Végérvényesen vége lehet Merkel kancellárságának

Ez a vég kezdete

– írta a Tagesspiegel azt kommentálva, hogy minden elődjénél hosszabb idő, 13 év után távozni kényszerül tisztségéből Volker Kauder, Angela Merkel kancellár bizalmasa, a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a testvérpárt bajor Keresztényszociális Unió (CSU) közös szövetségi parlamenti képviselőcsoportjának frakcióvezetője. Rá csak 112 képviselő szavazott, míg az ellene induló Ralph Brinkhaust 125-en támogatták.

Könnyen lehet, hogy ez nem csupán Kauder politikai pályájának végét jelenti, hanem a vég kezdete Angela Merkel számára is.

Brinkhaus megválasztása nagy meglepetés volt, de nemcsak a kívülállóknak, hanem valószínűleg Merkelnek is. Az 50 éves pénzügyi szakértő ugyanis – aki 2009 óta tagja a Bundestagnak – szinte a semmiből jött, párton belül nincsen – vagyis eddig nem volt – hatalma, programja se túl sok, mindössze pár szó:

így nem mehet tovább.

Nemcsak azok szavaztak tehát Brinkhausra, akik a bevándorlók elleni radikálisabb fellépést szorgalmaznak, esetleg kevésbé hajlandók a reformokra, hanem mindazok, akik egyetértenek vele abban, amit fent idézett „programjában” állít.

Merkel benézte

Angela Merkel az utóbbi hetekben kétszer is nagyot hibázott.

Előbb a múlt héten, amikor felfelé buktatták a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal vezetőjét. Hans-Georg Maaßen a Belügyminisztérium államtitkára lett azok után, hogy kitartóan tagadta, hogy Chemnitzben szélsőjobboldaliak hajtóvadászatot indítottak menekültek és baloldaliak ellen, még úgy is, hogy ezt a kormánykoalíció pártjai és Merkel is így gondolta. Főként a koalíciós partner szociáldemokrata SPD-ből, de a CDU-n belülről is érkeztek Maaßen kinevezése miatt kritikák, aminek a vége az lett, hogy a kancellár elnézést kért. Ez ritkán fordul elő.

Másodszor pedig amikor nem látta be, nem folytathatja a végtelenségig, hogy nem reagál a CDU-n belüli kritikákra. Úgy számolhatott, hogy majd elhalkulnak a bírálatok, és minden folytatódhat abban a mederben, amiben 2005 óta, amióta kancellár.

A szavazás komoly sokkot jelenthetett Merkelnek, mert a hű Kauder elvesztésével fő támaszát, a frakciót is elvesztette.

A német sajtó azon a véleményen van, hogy a frakcióvezető-választás bizalmatlansági indítvány volt a kancellár ellen.

Bár Merkel a szavazás után azt nyilatkozta, hogy „a demokráciában előfordul a vereség is”, valószínűleg ő is sejti, hogy innen nincs visszaút. Amit még befolyásolhat, az az, hogy milyen vége legyen pártvezetői és kancellári pályájának. Egyszer azt nyilatkozta, reméli, lehetősége lesz arra, hogy saját maga válassza meg hivatala elhagyásának idejét és módját. Ez viszont már nem csak rajta múlik a frakcióvezető elvesztése után. A Welt újságírója legalábbis azt írta:

Merkel lekéste a lemondásának optimális időpontját.

Hogyan tovább?

Hétfőn a kancellár még kritikával illette a pártját (ilyet is ritkán hallani tőle), mondván, a problémák megoldásához ideje lenne nyugodt és eredményorientált szakmai munkába kezdeni, ahelyett, hogy a koalíció továbbra is saját magával foglalkozik. De hogy ez így is lesz a frakcióvezető-választás után, erősen kétséges.

Még akkor is, ha Brinkhaus megválasztása után kiemelte, szeretne olyan szorosan együttműködni Merkellel, hogy „egy papírlapot se lehessen majd közéjük tenni”.

Brinkhaus bátorsága dicsérendő – írja szintén a Welt újságírója –, de megválasztása egy korszakváltás jele. A kereszténydemokraták két korábbi nagy kancellárjának Helmut Kohlnak és Konrad Adenauernek nem sikerült az utódlását megoldani, és egyelőre – bár jó pár név felmerült – nem lehet biztosan tudni azt sem, kit szeretne Németország következő vezetőjének akár Merkel, akár a CDU.

Azt is ki kell találniuk, mi lesz addig, míg a negyedik ciklusát töltő Merkel marad az ország vezetője. A Handelsblatt újságírója felvetette, hogy vagy a Bundestag-frakcióban vagy a pártban bizalmatlansági indítványt kell indítania maga ellen Merkelnek, hiszen már a saját emberei támogatásában sem bízhat. Merkel azonban szóvivője útján azt jelentette be, nem kér bizalmi szavazást maga ellen, és minden nap teljes erővel dolgozik a kormány céljaiért, ebben pedig teljes együttműködést ajánl az új frakcióvezetőnek.

A felhatalmazás kérdését illetően a Spiegel cikkében arról tanakodnak, hogy

a keddi választással vége a nagykoalíciónak.

A szociáldemokraták Merkel mellett felőrlődtek, és egyre jobban szeretnének kiválni a nagykoalícióból, a bajor keresztényszocialisták pedig a menekültválság óta ott próbálnak keresztbe tenni Merkelnek, ahol csak tudnak. Így ezek után minden egyes ügynél Merkelnek meg kell teremtenie a többségét, hogy átvigye az akaratát. Ami szinte úgy hangzik, mint egy kisebbségi kormányzás.

Kiemelt kép: Sean Gallup/Getty Images