Az Európa Tanács (ET) emberi jogi biztosa szerint a közelmúltbeli magyar törvényalkotás során nem vették eléggé figyelembe az alapvető emberi jogi elveket, és az igazságszolgáltatásra, a véleménynyilvánítás szabadságára, valamint a vallásszabadságra vonatkozó döntések súlyos aggodalmakat váltanak ki.
Thomas Hammarberg
Fotó: AFP
Thomas Hammarberg, a strasbourgi székhelyű összeurópai szervezet tisztségviselője – Martonyi János magyar külügyminiszterhez intézett, csütörtöki közleményében ismertetett levelében – azt állította, hogy a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló új magyar törvény nagy számban foszt meg vallási felekezeteket az egyházi jogállástól. Bár a magyar kormány már választ adott a levélre, Hammarberg továbbra is aggódik.
“A parlament fog a jövőben dönteni a jelentkező felekezet elismeréséről. Az ilyen eljárás, amely politikai testületet bíz meg azzal a feladattal, hogy vallásos hit legitimációját mérlegelje, nem egyeztethető össze az állam semlegességi és pártatlansági kötelezettségével” – szögezte le a közleményben az ET emberi jogi biztosa.
További aggályok
Az Európai Bizottság a magyar jegybanktörvény mellett az igazságszolgáltatással, azon belül különösen a bírák munkaviszonyával foglalkozó, illetve az adatvédelemről szóló szabályozást emelte ki, mint az uniós előírásokkal való összhang szempontjából aggályosnak tartott szabályokat – hozzátéve, hogy a közelmúlt magyar törvényalkotásáról szóló elemzés még nem teljes, de már a végén tartanak.
A fent említett kérdésekben a konkrét aggály lényegét csupán két vonatkozásban, a jegybankkal és az adatvédelemmel kapcsolatban nevesítették: azt mondták, hogy e két intézmény függetlenségével kapcsolatban vannak kételyek.
Viviane Reding, az uniós javaslattevő-végrehajtó intézmény igazságügyi kérdésekben illetékes alelnöke azonban – tavaly december 12-i keltezésű, Navracsics Tibor miniszterelnök-helyetteshez, közigazgatási és igazságügyi miniszterhez címzett levelében – már megfogalmazta a brüsszeli aggodalmak közelebbi tartalmát a fent említett jogszabályok ügyében, kivéve a jegybanktörvényt, amely csak később került a figyelem homlokterébe, és amellyel alapvetően nem Reding, hanem Olli Rehn gazdasági-pénzügyi bizottsági alelnök hivatala foglalkozik.
A bírák munkaviszonyával kapcsolatban a Reding-levél mellékletében arra utalt a brüsszeli bizottság, hogy az uniós jog általánosságban tiltja az életkor alapján történő diszkriminációt, és azt csak legitim cél szentesítheti, olyan eszközzel, amely megfelelő és szükséges.
Az új alkotmány
Az uniós testület megállapította: az új alkotmány értelmében a bíró nem szolgálhat az általános nyugdíjkorhatárnál tovább. Jelenleg – írták még decemberben – bírák vonatkozásában a kötelező nyugdíjazási életkor a 70 év. Az általános – de nem kötelező – nyugdíjkorhatár a 62 év, de 2014 és 2022 között 65-re fogják emelni. A bírák kötelező nyugdíjazása tehát 70-ről de facto 62 évre csökken, nagyon rövid – hat hónap és egy év közötti – átmeneti időszakon belül.
Reding ezzel kapcsolatban számos kérdést tett fel Navracsicsnak – így azt, hogy mi a célja a 62 évre történő leszállításnak, amikor 2014-től éppenséggel újra emelkedni fog a korhatár. Azt is kérdezte a bizottsági alelnök, hogy miért a bírákra vonatkozóan rendelkeztek így, miért nem terjed ez ki a közszolgálat egészére, illetve más részeire is.
A Reding-levél által érintett következő kérdés az Országos Bírói Hivatal elnökére vonatkozott. Brüsszel úgy értesült, hogy a hivatal elnöke kizárólagos hatáskört kap a bírósági rendszer igazgatására, beleértve a bírák kinevezésének jogát. Az Országos Bírói Tanács “a jelek szerint az Országos Bírói Hivatal elnökének konzultatív testületévé alakul át” – olvasható a Reding-levélben, hozzátéve, hogy ez a hivatal elnöke kezében “hatalomkoncentrációnak látszik”.
A levélben megfogalmazódott az az aggály, hogy az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségének elégtelen garanciái negatív hatást gyakorolhatnak egyebek közt az uniós jog alkalmazására. Viviane Reding e tekintetben is érdeklődött, hogy mi a célja az átszervezésnek, és hogy melyek a bíróságok független irányításának a garanciái.
Kúriává való átalakítás
Szintén kitért a bizottsági alelnök levele a Legfelsőbb Bíróság Kúriává való átalakítására, illetve a Legfelsőbb Bíróság elnöke megbízatásának a rendes mandátum lejárta előtti megszűnésére. Ez utóbbival kapcsolatban azt kérdezte, miként biztosítható, hogy ennek nyomán ne kérdőjeleződjék meg az igazságszolgáltatási ág függetlensége.
Végezetül az adatvédelmi intézményrendszer átalakítását vetette fel a Reding-levél. Ezzel kapcsolatban az volt a bizottsági alelnök egyik kérdése, miként biztosítható, hogy az adatvédelmi biztosi megbízatás idő előtti megszüntetése nyomán ne kérdőjeleződjék meg az adatvédelmi hatóság EU-jog által megkövetelt függetlensége. Érdeklődött Reding afelől is, hogy miként szabályozzák az új adatvédelmi hatósági elnök megbízatásának megszűnésével kapcsolatos kérdéskört.
Levelében Viviane Reding kitért arra, hogy a felvetett kérdésekben számos uniós tagállamból legfelsőbb bírósági bírák, európai parlamenti képviselők, illetve nem kormányzati szervezetek fordultak panasszal a hivatalához. A határidők sürgető voltára tekintettel azt kérte, hogy Navracsics Tibor december 16-ig válaszoljon neki, valamint hogy magyar részről a jogbiztonság érdekében ne léptessenek életbe intézkedéseket addig, amíg az EU-joggal való összhangot érintő kételyeket el nem oszlatják.
Politikai függetlenség
A magyar miniszterelnök-helyettes december 14-én Brüsszelben találkozott az uniós bizottsági alelnökkel, és szóban adott neki tájékoztatást, majd 16-ára válaszlevele is megérkezett Brüsszelbe.
Navracsics – mint arról újságíróknak beszámolt – válaszában kitért egyebek közt arra, hogy az adatvédelmi hatóság “politikailag független a szándékaink szerint, hiszen a köztársasági elnök nevezi ki vezetőjét, és semmilyen formában nincs alárendelve a napi politikának”. A bírák nyugdíjazásának kérdését illetően Navracsics azt mondta: az általánosnyugdíjkorhatárhoz kötés megfelel a magyar általános trendnek, egy általános jellegű szabály érvényesítéséről van szó. Felhívta a figyelmet arra a körülményre, hogy a bírák közhatalmi feladatot látnak el, és e szerepkör ellátását kötik meghatározott életkorhoz.
