Nagyvilág

Populista képromboló lett Orbánból a Financial Times szerint

A pénzügyi lap szerint az uniót is megfertőzi Orbán, akinek pályáját bemutatják a liberális fiataltól az autoriter, hatalommániás vezérig.

Monumentális portréban mutatja be hazánk miniszterelnökét, Orbán Viktort a Financial Times (FT) gazdasági lap azzal a címmel, hogy

Orbán Viktor felemelkedése: liberális bajnokból populista képromboló.

Nem meglepő módon a cikk arra próbál választ találni, hogyan lett Orbán a régi lánglelkű demokratából az illiberális rendszereket ajnározó autoriter vezető. Mindez ráadásul tágabb szemszögből is érdekes: egy évtizede még mindenki hitte a kontinensen, hogy Kelet-Európa végleg a demokratizálódás útjára lépett, de kiderült, mégsem, sőt.

Orbán rendszere annyira veszélyt jelent az Európai Unióra, hogy már a lengyelek és osztrákok is másolják. Eközben a félautoriterként, tehát még nem diktátorként jellemzett Orbán már megnyert két választást (és készül egy harmadik megnyerésére), átírta az alkotmányt, átvette a hatalmat a médiában stb.

Maga Orbán Viktor azonban többszöri megkeresésre sem mondott igent egy FT-interjúra.

Ismerősei és kritikusai viszont beszéltek, amiből a lapnak az állt össze, hogy Orbánt mindenek felett a hatalom akarása mozgatja. Ezzel kapcsolatban pedig nincsenek erkölcsi aggályai, azt teszi, amit szerinte a nép akar. Felidézik Orbán nehéz gyerekéveit és egyetemista időszakát, amikor frusztrálta, hogy nem fogadták be a fővárosi értelmiségiek. Kéri László, korábbi tanára szerint a szakdolgozata „himalájai” szellemi teljesítmény volt, majd a Fideszt is jó ütemérzékkel alapították meg: így benne lehettek a rendszerváltók klubjában, a parlamentbe is bejutottak.

A kilencvenes évek elején a korábbi liberális Orbán már a jobbra tolódás szükségességéről beszélt, ekkor jött be pénztárnoknak Simicska Lajos, és eladták a székházukat, ami megalapozta a Fidesz vagyoni helyzetét. Orbán közben elindult az egyház felé, sok ellenlábasa kilépett a pártból, majd egyszer csak 1998-ban megnyerte a választásokat.

Választási buktától a kétharmadig

Ezután a cikk sorban halad az első kormány botrányaitól a 2002-es választási vereségen és a médiabirodalom felépítésén át a nacionalizmus felé fordulásig. Aztán jött ugye 2010 és a kétharmad, amikor Orbán hívei szerint helyretette a gazdaságot és a nemzet tekintélyét. Megszólalt Szijjártó Péter külügyminiszter is, aki közölte, iskoláskora, 1996 óta csodálta Orbánt, akinek nem autoriter a rendszere.

A lap rátér ezután arra, hogy minden hatalom Orbán kezében összpontosul, mindenkit ő választ ki az adott posztra, nincs korlátozva a hatalma. Azt írják róla, megtokásodott, de nyughatatlan energia van benne, tud elbűvölő és alázatos is lenni, de kritikusai szerint nem fogad el kihívókat.

Az EU-val libikókázik folyamatosan, Brüsszel pedig tehetetlen vele szemben, azt is el kell viselnie, hogy Moszkva és Peking Magyarországon keresztül befolyásolja az uniót. Közben megy az EU ostorozása a kvóták miatt, na meg Soros Györgyé is, aki megszólal a cikkben. Arról beszél, hogy a világháború óta nem jelentettek ekkora kihívást a nacionalisták, Orbán pedig már az ezredfordulótól maffiaállamot épít ki. A cikk még megemlíti Simicska Lajost és Mészáros Lőrincet is, na meg azt,

hogy Orbán kezdetben maga is alig hitte el a sok populista klisét, azonban minél régebb óta van hatalmon, annál jobban elhiszi azokat.

(Kiemelt kép: Europress/AFP/Jonathan Nackstrand)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik