Szaddám Huszein 1937. április 28-án született al-Avja faluban, Tikrít városa közelében, szegény, szunnita parasztcsaládban. Apja még csecsemőkorában meghalt (vagy elhagyta a családját), így mostohaapa nevelte, aki rosszul bánt vele. Szaddám birkát őrzött, s csak tízéves korában jutott iskolába, nagybátyjánál, Kairalláh Tulfa bagdadi tanítónál lakott és tanult. Példaképe Nasszer egyiptomi elnök volt. 1956 októberében részt vett egy monarchiaellenes felkelésben, majd csatlakozott az Arab Baasz (Baath) Szocialista Párthoz.
Merénylő, puccsista és Helyettes Úr
1958-ban Irakban Abdel-Kerim Kászem tábornok megdöntötte II. Feiszál király uralmát, s kikiáltották a köztársaságot. Huszein 1959 októberében részt vett egy Kászem elleni merényletkísérletben, ezért Szíriába kellett menekülnie. Négy évig Egyiptomban élt, ahol befejezte a középiskolát, majd 1961-től jogot tanult Kairóban. (Diplomát csak 1970-ben kapott Bagdadban, akkor már Irak második embereként.)
1963 februárjában a Baasz Párthoz tartozó tisztek megbuktatták Kászemet, Huszein hazatérhetett. 1963 novemberében azonban a Baasz-pártiak hatalmát államcsínnyel megdöntötte Abdesz-Szalám Áref ezredes. Huszeint elfogták, bebörtönözték, ám míg raboskodott, párttársai megválasztották főtitkár-helyettesnek. A Baasz belső harcaiban Huszein Michel Aflak főideológust támogatta, emelkedését segítette nagybátyja, Ahmed Haszan al-Bakr, a Baasz egyik alapítója, s főtitkára is. 1966-tól Szaddám építette ki a Baasz belbiztonsági apparátusát, megölette vagy megfélemlítette a párt ellenségeit, ezért híre egyre félelmesebb lett.
Amikor Áref 1966-ben repülőgépével lezuhant, fivére, Abder-Rahmán Áref Ahmed lett az elnök, akinek hatalmát 1968. július 17-én államcsínnyel megdöntötte a Baasz. Az államfői székbe Huszein nagybátyja, al-Bakr került, ő lett a főparancsnok és a Forradalmi Parancsnoki Tanács elnöke, s megmaradt a Baasz főtitkári tisztségében is. Huszein a Helyettes Úr lett, a rendszer erős embere, aki cionista kémpert rendezett, s annak 14 elítéltjét Bagdad főterén köttette fel. Az új vezetők a perekkel és kivégzésekkel riválisaikat is kiirtották, rokoni kapcsolatokon és gazdasági érdekeken alapuló hatalmuk felrúgta a jogi, pénzügyi és erkölcsi normákat. Al-Bakr sokáig együtt kormányzott unokaöccsével, de ellentéteik mindinkább kiéleződtek. 1979. július 16-án Huszein lemondatta betegeskedő bácsikáját, s diktatórikus hatalmat épített ki.
Saját kezéhez is vér tapad
Szaddám Huszein hatalmát mindvégig a besúgórendszer, a félelem, az erőszakszervezet biztosította, a diktátor ellenfeleivel nem ritkán saját kezűleg végzett. A Baasz összefonódott a hadsereggel, anyagi érdekből vagy félelemből a nép jó része kiszolgálta a diktatúrát. A rendszer egyik fő célpontja kezdettől a 20 százaléknyi kurd kisebbség volt, amely 1961-ben háborút kezdett a korábban megígért, de meg nem valósult kurd állam létrehozásáért. 1974-1975-ben, a harcok újbóli kirobbanásakor Huszein városokat pusztított el, vegyi fegyvert vetett be: százezrek menekültek Iránba és Törökországba.
Amikor 1979-ben Iránban a síita Khomeini ajatollah győzött, Irakban is lázongani kezdtek e felekezet hívei. A regionális nagyhatalmi álmokat szövögető Huszein a szunniták védelmezőjeként lépett fel, deportálta a síitákat, s 1980 szeptemberében Iránra támadt. Nyolcévi háborúskodás, rengeteg véráldozat és szenvedés után a két legyengült állam 1988-ban kötött fegyverszünetet. Ám a béke sem segített az iraki gazdaságon, a belső feszültség nőtt. Szaddám meghirdette az iraki demokrácia programját, de a kelet-európai kommunista rendszerek bukása miatt visszakozott. Gondja volt viszont a hadseregre: rakétaüzemeket, biológiai és vegyifegyver-gyárakat épített, s újjászervezte a nukleáris ipart.
Az USA kétszer legyőzte
Az új célpont a gazdag szomszéd, Kuvait lett, amelyet Szaddám amúgy is ősi iraki területnek tekintett: 1990. augusztus 2-án lerohanta, s annektálta az emírséget, nemzetközi vihart idézve elő. Az olajlelőhelyek és Kuvait védelmére az Egyesült Államok vezetésével nemzetközi koalíció fordult Bagdad ellen, és a Sivatagi Vihar elnevezésű hadművelet keretében 1991 elején kiűzte Kuvaitból az iraki hadsereget.
Szaddám Huszein hatalmát ennek ellenére sem sikerült megtörni sem a katonai fellépéssel, sem az ENSZ által bevezetett nemzetközi szankciókkal. 2002. október 15-én az iraki választópolgárok 100 százalékos részvétel mellett 100 százalékos támogatással erősítették meg újabb hét évre államfői tisztségében szeretett vezérüket.
2003. március 20-án az Egyesült Államok és szövetségesei háborút indítottak Irak ellen Szaddám Huszein iraki elnök rendszerének megdöntésére, miután Bagdad amerikai megítélés szerint nem tett eleget az ENSZ BT 1441. számú, 2002. november 8-án elfogadott határozatának, amely tömegpusztító fegyvereinek felszámolását követelte. Az ENSZ BT felhatalmazása nélkül kezdett háború nagy nemzetközi tiltakozást váltott ki és megosztotta a nemzetközi közvéleményt.
A dudzsaili mészárlásért ítélték halálra
2003 áprilisa, a bagdadi rezsim összeomlása után Huszein holléte ismeretlen volt. Fiait, Udajt és Kuszajt, illetve unokáját, Musztafát júliusban egy moszuli házostrom során az amerikaiak megölték. Huszeint az év decemberében Tikrítben elfogták.
A volt diktátor ellen tavaly októberben per indult, amelynek eredményeként idén november 5-én halálra ítélte az iraki különleges törvényszék. Azért a mészárlásért vonták felelősségre, amelyet az iraki hatóságok Dudzsail síita helyiségben követtek el. A síita településen 1982-ben merényletet kíséreltek meg az elnök gépkocsioszlopa ellen.
Megtorlásul Huszein kísérői a helyszínen agyonlőttek számos férfit, a diktátor bombáztatta a települést, később pedig kivégeztetett 140 férfit és fiút. A fellebbviteli bíróság kedden egyhangúlag helybenhagyta az ítéletet.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
