Nagyvilág
A man dressed in the Croatian national colours walks past the monument of the 19th-century rebel nobleman, Ban Jelacic, covered with Croatian national colours, in downtown Zagreb on July 15, 2018, ahead of the 2018 Russia World Cup final football match between Croatia and France, the first final World Cup match ever in the history of Croatia. / AFP PHOTO / ANDREJ ISAKOVIC

A horvátoknak minden sikerül

Szegő Iván Miklós
Szegő Iván Miklós

2018. 09. 09. 07:00

Ha egy határvitában veszít Horvátország a nemzetközi döntőbíróságon, Zágráb nem veszi tudomásul az ítéletet. Ha pedig egy hídépítéskor ők korlátoznak egy másik államot, az sem izgatja őket, mert melléjük áll az Európai Unió. A szlovének most amiatt irigykednek, hogy nekik nem ad annyi pénzt vasútépítésre az EU, mint a horvátoknak a Peljesac-hídra. Sőt a horvátok elérték, hogy egyszerre támogatja őket Németország, az USA, és még Oroszországgal is jóban vannak. Ezt ma kevés ország mondhatja el magáról, így viszont bármelyik szomszédukkal nyugodtan szembeszállhatnak.

Horvátország stratégiai helyen fekszik, a volt Jugoszlávia adriai partvidékének jelentős részét a magának mondhatja. Ennek a partvidéknek ráadásul a NATO és az EU teljes jogú tagjaként az „őrzője” is. Már Tito, a volt jugoszláv elnök is tudta: azért szegülhet szembe akár Sztálin akaratával is – a kelet-európai kommunista vezetők közül egyedül –, mert a Nyugatnak is fontos, hogy „az oroszokat ne engedjék ki az Adriára”. A délszláv kommunista diktátor ennek megfelelően saját politikát folytatott, hol keletre, hol nyugatra tett gesztusokat, de őrizte az adriai partvidéket, ami Jugoszlávia stratégiai aduásza volt. S ez az aduász a horvátoknál landolt a délszláv szövetségi állam felbomlásakor, a kilencvenes évek elején.

Zágráb egy másik stratégiai ügyben is kulcspozícióban van. A balkáni migrációs útvonalon fontos állomás, egy esetleges menekültáradat megindulásakor komoly feladatok hárulnának rá. Az ország most a schengeni övezethez akar csatlakozni, és ehhez Angela Merkel megadja a német támogatást. Erről beszélt a kancellár, amikor horvát kollégájával, Andrej Plenkovićcsal találkozott nemrégiben. Merkel kiemelte azt is, hogy Horvátország pozitív szerepet játszik az európai migrációs kérdés kezelésében.

A horvátok ugyanis ügyesen taktikáznak: a határon keményen lépnek fel a területükre főleg Bosznia-Hercegovinából belépni szándékozókkal szemben, de európai szinten nem használnak olyan menekültellenes retorikát, mint például a visegrádi országok.

German Chancellor Angela Merkel and Croatian Prime Minister Andrej Plenkovic smile during a joint press conference in Berlin on August 28, 2018. / AFP PHOTO / Tobias SCHWARZ
Angela Merkel és Andrej Plenkovic találkozója
Fotó: Tobias Schwarz / AFP

Erre a köztársasági elnök Kolinda Grabar-Kitarović is felhívta a figyelmet egy nemrégiben adott interjújában, azt bizonygatva, hogy a horvát szélsőjobboldal marginális, és nincsenek menekültellenes hangok az országban. Sőt Németország álláspontját is támogatni szokta Zágráb a menekültkérdésben – legalábbis szavakban. Ez Merkel számára nagy eredmény, összehasonlítva például egy Orbán Viktorral folytatott tárgyalás hangulatával. Cserébe a horvát miniszterelnök a mostani berlini tárgyalásain több befektetést kért a német cégektől. A német vállalatok azonban láthatóan inkább Orbánra fogadnának nagyobb téttel: ezt bizonyítják az Audi és a Mercedes folyamatos beruházásai Győrben és Kecskeméten, illetve a BMW bejelentése egy új debreceni gyár építéséről.

Pedig a horvátoknak nagyon kéne már néhány fejlesztés, hiszen gazdaságuk túlzottan az idegenforgalomra épül, a fiatalok körében pedig 30 százalékos a munkanélküliség. Ezért óriási a kivándorlás Németországba, Ausztriába és a skandináv országokba.

View over Banje Beach and the old town of Dubrovnik in the background, Croatia, Europe
Elszámolták magukat a horvátok, a magyar turisták élhetnek az eséllyel
A vártnál kevesebben vesznek ki szállodai szobákat és kevesebben szállnak meg családi panziókban Horvátországban. Pedig a látogatók száma nem csökkent. Mindezt az élelmesebb magyar turisták kihasználhatják, de azért érdemes résen lenniük.

A Horvátországgal vitában álló országok – gyakorlatilag összes szomszédja ilyennek számít – közben döbbenten nézik, hogy mi mindent engedhet meg magának Zágráb. Ennek döntő oka az, hogy a horvát külpolitika viszonylag szilárdan tartja nyugati orientációját, míg szomszédai közül nem egyet vádol a nyugati sajtó oroszbarátsággal.

Éppen ezért a szlovénok riadtan szemlélték nemrégiben, hogy az USA egyik minisztere ellátogatott Zágrábba, Szlovénia viszont hiába várja Donald Trumpot, annak szlovén felesége sem volt elég ok arra, hogy az amerikai elnök odalátogasson. (Amilyen feszült a viszony Donald és Melania Trump között, ezen persze nem is csodálkozhatunk.)

A szlovénok azt is meglepődve tapasztalhatták, hogy a német kancellár a szlovén-horvát határvitában Zágráb mellé állt. Zágráb álláspontja ugyanis az, hogy a vitát kétoldalú tárgyalásokon kell rendezni (csak éppen a horvátok ezeken a megbeszéléseken évtizedek óta az időt húzzák), és sem Plenković, sem Grabar-Kitarović nem veszi figyelembe a nemzetközi döntőbíróság alapvetően a szlovének javára szóló ítéletét. Zágráb ezt megteheti, mert amerikai és német támogatást élvez, Szlovénia mögött pedig nincs igazi nagyhatalmi lobbierő. A németek most, úgy tűnik, a kétoldalú megbeszéléseket erőltetik a horvátokra és a szlovénekre.

A magyar kormány eközben azzal szembesült, hogy az Európai Unió bírósága a horvátoknak adott igazat Hernádi Zsolt Mol-vezér kiadatása, illetve a horvátok által kért nemzetközi elfogatási parancs ügyében. Más kérdés, hogy Magyarország végül nem adta ki Hernádit Zágrábnak, az ügyben Orbán Viktor és Andrej Plenković is informális egyeztetést tartott hírek szerint. Hernádit megvesztegetéssel vádolják, amit állítólag azért követett el, hogy a Mol megszerezze az INA horvát olajipari vállalat irányítási jogait. A Mol és Hernádi az elmúlt években azonban visszautasította a horvát vádakat.

Budapest, 2018. június 15.
Hernádi Zsolt, a Mol-csoport elnök-vezérigazgatója a fõváros és a Mol-csoport közötti stratégiai megállapodás aláírásán a Városházán 2018. június 15-én.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Hernádi Zsolt, a Mol-csoport elnök-vezérigazgatója
Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

Gázügyek

Az Orbán-Plenković csúcson alighanem fontos kérdések dőlhettek el, mert a napokban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is nagy bejelentéseket tett: működésbe lép egy interkonnektor elnevezésű egység a meglévő vezetéken, ezzel 2019-től két irányba is folyhat a gáz a Magyarországot Horvátországgal összekötő csövön. Így tehát Magyarország gázt importálhat Horvátországból, csökkentve a függőséget az orosz gázimporttól. A magyar miniszter elmondta azt is, hogy a cseppfolyós gáz vásárlásáról is elkezdődtek a tárgyalások. Mindez Horvátországon belüli, részben román cégek bevonásával zajló fejlesztések eredményeként jött létre. Ez azért érdekes, mert térségünkben Románia kötelezte el magát még igen erőteljesen az amerikai érdekek mellett, és a cseppfolyós gáz továbbítása is egy olyan projekt lenne, amely az amerikai energiahordozó-szállítást könnyítené meg. Az USA ugyanis Európából az orosz gázt a saját cseppfolyósított földgázával váltaná ki – a megvalósulás legfőbb akadálya azonban az, hogy az így szállított gáz alighanem drágább lenne, mint az orosz import.

Bosznia-Hercegovinában is hiába ágáltak hosszú évekig a horvátok ellen, különösen a muzulmán bosnyákok vezetői. Az Európai Unió végül most hatalmas támogatást ad a horvátoknak arra, hogy a Peljesac-félszigeten keresztül híddal kössék össze államuk déli darabkáját Horvátország nagyobbik részével. A dalmát tengerparton ugyanis Bosznia-Hercegovina Neumnál egy apró tengeri kijárattal vágja félbe Horvátországot. Ezt a 20 kilométer széles kijáratot hidalja át – a szó szoros értelmében – most Horvátország a Neum elé benyúló Peljesac-félsziget és a szárazföld összekötésével. Ebben a bosnyákok sokáig saját szuverenitásuk korlátozását látták, végül azonban elálltak a tervtől, hogy nemzetközi pert indítsanak Horvátország ellen.

Az épülő Peljesac -híd látványterve
Fotó: Pipenbaher Consulting

A 2,4 kilométer hosszú híd építési munkálatai már megkezdődtek, és az EU-pénzekből a Financial Times beszámolója szerint most egy kínai fővállalkozót, China Road and Bridge Corporationt bízták meg a beruházással. A híd a brit lap szerint Horvátország területi integritásának központi kérdésévé vált, tehát nemcsak Bosznia számára jelent ez komoly ügyet. A híd 55 méter magas lesz, Szarajevó kérésére, hogy a nagy hajók is elférjenek alatta. Ehhez az EU 357 millió eurót ad a kohézis alapokból, ami az összes költség 85 százaléka.

Ezt a szlovénok azért nehezményezhetik, mert ők koránt sem kaptak arányaiban ekkora támogatást a tengerparti Koperhez vezető második vasúti vágány megépítésére. Pedig ez az Adriára vezető vasútvonal nemcsak Szlovéniát, hanem egész Közép-Európát is közelebb hozná például a tengerhez, így nemzetközi jelentősége nagyobb, mint a belső horvát problémákat megoldó Peljesac-híd. Mégis, a szlovénok mindössze a beruházás negyedére kaptak EU-forrásokat, ezért most nemzetközi bankhitelekre, illetve esetleg magyar kölcsönökre szorulnak. Emiatt azonban leginkább magukat okolhatják, a hosszú távú infrastruktúra-fejlesztési politika hiánya, az állandó kormányváltások, minisztercserék és az az EU-s határidőkből való kicsúszások egyaránt nehezítették a helyzetüket.

Szlovéniában sok minden képlékeny

A most alakuló szlovén kormány miatt a helyzet Szlovéniában eleve rendkívül bizonytalan: a szlovén állami tévé szerint a második vágány építésének augusztus végén meg kellett volna már kezdődnie, ennek ellenére semmi sem történt. Az illetékesek alighanem megvárják az új kormány hivatalba lépését. Az egymilliárd eurós szlovén projekt jelenlegi állása szerint 250 milliót az EU-tól kapnának, 200 milliót Szlovénia állna, 200 millió eurót Magyarország adna, tulajdonképpen egyfajta hitelként, 311 millió eurót pedig az Európai Beruházási Banktól, illetve az SID banktól vennének fel hitelként. Az sem kizárt azonban, hogy Ljubljana megvizsgálja a magyarok nélküli esetleges vasútépítés lehetőségét is – több olyan párt is van ugyanis az új kormánykoalícióban, amely az idei választások előtt ellenezte a magyarok bevonását a projekt megvalósításába.

A horvát elnöknő megvédte álláspontját az oroszügyekben is. Korábban is pozitívan nyilatkozott már az orosz kapcsolatokról  a nemzetközi szankciók dacára, Vlagyimir Putyint pedig egy focimezzel is megajándékozta a vébé alatt. Kolinda Grabar-Kitarović azt mondta a Guardiannek, örülök, hogy Trump elnök és Putyin elnök találkozott Helsinkiben, és reméli, hogy ez a kapcsolat folytatódni fog”. „Nem tudom, hogyan oldhatnánk meg olyan kérdéseket, amelyek minket Horvátországban és az EU-ban és máshol ennyire érintenek, anélkül, hogy Oroszországgal tárgyalnánk” – tette hozzá.

Mindebből látszik, hogy a horvát politika rendkívül ügyesen lavírozik a nagyhatalmak között, és nem arra figyel, mit mondanak a szlovének, a magyarok vagy a bosnyákok (esetleg a szerbek), hanem arra, hogy igyekezzen a két szuperhatalom elnökeinek közeledését kihasználni, és az így számára megnövekedett mozgástérben a legnagyobb előnyöket tudja kicsikarni az EU-ból is.

Kiemelt kép:  Andrej Isakovic / AFP

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.