Fidel Castro sokáig hitt benne, hogy elnökként hal majd meg, de egy rejtélyes betegség miatt 2008-ban le kellett mondania. Testvére, Raul váltotta őt, de egészen 2011-ig ő maradt a Kommunista Párt első embere, amikor ezt a posztot is átvette tőle fivére. Fidel végül 2016-ban hunyt el.
A most 86 esztendő Raul azért távozik az ország éléről, mert meggyőződése, hogy csak úgy tudja életben tartani bátyja forradalmát, ha felügyeli a hatalomátadást.
A kubaiak zöme azt tippelte, hogy Raul lánya, Mariela, a nemzeti jelölőbizottság tagja, vagy fia, Alejandro, a kubai kémelhárítás ezredese veszi át az ország irányítását, de helyettük a volt első alelnök, az 57 éves Miguel Díaz-Canel ülhet az elnöki székbe, hogy tovább haladjon a Castro-testvérek által kijelölt úton.
Ki ez az ember?
Díaz-Canel az ország középső területén található Villa Clara tartományban született egy szerelő fiaként. Az egyetemen mérnökként végzett, majd csatlakozott a Kubai Forradalmi Fegyveres Erőkhöz. Ezután dolgozott még főiskolai tanárként is, és szoros kapcsolatokat épített ki a Kommunista Párttal.
1987-ben nicaraguai összekötő tiszt lett, majd az 1990-es évek elején, a Szovjetunió összeomlása után – ami nagyon fájdalmasan érintette Kubát – tartományi párttitkárnak nevezték ki.
Mindenki megközelíthető, hatékony politikusnak ismerte meg, aki rögtönzött találkozóin rövidnadrágban és pólóban jelent meg. Többször állt ellen a pártnyomásnak, például amikor a parancs ellenére megtagadta, hogy bezárjanak egy, a melegek és leszbikusok számára újonnan megnyitott találkozóhelyet.
2013-ban oktatási miniszterként beavatkozott egy egyetemi professzorok között kialakult vitába is. A tanárok indítottak egy blogot, amelyen a Kommunista Párt elveiről és tagjairól közöltek kritikákat és véleményeket. Miután az egyetemi szervereken blokkolták a lapot, Díaz-Canel találkozni akart velük. Azt kérdezte tőlük, miben tud segíteni, hogy tovább tudják folytatni a munkát. Harold Cardenas, az egyik professzor most benne látja a lehetőséget, hogy Kuba más irányba indul el.
2016. március 21-én Havannában készült kép Miguel Díaz-Canel kubai alelnökről. Miguel Díaz-Canelt a karibi ország új elnökének választották 2018. április 19-én. (MTI/EPA/Michael Reynolds)
Az utóbbi időszakban viszont retorikája egy csöppet megváltozott. Egy tavaly kiszivárgott, pártülésen készült felvételen azzal fenyegetett, hogy elnémítja a forradalom ellen fellépő weblapokat. Igaz, a gyakorlatban ez még nem történt meg.
A ranglétrán lépkedve kiérdemelt egy becenevet: Día y Noche, azaz Éjjel-Nappal. Ezt kormányzati dolgozók ragasztották rá, mert bármelyik pillanatban megjelenhetett az irodákban, hogy ellenőrizze, mindenki a munkával törődik, nem lop és nem pihenget. Ez a mentalitás kulcsfontosságú is lehet az ország irányításában.
Kuba jelene és jövője
A hatalomátadás egy olyan időpontban történik, amikor valami kezdett megváltozni a kubai hétköznapokban.
- Bár az internethez való hozzáférés még mindig gyatra, szélesebb körben elérhetők a hotspotok, mint valaha.
- Már több mint 5 millió mobiltelefont használnak a 11,5 milliós népességű országban.
- Több mint 550 ezer kubai dolgozik a magánszektorban.
- A kubaiak sokáig csak engedéllyel hagyhatták el az országhatárokat, de ma szabadon utazhatnak.
- Emellett szabadon lehet lakásokat eladni és venni, ami ezelőtt elképzelhetetlennek számított.
Az ország utcáin ezzel együtt hömpölyögnek az 1950-es években gyártott Chevrolet-k és Fordok, mintha megállt volna az idő. A helyiek arra panaszkodnak, hogy rendszeres hiány van alapvető termékekből, mint a tojás, a burgonya vagy a WC-papír.
A kubaiak többsége azt várja majd el tőle, hogy olyan gazdasági újításokkal rukkoljon elő, ami a két Castrónak együttvéve sem sikerült. Ehhez olyan kommunista államok nyomdokaiba kellene lépnie, mint Kína vagy Vietnam, ahol úgy sikerült fellendíteni a magánszektort, hogy nem sérültek a pártérdekek.
Az új elnök dolgát nehezítik majd a bonyolult amerikai-kubai kapcsolatok is. Barack Obama hiába próbált közeledni Kuba felé, Donald Trump beiktatása óta enyhén szólva sem derűs a két ország viszonya. Miután egy rejtélyes támadásban két tucat amerikai diplomata szenvedett agysérüléseket, Washington egy koponyát helyezett el a havannai nagykövetsége előtt.
Az USA büntet:
- arra kényszeríti a kubaiakat, hogy a több mint háromezer kilométerre lévő Guyanáig utazzanak vízumért.
- míg 2017 elején a turisták 70 százaléka amerikai volt, az utóbbi hónapokban ez a szám 10 százalékra esett vissza.
Díaz-Canel életrajzából semmi nem utal arra, hogy komoly diplomáciai kockázatokat vállal, de szakértők szerint pont ez a rendszer lényege: ha vakmerő lenne, nem lehetne elnök.
Ő az elnök, de Castro irányít
Amikor a közelmúltban Kuba jövőjéről kérdezték, arról beszélt,
a folytonosságban hiszek. Úgy gondolom, hogy itt mindig meglesz a folytonosság.
Ami a kubaiakra vonatkozik, ez nem túl jó jel, mert jelen esetben a folytonosság leginkább a magánszektort érintő korlátozásokra, a külföldi befektetések szigorú ellenőrzésére ellenőrzésére és az egypártrendszer fenntartására vonatkozott.
Ez persze nem véletlen. Raul Castro továbbra is a Kommunista Párt elnöke, az alkotmány megfogalmazásában a társadalom és az állam kiváló irányító ereje marad. Ennek eredményeként a jövőben is ő lesz Kuba legnagyobb hatalma, Díaz-Canel nélküle semmilyen döntést nem hozhat, távozása ezáltal csupán szimbolikus.
A Castro-dinasztia végével a kommunizmus nem ért véget.
Kiemelt kép: Raul Castro és Miguel Díaz-Canel Fotó:AFP
