Angela Merkel negyedszerre is elindulna a kancellárságért. Ezt derítette ki nemrég a Reuters. Márpedig, ha Merkel elindul, valószínűleg meg is nyeri. Nagyon ritka az, hogy valaki aktív vezetőként is ennyire népszerű legyen, ráadásul ilyen sokáig.
Merkel most a harmadik ciklusának közepén jár, a választások 2017-ben lesznek. Az egyetlen ember, aki jelenleg megverheti, a saját pénzügyminisztere. Wolfgang Schauble még a kancellárnál is népszerűbb. De még ő sem számít kihívónak. Schauble sokáig esélyes volt a kancellári posztra, de ennek Merkel uralmával vége lett.
A volt belügyminiszter jó ideje az első vonalban politizál, ráadásul szintén Helmut Kohl protezséjének számít, mint Merkel. Kohl mellett is bukott meg. Schauble esélyei a kancellárságra igazán akkor vesztek el, amikor Kohl 1998-ban elvesztette a választást Gerhard Schröderrel szemben, majd meghurcolták a Schwarzgeldaffäreként ismert pártfinanszírozási botrányban.
Szabad és lojális
Szinte bele is törődött, hogy soha nem lesz már kancellár, a pénzügyminiszteri posztot is szabadabban viszi, mint mások tennék. Többször mondja el, mit gondol a világról, de azért kifejezetten lojális Merkellel szemben. “Független vagyok, lojális és szabad” – mondta korábban saját magáról. De azért a lojalitásnak is vannak határai, és pont az elveknél vannak meghúzva.
Schauble kifejezetten szigorú fiskális konzervatív. A harmadik görög mentőcsomag elfogadása után figyelmeztetett, hogy ha a görög adósság elengedéséről kezdenének el tárgyalni, akkor ő kész lemondani. Nem fenyegetni akart, de jelezte Merkelnek, hogy van egy határ, amíg el lehet menni.
Merkel a jelöltséget a hírek szerint 2016-ban fogja bejelenteni, egyelőre senki nem kommentál semmit. De ugyanezek a hírek azt mondják, már egyeztetett a nagy koalíciós partner, a szociáldemokrata CSU elnökével, és találkozót kért saját pártja, a CDU főtitkárától is.
Wolfgang Schauble
Fotó: Europress/Getty Images/Thomas Trutschel
Legendák közé
A német kancellári posztnál egyébként nincsen időkorlát. A kereszténydemokraták előző kancellára, Helmut Kohl 16 évig volt hatalmon, csak az ötödik ciklusát bukta el. Merkelen kívül még egy olyan kancellár volt, aki megérte a harmadik ciklusát: Konrad Adenauer. Mindketten legendáknak számítanak az európai politikában, ahogy hamarosan Merkel is annak fog. Persze nagyon úgy néz ki, hogy addig még hátra van pár évnyi kancellárkodás.
Merkel a legutóbbi Time-listán a világ második legbefolyásosabb embere volt. Ez a legerősebb hely eddig, amit nő valaha el tudott érni. Kancellárként 2005 óta egy nagyobb európai hatalomból regionális szuperhatalommá változtatta Németországot. Ez eleve nem kis eredmény, főleg, hogy Merkel honnan érkezett.
Angela Kasner egy lutheránus lelkipásztor kissé ügyetlen lányaként nőtt fel Kelet-Németországban. Nem kis eredmény, hogy az egyesítés után Ossiként és elvált, gyerektelen nőként ekkora karriert tudott befutni. De azért nem is véletlen. Merkelt, aki a Merkel vezetéknevet első házasságából tartotta meg, szinte minden róla készült portrécikk hideg, analitikus embernek, de türelmes és kitűnő stratégának írja le.
A többiek előtt
Szokatlanul került a politikába. A karakteréhez szinte hozzátartozik, hogy egyébként tudós volt, nem jogász, vagy közgazdász. Kvantumkémiából szerezte a doktoriát, sokáig kutatóként dolgozott Kelet-Németországban. Politikai pályáját a Demokratikus Ébredés nevű ellenzéki mozgalomban kezdte, és amikor ez beolvadt a kereszténydemokrata CDU-ba, Merkel is automatikusan kereszténydemokrata lett. Nagyjából így is áll hozzá az elvekhez, amik a pártnak fontosak. Tanulta a demokráciát és a nyugatot, ahogy a kereszténydemokratáknak fontos ideológiai kérdéseket is. Gyakran máig nem érzi pontosan a közhangulatot.
Ami azért is furcsa, mert tényleg mindenki úgy írta le, mint aki folyamatosan 5-6 lépéssel a többiek előtt jár. Remek helyzetfelismerő, a CDU vezetője is úgy lett, hogy a többieknél sokkal korábban ismerte fel a választást elbukó Helmut Kohl gyengeségét, ezért írt egy nyilvános publiciszikát, amiben távozásra szólította fel saját korábbi mentorát. gyakorlatilag hátba szúrta Kohlt.
Egyetlen dolog miatt nagyon ijesztő a Merkel utáni Németország. Az a rendszer, amit a kancellár felépített, furcsán hasonlít arra, amit egy másik legendás kancellár talált ki. Bismarck alatt Németország szintén egy nemrég egyesített, fiatal államból lett vezető európai hatalom. A kancellár olyan status quo-t alakított ki maga körül, amit szinte csak ő látott át. Amíg hatalmon volt, az európai szövetségek és ellentétek törékeny rendszere remekül működött, mert Bismarck felügyelte, hogy remekül működjön. Aztán Bismarck után darabokra hullott az egész, és Henry Kissinger például az első világháború kitörését is ide vezeti vissza.
Angela Merkel
Fotó: Europress/Getty Images/Sean Gallup
Posztposztposzt
Kicsit hasonló a helyzet ma Európában. Könnyű azt gondolni, hogy a posztnemzeti Európai Unióban nincsenek egymásnak feszülő és egymást támogató érdekek és ellentétek, gyakorlatilag az egész rendszer ezek szerint működik, nem a megálmodott nemzetek feletti európai identitás miatt. Ehhez pedig kell a németek tekintélye és hidegvére. Sokszor úgy tűnik, hogy Merkelnek fontosabb a németek véleménye, mint Európáé és a történelemkönyveké. A görög válság elején sokáig rajta múlott, hogy az unió nem lépett. A németeknek ugyanis jó volt az olcsó euró, és nem támogatták volna Görögország kimentését.
Most is hasonló a helyzet. Egyedül a németek merték végighúzni a porban az újbalos görög kormánypártot. Itt természetesen csak tippelni lehet, de Merkel akár azt is gondolhatta, még idejében ki kell húzni a feltörekvő megszorításellenes pártok méregfogát. Hát, sikerült. Kérdés, hogy hosszú távon jobb lesz-e így.
Jürgen Habermas, az Európai Unió talán legnagyobb gondolkodója azt mondta a görögök megalázására, hogy Németország pár nap alatt eljátszott mindent, amit az elmúlt fél évszázadban elértek.
Különleges bűnök
A második világháború utáni Németország (Nyugat-Németország, elsősorban) különleges helyzetben volt, mert a bűnei is különlegesek voltak. De a német társadalom belátta azt, amit az orosz nem, hogy ezekért a bűnökért vezekelni kell. Vezekeltek is, egészen addig, amíg már senki nem emlékezett, miért is vezekelnek. A náci Németország utáni posztnemzeti Németországnak mostanra vége. Az Economist szerint a németek elértek a posztposztnemzeti társadalomig.
Pont a világháborús múlt miatt volt Németország jó ideig Európa önzetlen aktora, aki gyakran a saját érdekein kívül is küzdött azért, hogy a kontinens és az unió sikeres legyen. Ennek mostanra vége lehet. A németek egyre jobban figyelik a saját érdekeiket, Merkellel az élen. És hiába tagadják vehemensen, Európa domináns hatalma lettek.
Merkel végigvezette Németországot az újkori Európa legnagyobb gazdasági válságán. Úgy, hogy a németek ezt szinte meg sem érezték. Volt olyan időszak is, amikor negatív volt a német alapkamat. Az emberek konkrétan fizettek azért, hogy a pénzüket a biztonságos német állampapírokban tarthassák. Németország mostanra messze Európa legnagyobb gazdasági és politikai ereje. Talán egyedül Franciaország versenyezhet vele valamennyire.
A baj abból lehet, ha ezzel az iszonyatos és egyre növekvő erővel nem a korábbi önzetlenség párosul, hanem a saját érdekeik követése.
