Nagyvilág

Pont ilyen az, amikor összeomlik az egészségügyi rendszer

Orvoshiány, drága gyógyszerek, kevés kórházi ágy, hiányos eszközök, kapacitásgondok – a fogalmak Magyarországon sem ismeretlenek. Venezuelában viszont ezek a kifejezések sokkal durvább valóságot takarnak, és a világ most azt nézheti, hogyan tud összeomlani egy komplett egészségügyi rendszer.

A nemzetközi média legutóbb akkor figyelt fel a venezuelai helyzetre, amikor meghalt Marcos Carvajal, Amerikát is megjárt egykori híres baseballjátékos. A 34 éves sportoló bár veszélyes, de egy jól működő egészségügyi ellátásban teljesen gyógyítható betegségbe halt bele: tüdőgyulladásba. Decemberben lett rosszul, antibiotikumokat kellett szednie, illetve kellett volna, mert Venezuelában nem volt elérhető, ezért külföldről kellett beszereznie. De későn jutott hozzá a gyógyszerhez, január végén kórházba került és meghalt.

Marcos Carvajal
Fotó: Ronaldo Schemidt / AFP

Carvajal esete mindennaposnak számít a gazdasági összeomlás szélén táncoló Venezuelában, ahol tavaly 2600 százalék feletti volt az infláció, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) becslése szerint az idén pedig elérheti a 13 ezer (!) százalékot, míg az ország gazdasága 15 százalékot zsugorodhat.

Kórházi koszt sincs

A Venezuelai Gyógyszerészszövetség szerint a dél-amerikai ország a hiperinfláció és az élelmiszerhiány gyűrűjében 85 százalékos gyógyszerhiánnyal is küzd. Egy közegészségügyi érdekképviseleti csoport vezetője egy amerikai rádióműsorban nyilatkozott arról, milyen ma betegnek lenni Venezuelában.

Francisco Valencia maga is súlyos beteg: mivel évekkel ezelőtt vesetranszplantációja volt, gyógyszereket kellene szednie, csakhogy nem mindig jut hozzájuk. „Augusztus óta nem kaptam gyógyszert, így most olyanokat szedek, amiknek már lejárt a szavatossága”.

Valencia elmondta, hogy a venezuelai kórházakban alig van áram, és az elmúlt négy évben

13 ezer orvos hagyta el az egészségügyet.

A kórházakban örülnének a betegek, ha kapnának két szelet kenyeret némi tömbsajttal és/vagy felvágottal, de Venezuelában még ennyi sincs, egész egyszerűen nem adnak ételt a betegeknek. Több száz intézményben óriási probléma az eszközök hiánya, és itt nem a legmodernebb diagnosztikai felszerelésekre kell gondolni, hanem röntgengépre és kesztyűre.

Vízhiány miatt a betegek számára műanyag üvegekben tárolt víz a Jose Maria Vargas Kórházban Caracasban 2017. augusztus 30-án
Fotó: Carlos Becerra / Anadolu Agency / AFP

Akinek súlyos betegsége van, jobb, ha elfelejti a kórházi kezelést. Alig van gyógyszer a rák kezelésére, cukorbetegségre és magas vérnyomásra, nem beszélve arról, hogy folyamatosan növekszik a maláriás a diftériás esetek száma.

A szakértők szerint az állami és a magánkórházakban is drámai a helyzet. Az ágyak száma a 25 százaléka annak, mint amennyire a lakosságnak szüksége volna. De ha valakinek akkora szerencséje van, hogy találnak neki kórházi helyet, egyáltalán nem biztos, hogy megkapja a megfelelő ellátást: A kórházakban a normális ellátáshoz szükséges eszközök és gyógyszerek mindössze 5 százaléka áll rendelkezésre.

Van olyan kórház, ahol szó szerint nincs semmi.

Vannak kiemelt kórházak, amik a legtöbb támogatást kapják a rendelkezésre álló forrásokból. Ez azt jelenti, hogy a normális ellátáshoz szükséges eszközök és gyógyszerek 3-4 százaléka helyett 10-12 százalék jut el hozzájuk, ami még így is édes kevés.

A BBC 2016-ban bejutott az egyik legnagyobb venezuelai kórházba. A caracasi intézményben forgatott videóban az egyik orvos megmutatja, gyakorlatilag semmilyen eszköz nem áll rendelkezésre a gyógyításhoz. Sorra nyitogatja ki a szekrény fiókjait, ahol a katéternek, a gyomorcsőnek, az inkubációhoz használt csöveknek kellene lenniük. Mindegyik fiók teljesen üres. Van ugyan defibrillátor, de nem működik. Akinek szívroham miatt leáll a szíve, az meghal, nem tudjuk ellátni – közli a nő.

Nem kell a segély

Az alacsony olajárak és az elhibázott gazdaságpolitika miatt szegénységben fuldokló országban a kormány drasztikus lépésre szánta el magát: korlátozza az élelmiszer, a gyógyszerek és egyéb alapáruk importját. A készletek drasztikus csökkenése azt eredményezte, hogy az állami fenntartású kórházak 47 ezres ágyszáma mára 18 ezerre apadt. Ehhez jön még a magánklinikák 7 ezer ágya, vagyis

30 millió lakosra összesen 25 ezer kórházi ágy jut.

A biztonságos egészségügyi ellátáshoz ekkora lakosságszámhoz 100 ezer kórházi ágy lenne szükséges.

A drámai helyzet elképesztő kényszermegoldásokat teremt. A közösségi médiában tavaly szeptemberben olyan képek terjedtek, amiken várandós nők meztelenül ültek a váróteremben. A kormány nem is próbálta elkenni a nagy felháborodást keltő ügyet, és közleményben elismerte: a képek valósak, nem volt elég kórházi ágy.

Az egészségügyi ellátás összeomlása azt is eredményezi, hogy megállíthatatlanul terjednek a fertőző betegségek. A Pánamerikai Egészségügyi Szervezet adatai szerint 447 diftériás esetet regisztráltak Venezuelában 2016 és 2017 között. Ez a szám a legmagasabb a régióban, még a földrengés sújtotta Haitinél is több diftériás beteg van Venezuelában.

Egy beteg az ágyon ül a Caracas-i Jose Maria Vargas Kórház onkológiai osztályán 2017. augusztus 30-án
Fotó: Carlos Becerra / Anadolu Agency / AFP

Még rosszabb a helyzet a malária terén. Tavaly 800 ezer maláriást regisztráltak, számuk a becslések szerint 2018-ra egymillióra nő.

Ilyen helyzetben a kormányok tárt karokkal fogadják a külföldi segélyeket, kivéve Venezuelát. Nicolas Maduro elnök visszautasítja a humanitárius segítséget, és visszafordítja a gyógyszerrel és az elsősegély eszközökkel megpakolt hajószállítmányokat.

És hogy mit tesz inkább? Mást vádol a válság kialakulásáért. Maduro az Egyesült Államokra mutogat, azt állítva, hogy Washington vezetésével ki akarják söpörni a szocializmust Venezuelából, és a gazdasági szankciók idézik elő a gazdasági válságot.

Liftakna a Jose Maria Vargas Kórházban Caracasban
Fotó: Carlos Becerra / Anadolu Agency / AFP

Inkább másnak adják a saját gyerekeiket

A Washington Post nemrég riportban számolt be arról, hogy Venezuelában sok szülő inkább árvaházba adja a gyerekét, hogy legalább gyógyszerhez és ételhez jusson. Így tett Angélica Pérez is, aki néhány hónappal ezelőtt veszítette el varrónői állását. Amikor hároméves kisfia decemberben súlyos bőrfertőzést kapott, hiába vitte kórházba, mert ott nem tudtak gyógyszert adni. Így kénytelen volt félretett pénzéből drága kenőcsöt venni a gyógyszertárban.

Annyira kilátástalannak érezte a helyzetét, hogy fogta három kisgyerekét, és beadta őket egy árvaházba. Az a terve, hogy elutazik a szomszédos Kolumbiába és munkát keres. Összegyűjt némi pénzt, majd visszatér a gyerekeiért. Sok ideje nincs, ha nem viszi el egy éven belül a gyerekeket, nevelőszülőkhöz kerülnek.

Nem tudják elképzelni, milyen végignézni, ahogy a gyerekeid éheznek. Azt érzem, hogy én vagyok ezért a felelős, és hogy cserbenhagytam őket. De én megtettem mindent, amit csak tudok. Nincs munka, és ők egyre soványabbak. Mondják meg, mi mást tehetnék?

Ajánlott videó

Olvasói sztorik