Ott voltak mindnyájan, illetve majdnem, mint minden szerdán. Péksüteményekkel felszerelkezve az egész szobát elfoglaló ovális asztal körül gyűltek össze. Ez egy megváltoztathatatlan rituálé volt a Charlie Hebdo megalakulása óta. Charb, karikaturista és lapigazgató mint mindig a balon ült,ezen a szerdán Cabu, Wolinski, Tignous, Honoré et Riss karikaturisták , Laurent Léger, Fabrice Nicolino et Philippe Lançon szerkesztő, Bernard Maris közgazdász-író, Sigolène Vinson és Elsa Cayat kolumnista, Mustapha Ourrad korrektor és Franck Brinsolaro, a Charbot 2011 óta védő két rendőr egyike vette körül.
A gyűlés után a közeli Petites Canailles nevű bisztróba szoktak lemenni reggelizni. De most szerdán nem ment oda senki a szerkesztőségből – kezdődik a lemonde.fr beszámolója a tragikus napról.
Az ülés már egy órája tartott, mikor a két fegyveres belépett. Az egyik azt kérdezte, hogy Charb, majd rálőtt a lap vezetőjére. Ezután egymás után mondták a szerkesztőség tagjainak nevét és nyitottak tüzet rájuk. A túlélők visszaemlékezése alapján azt kiabálták a mészárlás közben, hogy „Allah akbar” (Isten a legnagyobb) és hogy „megfizettek azért, hogy sértegettétek a Prófétát”. Sigolène Vinson halántékához is fegyvert tartottak, de neki ezekkel a szavakkal kímélték meg az életét „Téged nem ölünk meg, mert nem ölünk nőket, de el fogod olvasni a Koránt”. A teremben lévő másik nővel Elsa Cayat-tal viszont végeztek.
Kép a szerkesztőségből a támadás után
Les bureaux de Charlie Hebdo après la tuerie, le 7 janvier. #CharlieHebdo #JeSuisCharlie http://t.co/kIxXILBwRv pic.twitter.com/QqqZPALCww
— sabrina (@sabrinacld) 2015. január 8.
Heten a szerkesztőségből másodpercek alatt meghaltak: Cabu, Charb, Tignous, Wolinski, Bernard Maris, Honoré és Elsa Cayat. Mustapha Ourrad, a korrektor, aki egy hónappal korábban kapta meg a francia állampolgárságot, szintén életét vesztette. Franc Brinsolaro, az egyike annak a két rendőrnek, aki a 2011 novemberi merénylet óta vigyázott Charbra úgyszintén. Meghalt Michel Renaud is, aki nem volt a lap munkatársa a szerkesztőség hívta oda aznapra. Többen súlyosan megsebesültek, Lançont arcon lőtték, megsérült, de életben maradt. Risst vállon találták, Fabrice Nicolinót a comján lőtték meg. A legsúlyosabb sérült Simon Fieschi, a lap rendszergazdája.
Hiába vitte őket rossz helyre a túsz
“Rálőttek Wolinskira, Cabure, az egész öt percig tartott. Az asztal alá menekültem” – mesélte az egyik túlélő Corinne Rey, Coco néven alkotó rajzolónő volt az, akit túszul ejtettek a terroristák. A nő megpróbálta őket félrevezetni, és a harmadik emeletre vitte fel őket, pedig a másodikon voltak. A támadók megfenyegettek egy folyosón lévő férfit, és neki is feltették az aznap már többször elhangzó “Hol van Charlie?” kérdést. Végül megtalálták az ajtót, és túszukat fegyverrel arra kényszerítették, hogy üsse be a kódot a belépéshez.
A szerkesztőséget kereső támadók belépésükkor a földszinten megölték Frédéric Boisseau-t, a 42 éves férfi karbantartóként dolgozott, és társával együtt nem válaszolt a fegyveresek kérdésére. A merénylők az utcán tűzharcba keveredtek, megsebesítették, majd fejbe lőtték Ahmed Merabet rendőrt.
Leírhatatlan vérontás
A mészárlás helyszínére érkező mentősök háborús sérülésekről beszéltek. „Ilyet még nem láttam a pályafutásom alatt – mondta egyikük, hozzátéve, hogy bár fel vannak készítve, de nem arra, hogy ilyet lássanak a valóságban. Egy másik szemtanú az eléjük táruló látványról csak annyit tudott mondani, hogy “leírhatatlan vérontás”.
Hirtelen csend lett – újabb drámai beszámoló egy túlélőtől
Még mindig azt kérdezem magamtól, hogyan tudtam megmenekülni – mondta a France Infónak Laurent Léger, a mészárlás egyik túlélője. A Charlie Hebdo újságírója is a szerkesztőségi ülésen volt a támadáskor. Egy asztal alá bújt, hátul, a sarokban, ez mentette meg az életét, de látta ahogy a kollégái esnek össze a két merénylő lövéseitől.
„Először azt hittük, hogy petárdák… Az ajtó kinyílt, bejött rajta egy alak, azt üvöltözve, hogy Allah akbar. A GIGN (csendőrségi különalakulat) vagy a RAID (a rendőrség elitalakulatának) tagjaira hasonlított, csuklyás volt, teljesen feketébe volt öltözve. Fegyver volt nála, amit a két kezével tartott. Egy adott pillanatban kiejtették Charb nevét. Aztán lövések dördültek. Lőporszag… pár pillanat alatt mindenki a földre került, belelőttek a földön fekvőkbe” – emlékezett vissza a vérontásra.
Léger azt mondta, hogy nem igaz, hogy a nevükön szólították a karikaturistákat, és utána lőtték le őket. Arra emlékezett, hogy az egyik kolléganőjének azt mondják, hogy nem ölnek nőket, de közben megölték egy másik kolléganőjét.
Légernek sikerült elbújnia, összehúzódva maradt, miközben látta, hogy a többiek a földön vannak, és robbanások zaját hallotta. Aztán hirtelen csend lett. Hosszú csend.
Majd lépéseket hallott, ekkor értette meg, hogy visszajött a támadó, de annyira kicsi volt a terem, hogy nem tudott körbemenni. Ekkor pár szót váltott valakivel, a túlélő számára csak ezáltal lett világos, hogy két merénylő volt.
Azt is elmondta, hogy eleinte senki nem értette, mi történik. Miután a szerkesztőségben az újságírók mindig viccelődtek egymással, tényleg azt hitték a szerkesztőségi ülés tagjai, hogy a többiek a folyosón petárdáznak. “Egy pillanatig villanást láttam. Akkor megértettem, hogy ez nem vicc”.
Elmesélte, hogy kisebb káosz uralkodott el a támadás után. “Azt hittem, hogy körbejárják a szerkesztőséget, hogy megkeressék a túlélőket. Aztán felálltam, volt még néhány túlélő. És akkor minden olyan irreális volt. Jött az elképedés. A sebesültekhez rohantunk. Megértettük, mi történt. Mindez Párizs közepén, egy újságnál – fogalmazott.
