Ma este (magyar idő szerint kedden, hajnali 3 órakor) tartják az amerikai elnökválasztás legjobban várt pillanatát, az elnökjelöltek első televíziós vitáját. Az először 1960-ban, majd legközelebb 1976-ban tartott összecsapásokon gyakorlatilag kötelezővé vált a megjelenés az elnökjelöltek számára, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy távol maradjanak a megmérettetéstől, ha el akarják kerülni, hogy a választók gyávának tartsák őket.
A viták igazi aknamezőnek számítanak a jelöltek számára, akiknek elég egy rossz mozdulat, egy gyengébben megfogalmazott mondat, vagy kínos elszólás, hogy nehezen helyrehozható kárt okozzanak kampányuknak. Ugyanakkor elég egy ügyesen megfogalmazott támadás, vagy egy jó poén, hogy hetekkel a választás napja előtt lökést adjon a jelölteknek.
A viták után ugyanis nem a jól felépített mesteri érvelések vagy az újszerű választási ígéretek miatt maradnak emlékezetesek, hanem egy-egy kis mozzanat miatt. Összegyűjtöttük párat a legjobbakat.
Ronald Reagan zseniális egysorosai
A republikánus politikus egyebek mellett arról vált híressé, hogy nagyszerű érzékkel tudta egy-egy jól sikerült poénnal kivédenie az ellene indított támadásokat. Nem véletlenül kapta a „teflon elnök” becenevet, arra utalva, hogy lecsúsznak róla a támadások. Jó érzéke az egysorosokhoz kifejezetten jól jött neki a televíziós vitákon.
Az egyik legtöbbet emlegetett beszólását az 1980-as republikánus elnökválasztás alatt követte el, amikor egy vita alatt – aminek költségeit kampánya állta – kikelt az ellen, hogy a moderátor megpróbálta kikapcsoltatni a mikrofonját. „Én fizetek ezért a mikrofonért” – mondta dühösen a mikrofonba. A közönség imádta. (A szöveget egyébként egy 1948-as Frank Capra filmből vette a karrierjét hollywoodi színészként kezdő Reagan.)
Az 1984-ben újraválasztásáért küzdő Reagant, aki minden idők legidősebb amerikai elnöke volt, fáradékonysága miatt támadták, miután a demokrata Walter Mondale-el tartott vitáiban néha úgy tűnt teljesen elveszítette gondolatait. Az egyik vitán egy erre vonatkozó kérdést a rá jellemző nagyszerű poénjainak egyikével oldotta meg: “Nem teszem az életkort kampánytémává. Nem fogom kihasználni politikai célok elérésére ellenfelem fiatalságát és tapasztalatlanságát”. Még Mondale is elnevette magát, és később elismerte: ez volt a pillanat, amikor véget ért elnökválasztási kampánya.
Gerald Ford: Kelet-Európában nincsen szovjet uralom
A Richard Nixon lemondása miatt alelnökből elnökké vált Gerald Ford 1976-ban hivatalban lévő elnökként készült első elnökválasztására, amikor a Jimmy Carterrel tartott vita alatt nyomatékosítva közölte: Kelet-Európában márpedig nincsen szovjet uralom. Amikor a kijelentést látható értetlenséggel fogadó moderátor erre rákérdezett Ford nem visszakozott, és kijelentette: Lengyelország független, autonóm állam. Sokan szerették volna, ha igaza van.
“Ön nem Jack Kennedy”
Az alelnökjelöltek vitája általában a teljes érdektelenségbe szokott fulladni, és ennek megfelelően nem is bővelkedtek emlékezetes pillanatokban. Az 1988-as választás a kivételek közé tartozik. A demokrata Michael Dukakis alelnökjelöltje, Lloyd Benson ugyanis úgy alázta meg Dan Quayle republikánus alelnökjelöltet, hogy azt máig emlegetik.
Quayle – akit fiatalsága és tapasztalatlansága miatt támadtak – elkövette azt a nagy hibát, hogy fiatalon elnökké választott John F Kennedy-hez hasonlította magát. Benson gyilkos választ adott: „Szenátor. Én szolgáltam Jack Kennedy-vel. Én ismertem Jack Kennedy-t. Jack Kennedy a barátom volt. Szenátor, Ön nem Jack Kennedy!” A közönség hatalmas ovációval fogadta.
George Bush egy mozdulattal megalázza Al Gore-t
A 2000-es elnökválasztás alatt Al Gore, a demokraták elnökjelöltje azzal próbálta megfélemlíteni az éppen egy kérdésre válaszoló George Busht, hogy odasétált közvetlenül mellé, feltehetően abban reménykedve, hogy megjelenése remegésre készteti a republikánus elnökjelöltet. Bush azonban egy laza biccentéssel letudta a dolgot, és folytatta mondanivalóját. Gore így inkább tűnt szerencsétlennek, mint keménynek.
Obama dicséretnek álcázott beszólása Clintonnak
A 2008-as demokrata előválasztások alatt Hillary Clinton pontosan azzal a problémával küzdött, mint most: az emberek nem kedvelik olyan nagyon. De annyira biztosan nem, mint akkori riválisát a Demokrata Párt elnökjelölti címéért folyó versenyben, a rendkívül karizmatikus illinois-i szenátort, Barack Obamát, aki nagy meglepetésre meg is nyerte az első előválasztás Iowában. A második, New Hampshire-ben tartott televíziós vitában erre rá is kérdezett a moderátor, Clinton elismerte, hogy ellenfele „nagyon szerethető”, és hozzátette, „nem hiszem, olyan rossz vagyok”. Amire Obama közbevette: „Eléggé szerethető vagy, Hillary”.
Politikai elemzők szerint a beszólás a rákövetkező napokban visszaütött Obamára, akit a Clinton-kampány érzéketlennek és kegyetlennek festett le kijelentése miatt. Obama el is veszítette az előválasztás New Hampshire-ben, nagy részben annak köszönhetően, hogy a nők többsége Clintont választotta. Az „eléggé szerethető” beszólás pedig a mai napig rendszeresen felbukkan az amerikai sajtóban.
