Kazimierz Marcinkiewicz lengyel miniszterelnök benyújtotta a lemondását pénteken, a vezető kormánypárt Jog és Igazságosság (PiS) saját pártelnökét, Jaroslaw Kaczynskit javasolta utódjául – jelentette be a párt egyik szóvivője. A párt rövid közleménye szerint “Kazimierz Marcinkiewicz miniszterelnök értesítette a PiS vezetőségét távozási szándékáról. A PiS politikai bizottsága egyhangúlag Jaroslaw Kaczynskit javasolta a posztra”.
Egyelőre nem tudni, hogy mikor történik meg a váltás a kormány élén. Az ellenzék és a lengyel média köreiben több napja találgatás tárgyát képezte a miniszterelnök és a pártelnök – Lech Kaczynski államfő ikertestvére – közötti politikai ellentét.
Szélsőséges pártok a a koalícióban
A tavalyi választásokat követően sok lengyelt egyre inkább feszélyez az “ikrek köztársasága” (Lech Kaczynski államfő és Jaroslaw Kaczynski, a Jog és Igazságosság párt (PiS) vezetője, s péntek óta egyben pártja miniszterelnök-jelöltje ikrek, együtt alapították a kormánypártot). A Kaczynski fivérek választási programjukban a közerkölcs javítását, a büntetőjog szigorítását, az állam megújítását ígérték. Bár felmérések szerint a PiS 31-35 százalék közötti támogatottságával még mindig a legerősebb párt Lengyelországban, a lengyelek csaknem fele ma már fenyegetve érzi a demokráciát és a jogállamiságot.
Lengyelországban értetlenség, megdöbbenés vagy felháborodás fogadta nemzetközi és hazai színtéren egyaránt az új lengyel kormánykoalíció május 5-i megalakulását. Pontosabban azt a tényt, hogy az addig kisebbségben kormányzó nemzeti-konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) párt hosszas huzavona után úgy döntött: a szejmbeli többség megszerzése végett koalícióra lép két kisebb, szélsőségesként és euroszkeptikusként jellemzett parlamenti párttal, a nemzeti-katolikus Lengyel Családok Ligájával (LPR) és a baloldali-populista Önvédelemmel (SO).
Pártelnöki tervek
A lengyelek már a májusi kormányátalakításkor nem nagyon hittek abban, hogy az új koalíció sokáig és jól fog kormányozni. A Gfk Polonia felmérésén a megkérdezettek fele úgy vélte, hogy a koalíció legfeljebb egy évig marad hatalmon, és nem valószínű, hogy kitart a parlamenti időszak végéig, 2009-ig. A válaszadók fele szerint nem volt jó döntés a PiS részéről a koalíciókötés.
Kaczynski pártelnöknek – a hamarosan hivatalba lélő új kormányfőnek – azonban akkor nem volt más választása: az előre hozott választást az ellenzék megakadályozta, a PO-val nem jöhetett létre a koalíció, mert a PiS túl sokat akart (az összes erőminisztériumot, partnerének csak a gazdasági és közigazgatási tárcát hagyva meg, ami elfogadhatatlan feltétel volt). Maradtak tehát azok a partnerek, amelyek a parlamentben rendelkezésre állnak: ezek gyengébbek, mint a PO, ezért diktálni lehet nekik a feltételeket. Az új koalíció egyértelműen, mind a három résztvevő szempontjából, “kényszerházasság” volt.
Egyes vélemények szerint Jaroslaw Kaczynski, aki nagy játékos, tapasztalt, minden hájjal megkent “politikai róka”, valójában nem is akart hosszú távra szóló koalíciót kötni, csupán néhány hónapra szólót, hogy beindítsa a számára fontos kezdeményezéseket: a korrupcióellenes hivatalt, a katonai titkosszolgálatok feloszlatását és újjászervezését, a vizsgálóbizottságok felállítását, az igazságügy terén tervezett változtatásokat, a közszolgálati médiumok megrendszabályozását és saját embereinek beültetését az alkotmánybíróságba. A két kisebb párt bevonásával a két parlamenti “őselemet” igyekszik megfékezni, semlegesíteni, Giertych helyzetbe hozásával pedig valójában az volt a célja, hogy kiiktassa, politikai süllyesztőbe küldje az amúgy sem jelentős (32 képviselő a 460 fős szejmben) pártot.
