Külföld

ÉSZAK-KOREA

admin
admin

2007. 04. 27. 15:26

Az emberi jogok sorozatos megsértése mellett Észak-Korea nukleáris ambíciói aggasztják leginkább a világot. Jóllehet Phenjan bezárta központi atomerőművét és jelenleg engedékenynek mutatkozik, az Egyesült Államokkal és Japánnal való viszonyt még nem sikerült megnyugtatóan rendezni.

Észak-Korea, a világ egyik utolsó kommunista állama nukleáris ambíciói és ballisztikus rakétaarzenálja miatt megalakulása óta veszélyt jelent a nemzetközi közösségre nézve. A koreai félszigeten a feszültség a tetőfokára hágott, amikor tavaly októberban Phenjan bejelentette, hogy sikeres atomkísérletet hajtott végre a Csendes-óceánon. Számos be nem tartott egyezmény és kísérleti atomrobbantás után megfigyelők szerint az elszigetelt ország a nyáron leállította atomprogramját. Ugyanakkor a nukleáris reaktorok bezárása csupán egy hosszú folyamat első lépésének tekinthető.

Korea kettészakadására, Észak-Korea létrejöttére akkor került sor, amikor az ország a második világháború végeztével (1945) felszabadult a japán megszállás alól. A 38. szélességi foktól északra fekvő részt a Szovjetunió, az attól délre fekvő területeket pedig az Amerikai Egyesült Államok szabadította fel. Mivel a két szuperhatalom nem tudott megegyezni a Korea feletti együttes ellenőrzésen, 1948-ban két különböző kormányzású államot hoztak létre az északi és a déli részen.

A koreai háború

A feszültség egyre nőtt a szocialista észak és a kapitalista dél között, míg végül 1950. július 27-én kitört a koreai háború. Az első lépést az Észak-Koreai Népi Hadsereg tette meg, amikor átlépte a 38. szélességi fokot és megindította a támadást. A háború 1953. július 27-én fejeződött be, amikor is az ENSZ vezetősége, az Észak-Koreai Népi Hadsereg és a Kínai Népi Hadsereg önkéntesei aláírták a Koreai háború fegyverszüneti egyezményét. A további háborúk elkerülésének érdekében egy demilitarizált zónával választották el a két országot, amely még ma is a határt képezi.




A békeszerződés nélkül véget ért koreai háború, amely több mint három évig tartott és hárommillió áldozatot követelt, nem oldotta meg a térség feszültségeit. A két Korea technikailag még ma is hadban áll, a kettéválasztott félsziget déli részén 37 000 fős amerikai hadseregnek kell a régió stabilitását fenntartania. Velük szemben északon 1,1 millió katona, a világ ötödik legnagyobb reguláris hadserege áll készenlétben, míg Dél-Koreában 690 000 fős, jól felszerelt hadsereget tartanak nyilván.

Észak-Korea Kim Ir Szen („a nagy vezér”) vezetése alatt állt 1948-tól az 1994 -ben bekövetkezett haláláig, amikor fiát, Kim Dzsong Ilt (“kedves vezér”) nevezték ki a Koreai Munkáspárt főtitkárának. A kommunista párt (KMP) ideológiáját Dzsucse-nak (önbizalom) hívják, amely nagyon közel áll a sztálinizmushoz. Bár névlegesen a miniszterelnök az állam vezetője, az igazi hatalom Kim Dzsongil kezében van, aki a KMP és a hadsereg feje. Kim Dzsong Ilt, aki sztálinista mintára munkatáborokat állított fel, 1998-ban a törvényhozási testület megerősítette Nemzeti Védelmi Bizottság elnöki pozíciójában, valamint az „állam legfelsőbb személyének” nyilvánította.

Nyomorgó tömeg

A totalitárius államban szisztematikusan megsértik az emberi jogokat, a kínzás, a nyilvános kivégzés, a rabszolgamunka és az erőszakos abortusz elterjedt gyakorlat. Emberi jogi szervezetek szerint mintegy 200 ezer politikai fogoly van Észak-Koreában. Kim Dzsong Il uralma alatt az ország nemzetközi kapcsolatai jelentősen javultak, és ennek eredményeként 2000. júniusában megtartották az első Észak-Dél csúcstalálkozót.


KIM Dzsong Il észak-koreai kommunista vezetõ egy kacsafarmon (MTI/EPA)




Az ország gazdasága ugyanakkor jelentős hanyatlásnak indult, az élelmiszerhiány pedig általánossá vált. A 90-es évek közepén közel egymillió ember, az ország lakosságának 5-10 százaléka halt éhen az élelmiszerellátás hiánya miatt, a helyzetet az országot súlytó természeti katasztrófák tovább rontották. A segélyszervezetek szerint ma is több millió ember szenved az országban éhínségben, emiatt számos észak-koreai lépte át illegálisan a kínai határt, hogy élelmet szerezzen.

Nukleáris fegyverkezés

A humanitárius gondok mellett az ország nukleáris tevékenysége a legaggasztóbb a nemzetközi közösség számára. 1991. decemberében Észak-Dél közös nyilatkozatot írt alá, (“sunshine policy”), amely a Koreai-félsziget atomfegyvermentes övezetté való átalakításáról szólt azzal a feltétellel, hogy az USA kivonja atomfegyverét a dél-koreai térségből. A megállapodás után két évvel Észak-Korea kölcsönös megnemtámadási szerződést kötött az Egyesült Államokkal, melynek keretében 1994. április 21-én befagyasztották Észak-Korea atomerőművét Jongbjonban, és tárolóba tették a fűtőelemeket. A Clinton-adminisztráció ekkor olajat kezdett el szállítani a termelt villamosenergia ellentételezésére.

A megállapodás azonban 2002. októberében összeomlott, miután Észak-Korea elismerte, hogy nukleáris fegyverek fejlesztésén dolgozik, így az USA a térségbe való olajszállítást felfüggesztette. Ezt követően Észak-Korea Jongbjonban újraindította az egyetlen működtethető reaktort, a NAÜ (Nemzetközi Atomenergia-ügynökség) ellenőreit pedig távozásra szólította fel. Egyes elemzők úgy vélik, Észak-Korea azért akar fegyverkezést demonstrálni, mert Bush elnök 2002. január 29-i beszéde szerint Észak-Korea, Irakkal és Iránnal együtt része az “ördög tengelyé”-nek (“axis of evil”), tehát ezen országok kiszámíthatatlan vezetőinek cselekedeteivel szemben az amerikai elnök akár preventív módon be is avatkozhat.

Észak-Korea 2003. január 10-én az első olyan ország volt, amelyik visszavonta hozzájárulását az 1970-ben hatályba lépett, 187 ország által aláírt és ratifikált Atomsorompó-Egyezmény (NPT) szerződéshez. Ezzel visszavonta az engedélyét, hogy a NAÜ ellenőrizze nukleáris berendezéseit. 2003. február 24-én Észak-Korea rövid hatótávolságú kísérleti rakétát lőtt a Japán-tengerbe, ezzel nemzetközi törvényeket nem sértett meg, de tény, hogy a katonai cselekményt szimbolikusan az új dél-koreai elnök, Roh Moo Hyun beiktatásának napjára időzítették. Március 10-én a rakétakísérlet megismétlődött.

A megegyezés felé

Zátonyra futott diplomáciai erőfeszítések után Észak-Korea 2005. szeptemberében már elvben beleegyezett abba, hogy energiasegélyért és biztonsági garanciákért cserébe felszámolja atomprogramját, de a megvalósítás részleteiben nem sikerült megállapodni. Az Észak-Korea által okozott feszültség akkor hágott tetőfokára, amikor Phenjan tavaly októberben bejelentette, hogy sikeres kísérleti atomrobbantást hajtott végre, melyet a nemzetközi közvélemény egybehangzóan elítélt.

Idén februárban azonban úgy tűnt, Észak- Koreának sikerült megegyeznie atomprogramja leszereléséről öt másik országgal: Kínával, az Egyesült Államokkal, Oroszországgal, Dél-Koreával és Japánnal. Phenjan a megállapodásában vállalta, hogy energiaszállításokért és biztonsági garanciákért cserébe április közepéig bezárja a jongbjoni létesítményt. Észak-Korea arra is ígéretet tett, hogy a fővárostól száz kilométerre található reaktor bezárását a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőrei felügyelhetik.


Bezárták az erőműveket

Az Egyesült Államok április 16-án úgy döntött, hogy haladékot ad Phenjannak a nukleáris leszerelésre. Phenjan akkor arra hivatkozott, hogy nem rendeződött pénzügyi vitája az Egyesült Államokkal, nem jutott hozzá ahhoz az egy makaói bankban zárolt mintegy 24 millió dollárhoz, melyet Washington még 2005-ben fagyasztott be azzal az indokkal, hogy az összeg pénzmosásból, illetve -hamisításból származik. Az előrelépés érdekében Egyesült Államok 2007 júniusában feloldotta a makaói bankban zárolt összeget és átutalta Phenjan számára.

2007 júliusában aztán a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség megállapította, hogy Észak-Korea eleget tett vállalt kötelességeinek és bezárta egyetlen működő atomreaktorát, majd másik négy nukleáris létesítményét is leállította. Phenjan számára ekkor megkezdték a több millió tonna fűtőolaj szállítását.


Jóllehet a nukleáris program rendeződni látszik, elemzők felhívják a figyelmet, hogy a lépés egy hosszú folyamat kezdetének tekinthető, Észak-Korea még nem kötött békét Japánnal és továbbra is kérdéses, hogy sikerül-e hosszú távon is betartani a februári megállapodásban foglaltakat.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Budapest, 2013. február 14.
Egy recepciós munkatárs a Microsoft Magyarország Kft. székházában, a főváros II. kerületében, a Graphisoft parkban 2013. február 14-én. A magyar kormány és a Microsoft Magyarország Kft. tavaly decemberben kötött stratégiai együttműködési megállapodást.
MTI Fotó: Bruzák Noémi
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.