Törökország a múlt hétvégén indított újabb szíriai inváziója az Afrin kantonban élő kurdok ellen és az ókori romokat ért bombatámadások visszhangja szinte teljesen háttérbe szorította az Oroszország által megszervezett szíriai nemzeti párbeszéd kongresszusát. A hónapok óta tartó szervezőmunka eredményeként mintegy 1500 résztvevő gyűlt össze Szocsiban, ám a kétnaposra tervezett rendezvény a nézeteltérések miatt már az első nap véget ért egy semmitmondó nyilatkozat elfogadásával.
A találkozót olyan botrányok tarkították, mint hogy tiltakozó delegáltak belekiabáltak Szergej Lavrov külügyminiszter üdvözlőbeszédébe, és voltak olyan résztvevők is, akik miután leszállás után meglátták az Aszad-kormány hivatalos szimbólumait, közölték, hogy egy tapodtat sem mozdulnak tovább. Ahhoz képest, hogy a békéről jöttek tárgyalni, a reptéri terminált sem voltak hajlandók elhagyni.
Moszkva igyekezett minél több szervezetet meghívni, ott volt Szocsiban a Szíriában harcoló felkelőcsoportok egy része, az emigrációban működő politikai csoportok és érdekvédelmi, civil szervezetek képviselői. A kivételt éppen a legfontosabb szereplők képezték: a jelenleg legerősebb két ellenzéki csoportosulás, a helyi al-Káida szervezet és a szíriai kurdok.
Az előbbiek hiánya természetes, hiszen az Iszlám Állam mellett az al-Káida kapcsán is teljes az egyetértés kelet és nyugat között: terrorszervezetek nem lehetnek részei a szíriai megegyezésnek. A szíriai kurdok esete problémásabb. Az ország negyedét uraló és Törökországgal épp háborút vívó kurd Demokratikus Egység Pártja azért nem lehetett jelen Szocsiban, mert túl szoros a kapcsolata az Egyesült Államokkal, és mert Ankara őket is terroristának tartja.
Oroszország 2017-ben indította el saját szíriai „békefolyamatát”, párhuzamosan a már évek óta folyó, de teljesen sikertelen ENSZ-vezette békefolyamattal. A hivatalos tárgyalássorozat a nyugati országok, főleg az USA befolyása alatt áll, ők határozzák meg, hogy ki legyen benne az ellenzéki delegációban és milyen kérdések legyenek napirenden.
Ezt a helyzetet unta meg Moszkva, miután a 2015-ben indított szíriai beavatkozása sikeresen alakult. Egy saját békefolyamat beindításának legfontosabb eleme, hogy legyenek olyan szereplők a polgárháborúban, amelyek részt akarnak rajta venni. A szíriai kormány és Irán – mint Moszkva legfőbb partnerei – természetesen készen álltak a részvételre, csakúgy mint azok a kvázi ellenzéki csoportok, amelyek valójában Damaszkusz engedélyével folytatják tevékenységüket. Hasonlóan fontos Törökország is, amely 2015 után úgy látta, Moszkvával szövetkezve sikeresebben érheti el céljait, mint az egyébként történelmi partnernek számító Washingtonnal. Ankara szerepvállalása a békefolyamatban egyben azt is jelentette, hogy „hozta magával” azokat az ellenzéki felkelő csoportokat, amelyek ő finanszírozott, irányított addig.
Az orosz irányítású békefolyamat négy, úgynevezett deeszkalációs zónát állított fel az országban, ahol tűzszünet lépett érvénybe, amit orosz katonai megfigyelők ellenőriztek. Elvi szinten, ha valahol tűzszünetsértést észleltek, akkor figyelmeztetés után akár bombázhattak is. Csakhogy az elmúlt év eseményei mintha azt mutatnák, hogy mindig csak a felkelők szegték meg a fegyvernyugvást, így szinte folyamatos az orosz bombázás, amit a szíriai hadsereg válaszlépései, támadásai is kiegészítenek.
Orosz részről a béketárgyalások rövid távú célja az lenne, hogy azok az ENSZ által vezetett, Genfben folyó tárgyalások részét képezzék. Ez óriási diplomáciai áttörés lenne Moszkva számára, az orosz diplomáciát és Putyin elnök ázsióját az egekbe repítené, hiszen sikerülne megtörni a nyugati hegemóniát a polgárháború rendezése felett. Természetesen ez azt is jelentené, hogy az orosz és mögötte az iráni érdekek is megfelelően reprezentálva lennének a háborút lezáró egyezményekben.
De ez még nincs a közelben. A Szocsiban tartott találkozón az oroszok ugyanazokkal a problémákkal szembesültek, amivel az ENSZ Genfben. Az alapkérdés, amiről az ellenzék és a szíriai kormány nem tud és valószínűleg nem is fog tudni megegyezni: Bassár el-Aszad elnök jövőbeni szerepe az országban.
Szocsiban a résztvevők megállapodtak abban, hogy létrehoznak egy 150 tagú bizottságot, amely javaslatot készít egy új alkotmányra. De mit fog ez érni, ha az ország negyedét ellenőrző kurd Demokratikus Egység Pártja véleményét nem veszik figyelembe? Mit fog érni az alkotmánytervezet, ha a Szaúd-Arábia által támogatott és összefogott fő ellenzéki platform részt sem vett a találkozón és így az alkotmányozó bizottságban sem fog részt venni?
Szíriában továbbra is kiengesztelhetetlen ellentétek feszülnek. A jó hír az, hogy legalább az erőszak alábbhagyni látszik, a felek kimerültek, a lakosság elmenekült, a külső hatalmak között talán kialakul egy egyensúly. A rossz hír pedig az, hogy ez kevés a politikai megoldáshoz, a békéhez. A szíriai kurdok autonómiája Ankarának vörös posztó, Aszad személye pedig a legnagyobb ellenzéki csoportoknak az. Ha ezekről nem lesz megegyezés időben, Moszkvának nem marad más lehetősége, mint további kompromisszumokkal, de megnyerni erővel a háborút.
Kiemelt kép: AFP Alexander Nemenov
