Az olasz választásokat az idén a korábbiaktól eltérő módszerrel bonyolították le, így több győztest is lehetne hirdetni az egyelőre még nem is teljesen végleges eredmények alapján. Egyúttal ez is a legnagyobb baj: egyelőre úgy tűnik, nem lesz olyan erő, amely hosszú távon is életképes koalícióban, megfelelő parlamenti támogatással kormányozhatna a jövőben.
Túl sok a győztes
Éppen ezért számos részleges győztest lehet hirdetni: a listás szavazatokat a populista 5 Csillag Mozgalom nyerte, de a legtöbb mandátum – az egyéni körzetek miatt – feltehetően majd a jobbközép pártszövetségnek jut. Délután négykor a Corriere della Sera weboldala szerint 101:82-re vezetett az alsóházi „mandátumversenyben” a jobbközép koalíció, de ez csak töredéke az egyéni körzetekben megszerezhető helyeknek. A harmadik erő az alsóházban a balközép szövetség, amely mindössze 20 mandátumot szerzett.
Az Il Giornale szerint viszont az alsóházban a jobbközép 112:91-re vezetett az 5 Csillaggal szemben, a Demokrata Párt által vezetett balközép, az eddigi kormányzó erő pedig mindössze 28 mandátumot szerzett. A szenátusban 58:42 a jobbközép és az 5 Csillag aránya, a balközép itt 15 mandátumon állt délután négy környékén. Az 58 jobbközép szenátor már komoly erőt képvisel – az előzetes eredmények szerint is. (A La Repubblica szerint ugyanakkor a szenátusi arány: 48:39:11 – ez is mutatja, hogy az olasz választási rendszer nemcsak bonyolult, de még a híradások is ellentmondanak egymásnak, ráadásul a választások után fél nappal sem egyértelműek és megbízhatóak.)
Így tehát a jobbközép is győztesnek tekinthető. Tovább bonyolítja a képet a nyertes koalíción belüli „még igazibb győztes”, az Északi Liga, amely a korábbi 4-5 százalék helyett most már 17 százalék fölötti eredményt ért el. Ezt maga a párt vezetője, Matteo Salvini hangsúlyozta. Így a választások előtt még úgy tűnt, hogy Silvio Berlusconi az informális vezetője a jobbközép szövetségnek, hétfőn viszont úgy néz ki, hogy a Liga – szélsőségektől sem mentes, már a választás után is Brüsszelt támadó – vezetője veszi át az uralmat a jobboldalon.
(Fotó: Daniel Dal Zennaro / EPA / MTI)
Nem úgy alakult a választás, ahogy Orbán akarta, de…
A helyzet tehát nem úgy alakult, ahogyan azt Orbán Viktor szerette volna. Hiába drukkolt a magyar miniszterelnök Silvio Berlusconinak és az ő Forza Italia nevű pártjának, nem ez a viszonylag mérsékelt párt lett a legnagyobb erő a jobboldalon. (Berlusconit adócsalásért ítélték el, és emiatt eltiltották 2019-ig a közélettől, így eleve nem kaphatott volna az idén semmilyen kormányzati pozíciót, ahogyan azt magyar barátja remélte. 2019-re nézve pedig – a mostani választási eredmények alapján – hiába jelentkezett be újabb kormányzati vezető szerepre.)
Más kérdés, hogy
(Fotó: Luca Bruno / AP / AFP)
Salvini a jobbközép vezetésére tör, de ez nem a legrosszabb forgatókönyv
Az Északi Liga vezetőjétől máris azt idézte az egyik legnagyobb itáliai lap, a Corriere Della Sera internetes oldala: „Én vagyok a jobbközép vezetője”. Mindez Berlusconi számára lehet csalódás, aki az idén legalábbis „királycsináló” szerepkört nézett ki magának.
Ugyanakkor a választások másnapján Salvini nyilatkozatai alapján úgy tűnik, nem válik valóra a legvészesebb forgatókönyv Európa számára. Tehát a két legnagyobb párt, az 5 Csillag és az Északi Liga is euroszkeptikus ugyan, de a populista 5 Csillaggal nem akar együtt kormányozni Salvini. Ő tartja magát az adott szavához és a jobbközéppel akar kabinetet alakítani.
Salvini tehát nem lett hűtlen (egyelőre) a mindössze 14 százalékig jutó Forza Italiához és Berlusconihoz. Ennek a „hűségnek” az ad értelmet, hogy egy 5 Csillaggal együtt alkotott koalícióban a hatalmas ambíciókkal rendelkező Salvini csak másodhegedűs lenne, a jobbközépen viszont most első számú vezetőnek kiálthatta ki magát.
Ki lehet a jobbközép kormányzati partnere?
Mindez megnyugtató lehet az európai partnerek és a pénzpiacok számára is (amelyek egyáltalán nem örültek az eredménynek, és az olasz tőzsde több mint 2 százalékot esett a választás híreire). Megnyugtató azonban csak akkor lehetne igazán, ha ennek a pártszövetségnek abszolút többsége lenne. A megnyugtató természetesen nem Salvini személye, hanem az, hogy nem akar a populistákkal együtt kormányozni, és lenne egy viszonylag Európa-barát tömörülés is a jobbközép koalícióban.
Más kérdés, hogy milyen partnert találhat a jobbközép szövetség a kormányképes többség kialakításához a törvényhozásban. Itt szóba kerülhet esetleg a balközép szövetség, de erről egyelőre a választás után még nem nagyon esett szó, nem tudni ugyanis a pontos mandátumarányokat.
Az 5 Csillag és a populizmus sikere
A 17,4 százalékig jutó Északi Liga és az alsóházi listás szavazatok 32,6 százalékát megszerző 5 Csillag összefogásával viszont rendkívül veszélyes „egyveleg” alakulhatott volna ki Olaszországban. Salvini a kampányban még azt hangoztatta, hogy „több Olaszországot”, és nem „több Európát” akar, míg az 5 Csillag Mozgalom felvetette az eurózónából való kilépést (Más kérdés, hogy az ötcsillagosok aztán később jelentősen visszavettek euróellenes retorikájukból.)
Az 5 Csillagot Beppe Grillo humorista alapította, de miután elítélték egy közlekedési baleset miatt, nem indulhatott a választásokon. Luigi di Maio volt így a párt frontembere, és úgy tűnik, történelmi győzelemre vitte a pártját. A választást ugyan megnyerte az 5 Csillag, de miután senkivel sem akart koalícióra lépni, és szinte az egész olasz politikai elittel szemben lépett fel, most úgy tűnik, a jobboldalon sem akarnak vele összefogni. Így aligha kerül kormányra a populista mozgalom, amely többek között feltétel nélkül járó 1560 eurós alapjövedelmet ígért az olaszoknak.
Kettészakadt Itália
A populizmus azonban nem maradt hatástalan: míg Salvini és az Északi Liga északon szerzett szavazatokat az Európa- és bevándorlóellenes retorikával, addig délen, ahol a szegénység sokkal nagyobb, az 5 Csillag söpörte be a „tiltakozó” szavazatokat. Mindennek hatására az ország kettészakadt: a „sem jobboldali, sem baloldali” 5 Csillag Nápolytól délre gyakorlatilag mindenütt nyert – csak a ’Ndrangheta bűnszervezetről ismert Calabria két körzetében maradt egy „jobbközép” folt a választási térképen, illetve Salerno megyében Agropoli körzetében. (Calabria egyébként Nyugat-Európában egyébként a legszegényebb régiók közé tartozik.)
(Fotó: Ettore Ferrari / EPA / AFP)
Szicília, Szardínia és Dél-Olaszország mellett azonban az Adria keleti partvidékén, Ancona, Pesaro és más városok térségében, sőt Genovában és a francia-svájci-olasz hármashatárnál fekvő Aosta völgyében, sőt Torino környékén is nyert egy-egy mandátumot az 5 Csillag.
Észak az északiaké? – nem ez döntött most
Északon mindazonáltal egyértelműen a jobbközép szövetség dominál. Ez nem véletlen, hiszen a szövetség mostantól vezető erejének számító Északi Liga sok évvel ezelőtt még az északi tartományok fokozott önállóságával, szinte az ország kettészakításának programjával kampányolt. Idén viszont nem ez volt a céljuk, Salvini, a párt vezetője a Liga alapítóinak megrökönyödésére még egy őt támogató „déli” politikai szervezetet is gründolt. Salvini inkább az idegengyűlöletre és az Európa-ellenességre játszott rá. Emiatt éles vitába is keveredett az Amnesty International nemzetközi emberi jogvédő szervezettel.
A legnagyobb vesztesek a (szociál)demokraták
Az olasz választás legnagyobb vesztese egyértelműen a szociáldemokrata irányultságú Demokrata Párt. Az eddig kormányzó párt a listás szavazatok 19 százalékát szerezte meg, és balközép koalíciója sem jutott 23 százaléknál tovább. Mindez Matteo Renzi politikájának kudarcát is jelenti, a Demokrata Párt jelenlegi vezetője kormányfőként már korábban megbukott egyébként.
Renzi Firenzében valószínűleg megtartja egyéni mandátumát. Toscana egy részében, illetve Emilia-Romagna tartomány több körzetében (ez hagyományosan a „legvörösebb” régió Itáliában) is első helyen végzett a Demokrata Párt.
(Fotó: Fabio Frustaci / EPA / MTI)
Renziék győztek Torino, Milánó és Róma néhány körzetében és Dél-Tirol nagy részében is – ahol jelentős az osztrák-német kisebbség –, mindez azonban óriási visszaesés a párt számára, amely most egy „rövid vörös csíkkal” vágja ketté Itáliát. Tőlük északra a jobbközép szövetség nyert döntően, tőlük délre Rómáig a jobbközép és az 5 Csillag a meghatározó, majd Nápolytól lefelé és a két szigeten, Szicíliában és Szardínián szinte már csak gyakorlatilag populistákat, „ötcsillagosokat” találunk az alsóházi nyertesek között.
A legdélebbi és az északi régiókban is gyengültek Renziék, a Dél a populistáké lett
A Demokrata Párt, a szociáldemokraták kormányzásának tragikus mutatója, amiről a Der Spiegel elemzője írt a választások előtt, hogy Olaszországba százmilliárd eurók áramoltak az eurózónából, és így sem tudtak érdemi növekedést elérni.
A nemzetközi gazdasági oldalak most arról is írnak, hogy háromszáz milliárd eurónyi rosszul teljesítő hitellel küszködik az olasz bankrendszer. A választási térképek ezt a tragikus szociáldemokrata teljesítményt tükrözik most: a legszegényebb, dél-olasz térségekből eltünedezőben van a Demokrata Párt, de a legészakibb, legiparosodottabb vidékeken is alig-alig szereztek egy-két mandátumot. A helyüket délen az 5 Csillag, északon a Liga által vezérelt jobboldal vette át.
A szenátusi választási térképen, amelyet a La Repubblica közölt, látszik legjobban a változás: Északon és Közép-Olaszországban Trento-Alto Adige és Toscana maradt baloldali, a többi tartomány jobbközép lett, délen viszont teljes az 5 Csillag győzelme, amely az Adria-keleti partján is átütő sikert ért el: összesen kilenc tartományban győztek, még északon a jobbközép nyolcat szerzett (Aosta völgyében még délután nem volt egyértelmű a szenátusi nyertes, de más adatok itt is az 5 Csillag győzelmét sejtetik.)
Silvio Berlusconi nyilatkozik a sajtó képviselőinek a nápolyi Sansevero-kápolna előtt 2018. március 3-án
Fotó: Ciro Fusco / EPA / MTI
