Külföld

Merkel hátat fordítana az eurónak?

admin
admin

2010. 12. 04. 14:43

Brit lapértesülés szerint Angela Merkel német kancellár nemrégiben azzal fenyegetőzött, hogy Németország - az euróövezet legnagyobb gazdasága - akár ki is léphet a valutaunióból, ha a pénzügyi fegyelem szigorítására vonatkozó német javaslatokat nem sikerül elfogadtatni. Németország határozottan tagadta a hírt.

Londoni
befektetési elemzők forgatókönyveiben már jó ideje szerepel az a lehetőség,
hogy az euróövezetből nem a leggyengébb helyzetű perifériális tagállamok, hanem
a pénzügyi unió alappillérének tekintett Németország távozik.


A The Guardian – a legnagyobb baloldali brit napilap –
szombati értesülése szerint Angela Merkel kifakadása még az október végi
brüsszeli EU-csúcson hangzott el. Merkel a találkozó munkavacsoráján a brit lap
forrásai szerint vitába keveredett Jeórjiosz Papandereu görög miniszterelnökkel
az euró pénzügyi szabályozásának megerősítését célzó német javaslatokról,
amelyek között szerepelt az előírások be nem tartása miatt külső segítségre
szoruló tagállamok uniós szavazati jogainak felfüggesztése is.


Papandreu „antidemokratikus” indítványok
előterjesztésével vádolta Merkelt, mire a német kancellár „a vacsorán
jelenlévő, nem német kormányzati tisztviselők” beszámolói szerint azzal
vágott vissza, hogy „ha az euró ilyesfajta klubbá válik, akkor talán jobb, ha
Németország távozik”.


Most hangzott el először olyan kijelentés német
politikus részéről, amely – legalábbis elvileg – felvetette annak lehetőségét,
hogy Németország akár hátat is fordíthat az eurónak.


A londoni elemzői és befektetői közösség azonban eddig
sem zárta ki ezt a forgatókönyvet, és korántsem tekinti valószínűtlennek az
euróövezet teljes felbomlását sem.


A Capital Economics nevű vezető citybeli pénzügyi
tanácsadó cég minapi elemzése szerint az euróövezet jövőbeni sorsát nem
feltétlenül politikusi döntések, hanem inkább „az óriási piaci nyomások”
dönthetik majd el, és emiatt „most már 50 százalék fölé emelkedett” annak
az esélye, hogy az euróövezet szerkezeti felépítésében öt éven belül „valamilyen
változás” bekövetkezik.


A ház által vázolt forgatókönyvek között szerepelt a
részleges vagy teljes felbomlás is. A cég szerint ha egyetlen kis gazdaság –
például Görögország vagy Írország – rendezett körülmények között távozik, annak
viszonylag csekély hatásai lennének. A Capital Economics által lehetségesnek
tartott forgatókönyvek között szerepel azonban, hogy az első kilépőt továbbiak
követik, sőt az is, hogy Németország távozik, és „magával visz” néhány más
tagállamot, kettéosztva az euróövezetet északi és déli, vagy „központi” és
„perifériális” térségekre. A ház szerint e két utóbbi forgatókönyv
megvalósulása gyorsan elvezethetne az euróövezet teljes széteséséhez.

Az egyik vezető citybeli bankcsoport, a Royal Bank of
Scotland (RBS) befektetési alapkezelők körében nemrégiben elvégzett széleskörű
felmérése során az intézményi befektetőktől megkérdezte azt is, hogy a
következő három évben számítanak-e valamelyik euróövezeti tagállam kilépésére a
valutaunióból. A körkérdésbe bevontak 20 százaléka válaszolt igennel; ők a
legnagyobb eséllyel Görögország távozását jósolták, de a megkérdezettek között
sokan voltak, akik Németország kilépését sem zárták ki.


Az egyik legnagyobb londoni gazdaságelemző intézet, a
Centre for Economics and Business Research (CEBR) minap kiadott
helyzetértékelése szerint az euróövezetet a többsebességű belső növekedés
feszítheti szét. A ház a szélsőséges eltéréseket illusztrálandó felidézte, hogy
az idei harmadik negyedévben a görög gazdaság teljesítménye 1,1 százalékkal
esett az előző három hónaphoz mérve, Finnország hazai összterméke ugyanakkor
1,3 százalékkal nőtt.


A CEBR szakelemzői szerint minél jobban széttartanak az
euróövezeti gazdaságok a következő években, annál nagyobb a valószínűsége
annak, hogy a valutaunió „jelenlegi formájában megszűnik létezni”. „Mindig
is nehéz volt” azt az érvet alátámasztani, hogy az euróövezet „mindenki
számára azonos méretűre szabott” monetáris politikája optimális megoldás,
hiszen például az adósságválsággal küszködő Írországnak és Görögországnak
hosszabb ideig elhúzódó laza pénzügypolitikára lenne szüksége, mialatt
végrehajtják költségvetési megszorító programjaikat, a robusztus ütemben
növekvő euróövezeti gazdaságok ugyanakkor kamatemelést szeretnének az inflációs
nyomás enyhítése végett.


Ennek alapján egyértelmű, hogy széttartó növekedési
pályájú gazdaságok igényeinek nem lehet egyazon kamatpolitikával megfelelni –
fejtegették elemzésükben a CEBR londoni szakértői.


A ház szerint az alternatíva az lehet, ha a
többsebességű növekedés elvezet az euróövezeti költségvetési politika
centralizálásához, amelynek alapján például a lassabban növekvő gazdaságok
pénzügyi átutalásokban részesülnének a gyorsabban növekvőktől, “nehéz
azonban belátni”, hogy ez utóbbiak, köztük Németország, miért lennének
hajlandók elfogadni egy ilyen megoldást.

A The Guardian közlésére válaszul Steffen
Seibert, Merkel szóvivője kijelentette: „Semmi sem igaz az egészből. A
kancellár soha nem tett ilyen kijelentést”. „A német kormány teljességgel
elkötelezett az euró mellett” – tette hozzá.


A Berliner Zeitung Guido Westerwelle külügyminisztert
idézte, ő szerinte az ország prosperitása az euróhoz kötődik.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.