Az ausztráliai látogatáson tartózkodó brit miniszterelnök egy helyi rádiónak adott nyilatkozatában, amelyet az összes brit tévés és rádiós hírműsor vezető hírként taglal vasárnap este óta, azt mondta: szokatlan dolog volt a részéről nyilvánosan kijelenteni, hogy legközelebb már nem indul a miniszterelnöki tisztségért, de mindenki állandóan erről faggatta, ezért úgy döntött, hogy válaszol. „Talán hiba volt” – tette hozzá, azonnal legalább akkora feltűnést keltve londoni hírmagyarázói körökben, mint annak idején az eredeti bejelentéssel.
Nem úgy értette?
A Downing Street-i kormányfői hivatal szóvivője mindazonáltal hétfő hajnalban megpróbálta kicsinyíteni Blair szavainak jelentőségét. Az illetékes szerint a miniszterelnök azt akarta mondani: „talán hiba volt azt hinni, hogy a bejelentés véget vet a spekulációknak” az ő távozásával kapcsolatban, csak az interjút készítő riporter közbevágott.
Gordon Brown az utód
A brit kormányfő belpolitikai rekordot döntött azzal, hogy tavaly májusban egymás után harmadszor nyerte meg a választásokat az 1997 óta kormányzó baloldali Munkáspárt élén. Blair ugyanakkor már hónapokkal a választások előtt, a brit belpolitika történetében példátlan módon – egy kisebb szívsebészeti beavatkozás előtt adott, szokatlanul nyílt tévéinterjúban – bejelentette, hogy negyedszerre nem ő kívánja választási csatába vezetni a Munkáspártot, vagyis a következő, 2009-ben vagy 2010-ben esedékes választások előtt távozik. Azzal azonban, hogy sem akkor, sem azóta nem közölte távozásának valószínű időpontját, a sajtóbeli találgatások máig sem csillapodó özönét indította el arról, hogy mikor adja át a helyét a mindenki által tényszerűen utódjelöltjének tekintett Gordon Brown pénzügyminiszternek.
Gyengülő pozíciók
Ezek a találgatások az utóbbi két hétben ismét felerősödtek, miután Blair belpolitikai problémái különösen megsokasodtak: kulturális minisztere példátlan családi korrupciós botrányba keveredett, sarkalatos oktatási reformtervét saját pártjának lázadói miatt csak a konzervatív ellenzék voksaival tudta átpréselni az alsóházon, a minap pedig olyan leleplező riportok hozták igen kínos helyzetbe, amelyek szerint a Labour jelentős kölcsönök fejében nemesi címre és felsőházi tagságra javasolta több vagyonos támogatóját.
Brown és Blair tizenkét éve tartó, már ellenzékben elkezdődött hatalmi vetélkedéséről legendák keringenek a londoni kormányzati negyedben és a sajtóban. Brown állítólag azzal a feltétellel engedte át a jelenlegi kormányfőnek a Munkáspárt vezéri és miniszterelnök-jelölti posztját 1994-ben, amikor John Smith addigi pártvezér váratlanul elhunyt, hogy ha a Labour kormányra kerül, Tony Blair „bizonyos idő után” átadja neki a kormányrudat.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
