéland számíthat biztos növekedésre, de ezekben az országokban a bevándorlás lesz a lakosságszám-emelkedés fő motorja.
A világ legnagyobb és legnépesebb kontinense Ázsia: a jelenleg 4,6 milliárd lakossal rendelkező régió növekedése becslések szerint 2055-ig fog tartani (addigra eléri az 5,3 milliárd lakost), majd elkezd csökkenni. Kína lakosságának növekedése 2031 körül tetőzik, idővel India lesz a világ legnépesebb országa. Peking természetesen már korábban érzékelte a negatívi demográfiai trendeket, feloldották az „egyke” politikát, vagyis azoknak a családoknak a diszkriminálását, amelyeknél két vagy több gyerek született. Az országban megint megengedett a két gyermek vállalása, amire szükség is lesz, hiszen az urbanizálódó ország ugyanazokkal a problémákkal (elöregedés, munkaerőhiány) fog szembenézni, mint a Nyugat.
Indiában sem fog vég nélkül tartani a növekedés, az előrejelzések szerint ott 2059 körül fogja elérni a csúcsot a lakosság száma 1,7 milliárd fővel, majd ezután indul el a csökkenés.
A világ legnépesebb muszlim országa Indonézia, amelynek lélekszáma 2067-ben éri majd el a maximumát, 2100 körül 321 millió fő lesz a mostani 274 millió helyett. Az előrejelzések szerint 2100-ra már Pakisztán lesz a legnépesebb muszlim ország a maga 403 millió lakosával.
Ebből a felsorolásból látszik, hogy Afrika kulcsszerepet játszik majd a növekedésben. Amíg jelenleg Nigéria az egyetlen afrikai ország a top 10-ben, addig 2100-ra már öt ilyen ország lesz. Brazília, Mexikó vagy Oroszország, amelyek ma tagjai ennek a klubnak, a következő évszázadra már kisebb-nagyobb népességcsökkenéssel néznek majd szembe.
Aggodalmak Moszkvában
Európa demográfiai problémái jól ismertek. Legyen szó a magyar kormány családvédelmi programjáról vagy Németország bevándorláspolitikájáról, a közvélekedés szerint a gazdasági növekedés és a kontinens jóléte csak akkor biztosított a jövőben, ha ehhez megfelelő demográfiai potenciál is párosul.
Oroszországban még súlyosabb a helyzet. Már a Szovjetunió felbomlása előtt csökkenni kezdett a birodalom szláv lakosságának száma, miközben a muszlim közösségeké a Kaukázásuban, de főleg Közép-Ázsiában robbanásszerűen nőtt. A Szovjetunió felbomlása elvileg megszabadította Moszkvát ettől a „demográfiai bombától”, de a gazdasági és társadalmi átalakulás, az életszínvonal csökkenése olyan válságot idézett elő, ami a lakosság további csökkenésével járt. Ez a folyamat csak 2008-ban állt meg, amikor a putyini konszolidáció és a magas olajáraknak köszönhetően normalizálódott a helyzet Oroszországban.
Demográfiai szempontból ez az állapot 2018-ban ért véget, amikor egy évtized után ismét csökkenni kezdett a lakosság száma. Ebben az évben 180 ezer fővel fogyott a népesség, miközben mintegy 102 ezren vándoroltak be az országba. A nettó csökkenés így 78 ezer fő volt, amit akár jelképesnek is nevezhetnénk az ország 147 milliós lakosságához képest.
Az ENSZ előrejelzése szerint az oroszok azon országok közé fognak tartozni, amelyeket a demográfia csökkenés a legsúlyosabban érint, 2050-re 124 millió, 2100-ra 84 millió főre csökkenhet az ország lakossága, ami már súlyos stratégia problémákat jelenthet az eltartóképesség vagy akár a katonai biztonság fenntartásának kérdésében. Mindezt tetézheti, ha a környező ex-szovjet országokban beindul a gazdasági fejlődés, mert akkor ezek a gazdaságok „visszaszívnák” az orosz gazdaságból a saját munkaerőjüket.
Demográfiai válság vagy klímaválság
Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek a számok csak előrejelzések. Kitörhetnek közben új háborúk vagy járványok, amelyek időlegesen csökkenthetik a lakosság számát valamelyik régióban, nem beszélve az előre nem látható estleges természeti katasztrófákról.
Itt van például a globális felmelegedés problémája, amelynek hatását a hírek szerint jelentős alábecsültük. Érdemes emlékezni, hogy hetekkel korábban a sajtó épp attól volt hangos, hogy 2050-re az ENSZ egy másik testülete, az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) a korábbi előrejelzéseknél súlyosabb hatású modelleket állított fel, figyelmeztetve a tenger növekvő szintjére, szárazságokra, pusztító erdőtüzekre és súlyosbodó élelmezési válságokra.
Kiemelt kép: Peter Kneffel/dpa/AFP
