Annyit beszél mindenki Donald Trumpról az amerikai elnökválasztás kapcsán, hogy lassan elfelejtjük, hogy nem csak a republikánusok keresik a saját elnökjelöljtüket. Szerdán volt az első demokrata elnökjelölt-jelölti vita a CNN-en, ahol Hillary Clinton végül megerősítette azt, amit gyakorlatilag mindenki elfogadni látszik: ő az egyetlen, aki hosszú távon tényleg esélyes bármelyik republikánus jelölt ellen.
De az is sokadszorra derült ki, hogy nemcsak a republikánusoknak van saját Donald Trumpjuk, hanem a demokratáknak is. Csak ő nem egy hatalmas, aranyra festett mazsola rengeteg pénzzel, hanem egy öreg vidéki szocialista. Bernie Sanders egy vermonti szenátor. A sikere elég meglepő, mert amíg Amerikában a szocialista szitokszó, Sanders saját magát is annak vallja. Demokrata szocialistának, egészen pontosan. És tényleg balosabb szinte mindenkinél az amerikai közéletben.
Nincs baloldal, de most lesz
Régi evidencia, hogy hiába mondjuk azt, hogy a bipoláris amerikai politikában a Demokrata párt a baloldal, még mindig messze jobboldalibbak, mint Magyarországon bárki. Amerikában egyszerűen nem létezik az európai baloldal. Sanders talán az, aki a legközelebb áll ehhez. A legtöbben futóbolondnak is nézik, hasonlóan Trumphoz, csak ellenkező irányban szélsőségesek.
A magyarázat mindkettejük sikerére ugyanaz lehet. Egyrészt még nagyon korán vagyunk az elnökválasztásban, másfél év van még a szavazásig. Az igazán komoly jelöltek jó része még be sem jelentette az indulását. A demokratáknál Hillary a legkomolyanvehetőbb, és talán Joe Biden alelnök, aki épp most kezdett el kampányolni. A republikánusoknál pedig Jeb Bush. Mindannyian messze visszafogottabbak Trumpnál és Sandersnél, nem akarnak elhasználódni a választásokig.
Mondják, amit akarnak
Trump és Sanders pedig eközben szokatlan dolgokat mondanak, amival hatalmas embercsoportok értenek egyet. Sokan támogatják Trump villantós kapitalizmusát és szalonrasszizmusát, ahogy Sanders balosságát is.
Addig, amíg igazán egyetlen komoly jelölt sem támadja őket, Trump, Sanders és a szintén republikánus Ben Carson nyugodtan lehetnek szélsőségesek. Sőt, Trumpot sokan vádolják azzal, hogy az egészet csak a pénzért csinálja. Ez a Trump-show, ami csak arról szól, hogy mi lesz a következő felháborító hülyeség, amit Trump kimond. Amikor pedig kiesik a jelöltek közül, kap majd egy tévés szerződést, ír egy újabb könyvet és máris keresett egy rakás pénzt.
Nagy bank rossz, kisember jó
Sanders szövegei ráadásul egy fokkal értelmesebbek is annál, amit Trump mond. A vermonti szenátor az egyenlőtlenségvonatra ült fel, folymatosan kritizálja azt az amerikai rendszert, amiben a leggazdagabbaknak több jut, mint a maradék 99 százaléknak. Nekimegy a Wall Street nagy bankjainak és azt szeretné, ha Amerikai kicsit olyanabb lenne, mint a skandináv országok.
Amerika ettől azért nagyon messze van, de Sanders a vitában végig konzekvens volt. Folyamatosan és érthetően ismételgette az üzenetét, semmi félreérthető nem volt benne. Miközben Hillary Clinton például pont arról híres, hogy gyakorlatilag bármiben képes magát meggondolni, ha az egyik pillanatról a másikra népszerűtlen lesz.
Kiakadt az internet
Sanders baloldali üzenetének népszerűsége egy elég meglepő tényből is kiderül. Azután, hogy szerdán elmagyarázta, mit is jelent szerinte pontosan a demokrata szocializmus, a Merriam-Webster Szótár online verziójában annyian kerestek rá a szocialista szóra, hogy majdnem leesett az internetekről.
'Socialism' spiking off the charts @MerriamWebster. #DemDebate
— Peter Sokolowski (@PeterSokolowski) October 14, 2015
Sanders kívülről úgy tűnik, mintha nem lenne része a washingtoni elitnek. Másfajta politikus, aki eleve friss szenátor. Ráadásul a vitában konkrétan megvédte a legnagyobb ellenfelét, Clintont, amikor azt mondta, az amerikaiak nagyon unják már a Hillary emailjeivel kapcsolatos híreket, ideje lenne abbahagyni. Ebből egyrészt az derült ki, hogy Sanders nem képes kicsinálni a gyenge ellenfeleket, másrészt az, hogy van gerince és képes kiállni amellett, amiben hisz.
Stílus, lendület
Sanders az interneten simán lenyomta Hillaryt. Ő kapta a vita után a legtöbb új lájkot a Facebookon, és az ő nevére kerestek rá a vita alatt a legtöbben.
Úgy tűnik egyébként, a stílus és a kiállás most már tényleg sokkal fontosabb lett a politikában, mint az üzenet. Ez egyébként nem is olyan meglepő. Az amerikai elnök szerepe nem elsősorban a törvényhozásról szól, sőt! Az amerikai elnök a nagy karakter, aki arcot ad, megszemélyesíti a kormányzást. Törvényeket a kongresszus hoz.
Sanders győzött
Miközben a legtöbb elemző Hillary Clintont hozta ki a vita győztesének, a fókuszcsoportok szerint Bernie Sanders nyert. Nem azért, mert jobb közpolitikai elképzelései voltak, hanem azért, mert határozott és erős volt a vitában a visszafogott Clintonnal szemben. Ugyanezt mondta a CNN, a Fox és a Fusion felmérése is, pedig az egyikben nem pártválasztókat, a másikban demokratákat, a harmadikban fiatalokat kérdeztek. Az erő és a határozott fellépés mindannyiuknak fontosabb volt, mint a policy.
Nagyon nagy kérdés persze, hogy meddig lehet ezt az egészet csinálni. Meddig mondhatja még el nyugodtan a véleményét Trump és Sanders anélkül, hogy a többiek megtámadnák őket. Esélytelen, hogy kettejük közül bárki elnök legyen.
A választás iszonyatosan messze van még, és az amerikai választók nem ennyire szélsőségesek. Mivel az amerikai politikában a pártok nem pártokként, hanem gyakorlatilag választási koalícióként működnek, a jelölteknek sokkal szélesebb spektrumot kell átfognia, mint Európában. A demokrata elnökjelöltnek a szélsőbaltól a libertáriusokig mindenkit meg kell nyernie, ahogy a republikánus jelöltnek a balosabb republikánusoktól a rasszista szélsőjobbig.
