Ez azonban korántsem jelenti, hogy az Egyesült Államok hajlandónak mutatkozik újra jelentős katonai erőt vezényelni a térségbe.
A légitámadás céljai világosak és igen korlátozottak: meg szeretnék gátolni, hogy az IÁ a kurd területekre is benyomuljon, valamint megpróbálják megtörni a a Szindzsár hegy ostromát, ahová több tízezer ezidi menekült. A hegyet körbevette az IÁ, a menekültek éheznek. Úgy tűnik azonban, hogy Barack Obama elnök ennél tovább nem igazán akar elmenni: szombati sajtóértekezletén úgy fogalmazott:
“Ezt a problémát nem amerikai katonai megoldás fogja orvosolni. Iraki megoldásnak kell születnie.”
A kérdés persze az, hogy a Szovejtunió összeomlása óta a világ csendőrének szerepét játszó USA miért elégszik meg ennyivel? Az IÁ már egy Belgium nagyságú területet vont az ellenőrzése alá Irakban és Szíriában, földgáz-és kőolaj mezőkkel, jelentős mennyiségű amerikai fegyverre téve szert.
A kalifátus nem csak az iraki kormányt veszélyezteti, de az egész térséget is. Ha pedig ki tud építeni egy infrastruktúrát és piacra dobni az olaját, a terrorizmus finanszírozásának egy új korszaka következik nemcsak a Közel-Keleten, de az egész világon is.
Ha az amerikai erők légitámadásokkal és a pesmergák felfegyverzésével vissza tudják verni az IÁ-t a kurd területekről, miért nem támadják az újdonsült országot több fronton is?
Az Obama kormány problémája
Az USA 2013-ban George W. Bush elnök utasítására és téves információkon alapuló indokokkal (az iraki kormányzat tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik) megszállta Irakot. Szaddám Huszein iraki elnököt pedig elmozdította a hatalomból. Egészen 2011-ig nagy erőket állomásoztatott Irakon belül – többek között Obama elnök azzal nyert kampányt, hogy az amerikai inváziós erőket hazaviszi és megváltoztatja az Egyesült Államok szerepvállalását.
Visszamenni szárazföldi erőkkel így óriási presztizsveszteség lenne a számára, arról nem is beszélve, hogy egy újabb megszállást az amerikaiak nagy része elutasít. Mind Irakot, mind Afganisztánt ugyanis kudarcként értékeli a közvélemény – a vietnámi háborúkkal emelve őket egy sorba.
A fő problémája az Obama kormánynak azonban az, hogy az IÁ-t nem csak katonai problémaként kell értelmeznie, hanem politikaiként is. Az, hogy az ISIS csapatai a kurd földek felé vonulnak, illetve a Szindzsár hegy ostroma katonai probléma, ami katonai megoldást kíván A Bush adminisztráció azonban ennél egy sokkal nagyobb, elsősorban politikai problémát generált azzal, hogy Huszein utáni hatalmi vákumot zömében siítákból töltötte fel, mellőzve a fontos pozíciókból a szunnitákat.
Az IÁ ugyanis sajnálatos módon nem csupán egy terrorszervezet, ami egész Irakban pusztít (bár kétségtelen, hogy a pusztítás enyhe kifejezés a tevékenységére), de a Máliki kormányzat álltal elnyomott szunnita kisebbség ökle is. Mind az iraki törzsek, mind szunnita vallású szabadcsapatok messzemenően támogatják az Iszlám Államot, mivel többek között általánosan elterjedt tévhit az országban, hogy ők a demográfiai többség, ezért nekik lenne joguk irányítani.
Nehéz helyzetben Barack Obama
Fotó:Europress
“A szunnitákban sokféle sérelem gyülemlett fel”- magyarázza Kirk Sowell, politikai kockázatelemző és iraki politika szakértő. “Néhány ezek közül a jelenlegi kormány hibája. Nouri al-Maliki miniszterelnök nem bánt jól a szunnitákkal, többek között erőszakkal oszlatta fel egy békés tüntetésüket 2013-ban.”
Emiatt a sérelmek persze még nem kellene, hogy IÁ-szintű teokráciát követelővé változtassák az iraki szunnitákat, de mindenképp nyitottabbá válnak miattuk az olyan nézetekre, melyek szerint a szunnita kalifátus inkább az ő érdekeiket szolgálja, mint a bagdadi siíta kormány. addig, pedig míg az IÁ a szunnita lakosság ilyen szintű támogatását élvezi, az iraki kormány nem tudja őket a szunnita területekről kisöpörni.
Fanar Haddad, a Szingapúri Nemzeti Egyetem Közel-keleti Intézének tudományos munkatársa szerint az iraki szekták versenyének fő mozgatórugója az, “hogyan osztják szét a nemzeti tortát”. Vagyis kinek mennyi bevétel jut az olajból, mennyi szék a parlamentben, és így tovább.
Ha Sowellnek és Haddadnak igaza van, akkor valóban nincs az a katonai erő, ami önmagában megoldaná az Iraki válságot. Ha az IÁ el is veszítené a közvélemény támogatását, a szunniták elégedetlensége akkor is megmaradna, hacsak Irak nem talál megoldást politikai problémáira.
Az Obama-kormány is osztja azt a nézetet, hogy Iraknak politikai reformokra is szüksége van a fennálló helyzet rendezéséhez. Az átmeneti légitámadások ugyan megakaszthatják a dzsihadisták lendületét, de nem szolgálhatnak megoldásként. Amíg az iraki vezetés nem kezeli a szunniták gondjait, azok mindig is felszínen maradnak.
Persze nem mindenki ért egyet az Obama politikával, mely elsősorban reformok segítségével intézné el az IÁ-t Irakban.
A republikánusok persze visszaküldenék a hadsereget
A republikánus John McCain szenátor (Obama kihívója volt az elnöki székért) szerint nem elég a mérsékelt hadművelet a “történelem eddigi leggazdagabb és legerősebb terrorszervezete” ellen. Úgy gondolja, Obama elképzelései alapvetően tévesek a fenyegetésről, amint az IÁ valójában jelent.
Obama arra hivatkozik, hogy amerikai életeket próbál menteni azzal, hogy a beavatkozást a légitámadásokra korlátozta, azonban McCain úgy látja, az elnök nem mérte fel kellőképpen a helyzetet: “nem csupán az Irakba es Kurdisztánba küldött amerikai csapatok vannak veszélyben. Az IÁ egész Amerikát veszélyezteti.”
Külön felrója az Obama adminisztrációnak, hogy bár az Iszlám Állam már eltörölte a szíriai-iraki határt, Obama sajtónyialtkozataiban meg sem említi Szíriát – mintha az iraki válság azzal nem függene össze.
McCain légvédelmi irányítókat /combat air controllers/ küldene Irakba, akik segítenének beazonosítanák légicsapások célpontjait. Nehéz katonai felszereléssel támogatná Erbilt, a kurd fővárost, a légi támadásokat pedig Szíriára is kiterjesztené.
Az amerikai terrorelhárítás is egyre jobban aggódik a Kelet-Szíriában és az iraki szunníta területeken hatalomra szert tevő IÁ miatt. Ezek a területek ugyanis dzsihadisták szentélyeivé válhatnak, ahonnan előszeretettel indítanának támadásokat a Nyugat felé.
A jelenlegi forgatókönyv
Bár egy vallásilag és etnikailag kevésbé homogén iraki kormány csökkenthetné a szunniták neheztelését és így kevésbé lennének nyitottak az IÁ-t illetően, de még korántsem került kilátásba, hogy az IÁ bekerüljön az iraki politikai folyamatokba, a megszállt városok pedig erőteljesebb ellentámadást igényelnének.
Egy szombati tanácskozás során a kurd hatóságok lőszert, mesterlövész- és géppuskákat, aknavetőket és járműveket kértek az amerikai kormánytól, de hivatalosan az Obama kormányzat még nem ismerte el a kurdok felfegyverzését.
“A kurd harcosok kénytelenek felhagyni az Iszlám Állam elleni harccal, mert kifogynak a lőszerből” – állapítja meg Michael D. Barbero, nyugalmazot altábornagy, aki az iraki katonákat képezte ki 2009-2011 folyamán.
Az amerikai felderítőgépek már feltérképezték az Iszlám Állam pozícióit, a hírszerzés rendelkezik a szükséges információkkal arra az esetre is, ha a kormány a légi támadásokat mégis kibővítené. Ez egyelőre azonban nem tűnik túl valószínűnek, Obama ugyanis első körben kedvező feltételeket szeretne teremteni a tárgyalások megindításának.
Az iraki tisztviselők először egy évvel ezelőtt kérték az Egyesült Államokat, hogy vegyék fontolóra légicsapások bevetését az Iszlám Állam ellen. Obama akkor nemet mondott, illetve attól tette függővé a segítségnyújtást, ha a Maliki kormányzat beengedi a szunnitákat kormányába. Ez nem történt meg, de a viszony a Maliki kormánnyal jelentős mértékben elhidegült.
“Az USA számára az lenne a legideálisabb, ha Maliki [iraki miniszterelnök] távozna, és Irak vezetése siíta, szunníta és kurd nemzeti keverékké változna” – magyarázza Anthony H. Cordesman, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának katonai szakértője, mennyire is lett rossz a viszonya az iraki kormánynak az Obama adminisztrációval.
Ekkor az Obama kormányzat egy újabb amerikai direkt fegyveres beavatkozás helyett nyugodt szívvel támogathatná az iraki kormányt.
Úgy tűnik, azonban, hogy Obama nem várhat tovább, mert az Iszlám állam már most is jóval nagyobb, mint amit egyszerű légicsapásokkal vissza lehetne szorítani. Az amerikai repubilánusok komoly nyomása mellett, mely a vállára nehezedik szembe kell néznie azokkal az Irakból kikerülő híranyagokkal, melyek egyértelművé teszik, hogy az Iszlám Állam népirtást művel a megszállt területein. Az idő ellene dolgozik – nagy valószínűséggel be fog szállni a háborúba, melyről tudja, hogy nem nyerheti meg, amíg nem orvosolja az iraki kormányzat problémáit – ha most be is megy szárazföldi csapatokkal és szélesíti az amerikai szerepvállalást, akár néhány éven belül újra kitörhet egy szunnita-siíta vallási háború az országban.
