Csütörtökön a legfejlettebb ipari államok és Oroszország állam- és kormányfői megállapodtak abban, hogy célul tűzik ki a környezetet leginkább szennyező szén-dioxid-kibocsátás ötven százalékos csökkentését 2050-ig.
A kancellár ugyan fordulópontként értékelte az egyezséget a klímaváltozás káros következményeinek mérséklését célzó erőfeszítések terén. A megállapodás azonban nem kötelező jellegű a résztvevők számára, azok mindössze egyfajta erkölcsi kötelezettséget vállaltak a szén-dioxid-kibocsátás ötvenszázalékos csökkentésére, pontosabban arra, hogy ezt a célkitűzést mindenképp jövőbeni környezetvédelmi politikájuk alapjának tekintik.
Angela Merkel a G8-csoport soros elnöki tisztségét betöltő kancellár asszony az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklésével kapcsolatban kiemelte annak jelentőségét is, hogy a kompromisszumos megállapodás értelmében a klímaváltozás elleni erőfeszítéseket az ENSZ vezényli majd.
A G8-ak csúcsértekezlete (fotó:mti.hu)
Az ENSZ szerepét meghatározó döntést a környezetvédelmi szervezetek nem értékelték előrelépésnek. A zöldszervezetek szerint kötelező hatályú, határidővel rendelkező intézkedések nélkül mindenfajta kompromisszum, csupán elnapolása a probléma megoldásának.
Az állam- és kormányfők – mint Merkel hangoztatta – megbízták a környezetvédelmi minisztereket, hogy az év végén az indonéziai Bali szigetén esedékes, az ENSZ égisze alatt zajló nemzetközi környezetvédelmi konferencián kezdjék meg a 2012-ben lejáró kiotói egyezményt felváltó, új hosszú távú megállapodás kidolgozását. Utalt annak szükségességére, hogy a miniszterek legkésőbb 2009-ig dolgozzák ki a 2012. utáni időszak – azaz az “új Kiotó” – legfontosabb környezetvédelmi irányelveit.
Merkel rendkívül fontosnak nevezte azt is, hogy a megállapodásnak lehetőleg minél több országot megnyerjenek. Ezzel összefüggésben külön kiemelte Kínát és Indiát, amelyek az Egyesült Államok mellett a legerősebb környezetszennyezőknek számítanak.
A hírek szerint a kancellár asszonynak a legnehezebb dolga az Egyesült Államok mellett Kanada és Japán meggyőzésében volt. Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország ugyanakkor kezdettől fogva támogatta a lehető legkonkrétabb megállapodást.
Ellentétes vélemények
A BBC körkérdése szerint több vezető politikus és környezetvédő ellenmondásosan értelmezte a G8-csúcs kompromisszumos döntését. Általában üdvözölték, hogy Bush végre hatékonyabb lépéseket ígért, legtöbben azonban hiányolják a kötelező hatályú kibocsátási értékcsökkentéseket.
Tony Blair szerint fontos, hogy megszületett a megállapodás, hiszen ez az első igazi előrelépés abban a tekintetben, hogy világszerte hatékonyabb károsanyagkibocsátás-csökkentésekkel lassítsuk a klímaváltozás felgyorsult folyamatát. Blair szerint a döntés, – még ha nem is kötelező hatályú – ösztönzőleg hat majd a világ többi országának kormányára.
Fordulópont lehetett volna a klímavédelemben, ha a világ vezető hatalmai mindenkire kötelező, konkrét megállapodást kötnek a globális felmelegedés elleni fellépésről – nyilatkozta a FigyelőNetnek Kiss Mónika, a WWF Magyarország kommunikációs munkatársa. Szép dolog, hogy egyetértettek, és talán előremutat, hogy George Bush kijelentette: az Egyesült Államok élen kíván járni a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében. Mivel nem történt semmi „számonkérhető”, a civilszervezetek most azt várják, mely ország gondolja komolyan a klímavédelmet, és kik használják csupán PR-fogásnak.
Egyetért ezzel Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének szakértője is, aki hangsúlyozta: 60-80 százalékos kibocsátáscsökkentést kellene elérni ahhoz, hogy ne következzen be a század végére a katasztrofális, két Celsius-fokot meghaladó hőmérsékletnövekedés. A G8-csúcson tett vállalás ígéretes lépés a jó irányba, de messze van még a szükségestől. Kötelező érvényű megállapodásokra van szükség ahelyett, hogy minden szereplő a másiktól várja az első lépéseket – fogalmazott.
A zöldszervezetek elégedetlenek
Az Amerikai Nemzeti Környezetvédelmi Alap elnöke szerint azonban a Merkel és Blair által nagy eredménynek lefestett megállapodás pont Bush elnök álláspontja miatt támadható, aki végig kitartott amellett, hogy Amerika nem tud a tárgyalásokon elfogadni semmilyen kötelező érvényű, konkrét kibocsátáscsökkentést.
Jörg Feddern, a Greenpeace specialistája szerint mivel nincs kötelező cél meghatározva, ezért nem túl kézzelfogható az sem, hogy 2050-re miként képzelik a G8 vezetői a CO2-kibocsátás ötvenszázalékos csökkentését.
A WWF klímaváltozással kapcsolatos programjának igazgatója, Hans Verolme szerint is csak Balin derül majd ki, hogy a mostani megállapodásnak mi is a valódi értéke. Verolme szerint a világ országainak fel kell ismerniük a CO2-kibocsátás csökkentésének szükségességét. A klímaváltozás folyamatának lassítására mindenképpen konkrét lépésekre lenne szükség.
