Alig egy éve történt, hogy az iraki katonák feladva pozíciójukat, tömegesen menekültek az Iszlám Állam csapatai elől. Ramadinak, Anbár tartomány székhelyének mostani megszerzése is jól szemlélteti a szélsőséges iszlamisták képességeit. Bár az USA igyekszik az ISIS-t legyengült szervezetként feltüntetni, továbbra is meghatározó erőként van jelen. Jelenleg több kulcsfontosságú fronton támad Irakban és Szíriában is.
Bagdadig nyomulni előre
Nem csak Ramadiban tett szert előnyre az Iszlám Állam. Múlt héten öngyilkossági műveletekkel vegyített támadást indított a kelet-szíriai Deir Ezzor városában Bassár al-Aszad elnök légi katonai bázisai ellen. Palmira városában egy ókori római romok közelében fekvő bázisra támadott. Az Aleppótól keletre fekvő vidéken, Homsz és Hama tartományokban, valamint az izraeli határ menti Kuneitrában összecsapott a szíriai felkelőkkel és a kormányzati erőkkel is.
Irakban az ország legnagyobb olajfinomítójánál, Baidzsinél sikerült területeken szereznie. Ramadi bevétele után pedig a közelben lévő várost, Kalidíját szemelte ki. Ha az ISIS továbbra is sikeresen halad előre, olyan területeket is megszerezhet, melyekről könnyedén eljuthat Bagdadig.
Fotó: Europress/Getty Images/Dana Edelson
Nincs hiány sem ellátmányból, sem emberből
Az Iszlám Állam mostani előrenyomulása nem lepte meg annyira a világot, mint mikor például Moszul került a kezükre a múlt évben. Ezúttal az Egyesült Államok egy nappal Ramadi elvesztése előtt azt nyilatkozta, hét légi csapást mért a városra, hogy kiszorítsa a ISIS-t. A helyi tisztviselők eközben többször is jelezték, hogy nem tudják tartani Ramadit, ha nem kapnak sürgős erősítést. Érkezett iraki és nemzetközi segítség is, azonban nem voltak elegendőek ahhoz, hogy meg tudják védeni a várost.
Úgy tűnik, az uralkodó narratíva az Iszlám Állam hanyatlásáról hamis. Nincs hiányuk ellátmányból és utánpótlásból, épp ellenkezőleg: még inkább kiszipolyozzák a központjaikban, Moszulban és az iraki Rakkában élő lakosságot és sok újonccal is büszkélkedhetnek, különösen a tizenévesek köréből.
Ahogy Moszul megszállásakor is megfigyelhető volt, a mostani Ramadiban szenvedett vereség is hatással van az összes szíriai és iraki harctérre. Szíriában a kormány oldalán harcoló iraki siíták kénytelenek lesznek visszatérni a hazájukba, így nélkülük az Aszad-rezsimnek nehezebb dolga lesz a lázadók visszaverésénél. Egy damaszkuszi milícia vezetője már ki is jelentette, hogy ő mindenképp visszamegy, hogy a “megsebzett Irakot” segítse.
A szövetségesek elhidegülése
Ramadi elvesztése fellobbantotta a Washington és Bagdad közötti feszültséget is. Újra felmerült ugyanis, hogy Irak siíta milíciákat vonna be az Iszlám Állam elleni harcokba. Az iraki kormány először Tirkit visszaszerzésénél vetette be a Hasd al-Sábi síita irreguláris erőket. Az Egyesült Államok emiatt beszüntette az offenzívát támogató légicsapásokat és csak azután segítette újra a kormányt, miután kivonta a térségből a síita csapatokat.
Az USA Ramadi esetében is nagy nyomást gyakorolt az iraki vezetésre, hogy ne hagyatkozzanak a Hasd al-Sábira, hanem inkább a helyi erők és az iraki hadsereg védje a szunnita várost. Emiatt néhány iraki vezető az amerikaiakat hibáztatja Ramadi elvesztéséért. A síita milícia mostanra már Anbar felé tart, hogy újra szembenézzen az ISIS-szel. Ezzel új terep nyílik a Bagdad és Washington közt zajló vitának, mivel az USA továbbra is attól fél, a síita harcosok jelenléte csak tovább szítja a szektariánus ellentéteket a nagyrészt szunnita lakosságú térségben.
Ramadi vezetői fontos tagjai voltak az USA által támogatott úgynevezett Öntudatra Ébredési Tanácsoknak, melyeket azért hoztak létre, hogy 2006 és 2007 között megbuktassák a térségben nagy népszerűségnek örvendő al-Kaidát. A tanácsok hatásosnak bizonyultak és az évek során, az Iszlám Állammal is felvették a harcot, azonban Ramadi elvesztése után megváltozhat a helyzet. Az USA már nem toborozhat és képezhet ki helyi szunnitákat az ISIS ellen.
Fotó: Europress/AFP/Mohammed Sawaf
A síita milíciák
“Ramadi után [az Iszlám Állam] lesz az egyedüli szunnita erő, aki szembe szállhat a [síita] milíciákkal” – magyarázza Vael Eszam, veterán újságíró. “A kormánnyal szövetkező szunnita erők már egy évtizede nem tudnak eleget tenni a szunnita közösségek kéréseinek. A szunniták ezért [egy iráni kémre, Kasszem Szulejmanira utalva] ‘Szulejmani szunnitáknak’ nevezik őket, mert csupán eszközzé váltak a kormány kezében, hogy az legitimálhassa a szunniták elnyomását.”
Amíg 2006-ban az összes szunnita törzs szembeszállt az iraki al-Kaidával, mostanra mély ellentétek vannak az ügyben, hogyan viszonyuljanak az Iszlám Államhoz. Ramadi megszerzésével az ISIS-hez lojális szunnita törzsi vezetők nagyobb eséllyel győzködik a hozzátartozóikat, hogy álljanak az ő oldalukra, rámutathatnak, hogy milyen nagyot hibáztak a kormánypárti törzsi vezetők Anbar-szerte.
Megbukott az amerikai stratégia
Ramadi bukásának azonban Anbar tartománynál messzebb terjed a visszhangja. Washington számára nyilvánvalóvá kell, hogy váljon, hogy az USA stratégiája megbukott. Az, hogy a Fehér Ház a légicsapásokra koncentrált és igen kevés előrelépés történt az ISIS-ellenes szunnita erők kiképzésében, mind Irakban és Szíriában, lehetőséget adott az Iszlám Állam számára, hogy új tervet készítsen, manőverezzen és átcsoportosítsa a csapatait.
Az amerikai tisztviselők alulbecsülik Ramadi elvesztésének jelentőségét. Az ISIS mostani terjeszkedése a háború egy igen veszélyes szakaszát nyitotta meg. Az Iszlám Állam az amerikai tűzerő, valamint a síita és kurd harcosok tízezreinek bevetése ellenére új területeket tudott szerezni. Ebből a szemszögből a feltevés, hogy az ISIS vesztésre áll, erőtlennek és abszurdnak tűnik.
