Nagyvilág

Egy évig választ elnököt Amerika

Kedden megkezdődik a nagyjából egy éven át tartó amerikai elnökválasztási folyamat, amelynek tétje, hogy leváltják-e Barack Obamát. A procedúra rendkívül bonyolult és a hiedelmekkel ellentétben a világ legnagyobb hatalmú emberét nem is közvetlenül választják, és nem is mindig az lesz az elnök, akire a legtöbben szavaztak.

Az Egyesült Államokban négyévente választanak elnököt, mindig november első hétfőjét követő kedden (idén ez november 6-ra esik). A végső szavazásig azonban hosszú az út.

Kiből lehet elnök?

Az alkotmány szerint olyan, az Egyesült Államokban született amerikai állampolgár indulhat az elnöki posztért, aki legalább 35 éves, és minimum 14 éve az Egyesült Államokban van az állandó lakhelye. Az amerikai születésre vonatkozó kitétel némileg rugalmasan értendő, mivel a Szenátus – ahogy tette azt a panamai katonai támaszponton született John McCainnel az előző voksoláskor – amerikai szülők külföldön született gyermekei esetében tehet kivételt.

Ki szavazhat?

Választani viszont minden, tizennyolcadik életévét betöltött amerikai állampolgár jogosult – 1964 óta, addig ugyanis vagyoni cenzus volt. Kizáró ok lehet azonban például a büntetett előélet vagy a szabadságvesztés.

Érdekesség, hogy Amerikában senki sem kerül be automatikusan a választási névjegyzékbe (mint például Magyarországon), azt külön kell kérvényezni. A szabályok viszont elég lazák, sok helyen – például egyes bevásárolóközpontokban is – lehet jelentkezni, akár a voksolás napján is.

Előválasztás

Az állami előválasztásnak jellemzően két típusa van, az úgynevezett „caucus” és a „primary”, melyek bizonyos helyeken keveredhetnek. A jelölt-jelölő gyűlések (caucus) lényegében egy meghatározott terület regisztrált párttagjai számára rendezett nyílt szavazás. A szó szoros értelmében vett előválasztás (primary) ezzel szemben az országos voksoláshoz hasonló rendszerben zajlik, és „urnás”, titkos szavazásra épül. A szavazatok elektori kollégiumi helyekre (az elektorok szavaznak végül ténylegesen az elnökjelöltekre) történő átváltása állami hatáskör, sőt bizonyos szabályokat maguk a pártok határoznak meg saját maguk számára.

Az előválasztási szezon hagyományosan az iowai jelölt-jelölő gyűléssel és a New Hampshire-i előválasztással kezdődik, az országos voksolást megelőző télen. A jelöltek mezőnye az első néhány, legnagyobb figyelemmel kísért előválasztások után pártonként néhány esélyesre szűkül; a tavasszal lezajló államonkénti előválasztások során (általában a február eleji úgynevezett „szuperkedden”, amikor is közel 20 államban tartanak egyszerre előválasztásokat) válik világossá, ki lesz az egyes pártok jelöltje. Ők innentől kezdve már pártjelöltként kampányolnak, bár hivatalosan csak a rendszerint az ősz első heteiben megrendezett jelölőgyűlésen válnak az adott párt elnökjelöltjévé. A köztes hetek-hónapok „szélcsendjét” a stratégiaalkotásra, a felkészülésre és az alelnökjelöltek kiválasztására szokták fordítani.

Kampány és szavazás

Az – adott esetben már hónapok óta zajló – elnökválasztási kampány “hivatalos” kezdetét a pártkonvenciók jelentik és egész az urnazárásig tart. Az Egyesült Államokban ugyanis nincs kampánycsend, sőt az is megengedett, hogy sofőrökkel, buszokkal a szavazóhelyiséghez szállítsák a voksolókat. A tévékben végig mehetnek a kampányfilmek és folyamatosan közlik az exit poll-eredményeket.

A közvetett elnökválasztás jellegzetessége, hogy az országos szavazás még nem jelenti automatikusan egy jelölt megválasztását. Formális értelemben ugyanis egy négyévente ülésező testület, az elektori kollégium dönt az elnök és alelnök személyéről. Az 538 tagú grémiumba minden állam kongresszusi képviselői és szenátorai összegének megfelelő számban delegál tagokat (illetve az “államon kívüli” főváros, Washington D.C. is rendelkezik három delegátussal).

Nem feltétlenül a legtöbb szavazat dönt

Szenátorból minden államban kettő van, a kongresszusi képviselők száma azonban a népességarányhoz igazodik. Ezért állhat elő időről-időre az a helyzet, hogy az egyes jelöltekre leadott szavazatok abszolút száma és az adott jelöltet támogató elektorok száma nem áll arányban egymással. Egy-két nagy népességszámú államban elért győzelem többet ér, mint sok, országosan „szétszórt” szavazat, vagyis bekövetkezik az az eset, hogy nem az lesz az elnök, akit a többség támogatott. (Ez történt például 2002-ben, a Gore-Bush küzdelemben).

Egy-egy állam elektorai általában a „győztes mindent visz” alapon szavaznak, bár elméletileg nem köti őket az adott állam választási eredménye. Elektor egyébként lényegében bármelyik egyszerű választópolgárból lehet.

Beiktatás pontban délben

Az elektori kollégium – jellemzően decemberi – szavazása után a szintén frissen megválasztott Kongresszusnak kell január elején igazolnia az eredményt. Az új elnök Washingtonban, a Kongresszusnak helyt adó Capitolium dombon teszi le a hivatali esküt, január 20-án, pontban délben. Ekkor a régi elnök elbúcsúzik és új elnöki adminisztráció kezdődik.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik