Nagyvilág
Smardan, 2015. április 21.
Román TR-85-ös harckocsik a romániai Galati megyében fekvő smardani gyakorlótéren rendezett NATO-hadgyakorlaton 2015. április 21-én. A Tavaszi Szél 15 fedőnevű manőverekben 2200 román, amerikai, brit és moldovai katona vesz részt a gyakorlótéren, valamint egy légi támaszponton, a Fekete-tenger partjánál, a moldovai és ukrán határ közelében. (MTI/EPA/Robert Ghement)

Katonai Schengen: a jövő uniója vagy aktatologatás?

Szegő Iván Miklós
Szegő Iván Miklós

2017. 12. 02. 15:00

A tankok vagy a brüsszeli iratok tologatása gyorsul-e fel Európában a jövőben? A Pesco nevű kezdeményezésről novemberben állapodott meg 23 EU-tagállam, de egyelőre nem tudni, hogy az ötletből mi válik valóra. Van, aki a bürokrácia burjánzásától fél, de Moszkvát máris aggasztja, hogy ha megvalósulnak a tervek, akkor az EU keleti határára gyorsabban érnek el a NATO tankjai.

Egyelőre nehéz eldönteni, hogy mi lesz abból a kezdeményezésből, amihez az Európai Unió 23 tagállama csatlakozott. A „katonai Schengennek” is nevezett ötletet tavaly, 2016-ban vetette fel egy amerikai tábornok, s csak óvatosan emlékeztetünk rá, hogy ekkor még nem Donald Trump volt az Egyesült Államok elnöke. A mostani megállapodás ugyanis éppen Trump megválasztására, illetve a Brexitre, vagyis Nagy-Britannia unióból való kilépési folyamatára adott válasznak is tekinthető, legalábbis erre következtethetünk a német DeutscheWelle (DW) híréből.

A „katonai Schengen” lényege, hogy a csapatok, fegyverek és felszerelések gyors mozgását tegye lehetővé azon határok között, amelyek most „fizikai, jogi és szabályozási” akadályokat jelentenek. Minderről Violeta Bulc, az Európai Unió közlekedési biztosa beszélt idén novemberben az EUObserver szerint.

Huszonhárman csatlakoztak a huszonnyolcból

A kezdeményezésről az Európai Bizottság terjesztett elő akciótervet a Pescóra – ez az „állandó strukturált együttműködés” angol rövidítése. Egy dokumentumot máris aláírtak a szerveződésbe belépő tagországok.

A 23 csatlakozó tagállam között van Magyarország, Ausztria, Szlovákia, Csehország, Horvátország, Románia, Szlovénia és Lengyelország

– tehát Közép-Kelet-Európa mindazon országai, amelyekkel katonai szempontból fontos lehet az együttműködés.

A Pesco egyrészt nincs elzárva a kívül maradt öt tagállam elől – ezek közül a legfontosabb Nagy-Britannia, amelynek státusza teljesen bizonytalan, ugyanis akár még az unióból való kilépése után is részt vehet a szerveződésben a DW szerint –, másrészt transzparensen, átláthatóan működik majd a többi EU-ország számára is.

A Pesco üléseit az európai hadügyminiszterek és külügyminiszterek amúgy is nagyjából félévente megrendezendő közös találkozóinak keretében bonyolítják majd le a tervek szerint. Így a kívül maradt országokat nem hagyják ki a döntések előkészítéséből és az esetleges vitákból sem, viszont nem szavazhatnak a szerveződés ügyeiben.

A német hadügyminiszter, Ursula von der Leyen (képünkön) igencsak lelkes volt az esemény után: arról beszélt, hogy az európai védelmi és biztonsági uniót alapítják éppen meg.

Nagy nap ez Európa számára

mondta a berlini politikus.

Brüsszel, 2017. november 9.
Ursula von der Leyen német védelmi miniszter a NATO-tagországok védelmi miniszteri értekezletének második napi tanácskozására érkezik a szervezet brüsszeli székházában 2017. november 9-én. (MTI/EPA/Stephanie Lecocq)
Fotó: MTI/EPA/Stephanie Lecocq

Az irattologatás vagy a tankok sebessége gyorsul fel?

A német sajtó egyelőre inkább szkeptikus a tervezettel kapcsolatban, amely inkább célokat fogalmaz meg, mintsem konkrét lépéseket. Egyelőre nehéz eldönteni ugyanis, hogy a papírtologatás gyorsul-e majd fel Brüsszelben, vagy a tankok mozgása. Ha ez utóbbi valósulna meg, az valóban jelentős lépés lenne, és akkor igazán nem is Brüsszelből vagy Budapestről lehet majd felmérni a lépés jelentőségét.

Sokkal inkább Moszkvából.

Az orosz propagandagépezet és katonadiplomácia azonnal reagált a fejleményekre. A Moszkvához „közel álló” Sputnik News máris felvetette, hogy a Pesco tagállamai feladják szuverenitásukat, de nem Brüsszelnek (ahogy például a magyar propaganda sugallja más ügyek miatt), hanem egyenesen Washingtonnak! Ráadásul a katonailag átjárható Európán belüli nyitott határok Moszkva szempontjából azt jelentik, hogy

az orosz határ közelébe gyorsabban érhetnek el a NATO-csapatok. 

A hivatalos orosz diplomácia is kritikusan figyeli az európai szerveződést. Oroszország NATO-hoz delegált követe, Alekszandr Grusko például úgy jellemezte a katonai Schengen ötletét, mint amit a hidegháborús stratégia inspirált.

Romániában a magyarokra és az oroszokra figyelnek

Nem véletlen, hogy Washingtonra utalnak az orosz híradások. A Pesco döntően a NATO-tagállamok együttműködését fűzheti szorosabbra, és számukra könnyíti meg a csapatmozgatást – esetleg nem NATO-tag EU-államokon keresztül is (ilyen a határunkon lévő Ausztria). Nem véletlen, hogy a kérdés különösen Romániában és a balti államokban vált ki komoly visszhangot – ezek amúgy külön is hangsúlyozzák általában az USA iránti elkötelezettségüket.

Grafenwöhr, 2017. május 12.
Az amerikai hadsereg egyik M1A2-es páncélozott harci járműve egy mozgásban lévő autó ablakán keresztül a Strong Europe Tank Challenge 2017 fedőnevű NATO-hadgyakorlaton a bajorországi Grafenwöhrben 2017. május 11-én. A hadgyakorlaton Ausztria, Franciaország, Németország, Lengyelország, Ukrajna és az Egyesült Államok vesz részt. (MTI/EPA/Christian Bruna)
Fotó: MTI/EPA/Christian Bruna

Sőt Washington ezt el is ismeri: a bukaresti amerikai nagykövet, Hans Klemm nemrégiben azt állította, hogy Románia az USA legerősebb szövetségese a biztonság előmozdításában.

Az amerikai nagykövet nemrégiben Nagyváradon járt, és ott egy helyi lap kérdésére kitért arra, hogy Katalónia esete nemcsak „Spanyolország számára nem modell, hanem Románia számára sem”. Klemm szerint

a magyar kisebbségnek Romániában egyébként sincsenek ilyenfajta függetlenségi törekvései – ezt személyes találkozói is megerősítik.

Jellemző, hogy a Bihar megyei román lap az orosz-amerikai viszonyra vonatkozó kérdés után vetette fel a magyar kisebbség ügyét. De az orosz kapcsolatok a nagy bukaresti lapokat is foglalkoztatják. Az Adevarul szerint a „katonai Schengen mélyén” az „orosz feszültség” lapul. A román újság szerint orosz fenyegetés esetén szeretné az Európai Unió, ha a csapatok és a nehézfegyverzet gyorsabban mozgatható lenne.

Mi lesz az osztrák semlegességgel?

Ausztria esetében különösen érdekes a Pescóhoz való csatlakozás: a Die Presse által idézett osztrák külügyminiszter, Sebastian Kurz (aki amúgy megnyerte a nemrégiben tartott ausztriai választásokat, és hamarosan kancellár lehet) az együttműködés összhangban van az osztrák semlegességgel, és a Pesco nem ingatja meg „a neutralitást”. A Die Presse viszont kiemeli, hogy az EU taktikai-harcászati alakulataiban, gyors bevetésű erőiben való ausztriai részvétellel is járhat a „védelmi unió” megteremtése. Az osztrák politikusok viszont azt hangsúlyozzák, hogy inkább a kiképzésben segíthet Ausztria, tehát igyekeznek elkerülni azt a látszatot, hogy harci bevetésekben vennének részt a jövőben.

A Die Presse a Pescóban Európa függetlenedését látja Amerikától, miközben Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára (képünkön) arról beszélt, hogy az európai pillér erősödhet ezáltal az Észak-atlanti Szövetségen belül.

Brüsszel, 2017. október 26.
Jens Stoltenberg NATO-főtitkár sajtótájékoztatót tart a NATO-Oroszország Tanács ülését követően a világszervezet brüsszeli székházában 2017. október 26-án. (MTI/EPA/Stephanie Lecocq)
Fotó: MTI/EPA/Stephanie Lecocq

Ki fizeti a költségeket?

A német sajtó szerint a gyors mozgású csapatok bevethetőségének fokozását leginkább Hollandia erőlteti. A német lapok egyébként nem csak a katonai megfontolásokkal foglalkoznak. Aggasztja őket, hogy az egész kezdeményezés fő anyagi teherviselője Németország lenne. Ez nem annyira meglepő az Európai Unió fő erőforrásait áttekintve, ráadásul a Brexit miatt Németország gazdasági súlya nyilvánvalóan tovább fog nőni az Európai Unión belül.

A Pesco ugyanis súlyos gazdasági elkötelezettségeket is jelent: a szervezet tagjai vállalnák, hogy évről évre növelik majd reálértéken a katonai kiadásaikat.

A NATO-tagállamok által vállalt kötelezettségek teljesítésénél azért elemzők szerint ez kevésbé szigorú vállalás.

Persze a Pesco továbbra sem oldja meg a fő problémát: vészhelyzetben ki döntene bármilyen közös katonai akcióról az EU-ban? Vagyis Kissinger, a korábbi amerikai külügyminiszter régi dilemmáján nem változtat a Pesco sem: továbbra sem lehet ugyanis tudni, hogy Washingtonból

kit kell felhívni Európában?  

Ám a Brexit nyomán egyre nyilvánvalóbb, hogy hol van Európa döntési központja – valahol a Berlin-Párizs tengelyen kell ezt keresni –, tegyük hozzá: továbbra is. A Die Welt kiemeli, hogy a Pesco esetében német-francia közös katonai törekvésekről van szó: a cél egy hatékony európai védelmi szövetség, amely azonban nem jelenti egy európai hadsereg felállítását.

A franciák nem ilyen lovat akartak?

A német lapokból kiderül, hogy a franciák eredetileg egy szűkebb körű együttműködést akartak katonai téren, de a kisebb országok megrémültek, hogy kimaradnak, és immár a „mozgó vonatra ugrottak fel” – jegyzi meg a Die Welt.

Az egykor hatalmas gyarmatbirodalommal rendelkező Franciaországban egészen másképp tekintenek a Pescóra. A párizsi Le Monde természetesen nem a franciák elitklub jellegű törekvéseit hangsúlyozza, hanem azt, hogy Európa külső harcászati műveletekre is alkalmas lehet a közös fegyverkezés és katonai kapacitások kiépítése után. A párizsi lap nem Oroszországra gondolt, hanem kimondatlanul is arra célzott, hogy elsősorban Afrikában szükség lehet gyors reagálású európai erők bevetésére szükséghelyzetekben.

Bár a Le Monde is utal a múltra, és a Pesco eredetét valahol 2001 tájékán találja meg, de fontosabbnak tartja a jövőt: az Európai Unió ugyanis a katonai Schengennel végre a jövő felé fordul.

Kiemelt kép: MTI/EPA/Robert Ghement

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.