Az Egyesült Államok volt külügyminiszter-helyettese, ENSZ-nagykövete, a délszláv háborúk idején a balkáni amerikai politika egyik fő alakítója úgy vélte, hogy a Koszovónak nemzetközi felügyelet mellett megvalósuló függetlenséget előirányzó Ahtisaari-javaslat a pillanatnyilag lehetséges legjobb elképzelés a térség problémájának megoldására.
Ahtisaari szerint nem tartható fenn az 1999 óta ENSZ-égisz alatt működő nemzetközi kormányzás a tartományban, mint ahogyan nem járható út a Szerbiába való visszailleszkedés sem. Ahtisaari februári, Belgrádnak és Pristinának előterjesztett jelentésében gondosan kerülte a „függetlenség” szót, és az Európai Unió vezette nemzetközi misszió ellenőrzése alatti szuverenitást javasolt.
Holbrooke szerint ha Oroszország ragaszkodik ahhoz, hogy megváltoztassa az Ahtisaari-terv tartalmát, vagy az ENSZ BT-ben megvétózza az azon alapuló döntést, akkor a koszovói albánok ki nem elégített régi függetlenségvágya erőszakba csap át. Az amerikai politikus szerint Moszkva arra bátorítja Belgrádot, hogy szálljon szembe az elkerülhetetlennel – egy új állam megszületésével. Ez az orosz magatartás szárnyakat ad a szerb radikálisoknak.
Richard Holbrooke megalapozatlannak nevezte azt a félelmet, hogy Koszovó függetlenné válása veszélyes precedenst teremt. Elismerte ugyanakkor, hogy az ENSZ, az Egyesült Államok és az Európai Unió is nagyot hibázott azzal, hogy nem zárta le – a függetlenség megadásával – még az évtized elején a kérdést. Akkor, amikor még közeli volt a milosevici koszovói népirtás emléke, s Szerbiát az elkötelezett demokratának tartott, 2003-ban meggyilkolt Zoran Djindjic vezette, könnyebb lett volna meghozni ezt a döntést.