Az angolszász csapatok előrenyomulása gyakorlatilag megakadt Közép-Irakban, ahol homokvihar és Szaddám Huszein csapatainak makacs ellenállása fogadta a szövetségeseket. Az amerikai hadvezetés immár nyilvánosan beszél arról, hogy csapataik kimerültek, a harceszközök javításra szorulnak, és a vártnál nehezebben haladnak előre katonáik. Colin Powell amerikai külügyminiszter is önkritikus volt, aki elismerte, hogy jobb eredményekre számítottak korábban.
Közelebb a kezdet, mint a vég…
A hadügyminiszter, Donald Rumsfeld is azt hangsúlyozta, hogy a háború kezdete közelebb van, mint a vége, és kemény harcokra kell számítani Bagdad környékén, amelyet egyébként a Köztársasági Gárda, Szaddám elitalakulata véd.
Az arab elitcsapatoknak a fáradt amerikaiak nem akarnak nekimenni. Ezt a főparancsnok, Franks tábornok is sejteni engedte, amikor arra utalt, hogy néhány napos pihenésre van szükségük az USA haderőinek, különösen az élen haladó 3. gyalogsági hadosztály egységeinek. A hírek szerint tehát egyelőre elhalasztják a Bagdad elleni végső rohamot, amelyet a nyilatkozatok szerint március 29-ére toltak el.
Az eddigi legnagyobb csata Nadzsafnál
A középső fronton, Bagdadtól 100-150 kilométerre igen heves harcok zajlanak. Ezekben a küzdelmekben az amerikaiak szerint legalább 100-200 iraki vesztette életét. A Nadzsaf és Kerbala környéki, az Eufrátesz völgyében zajló összeütközéseket a háború eddigi legnagyobb csatájának nevezi a CNN. Áttörésről azonban nincs hír, csupán annyit lehet tudni, hogy egyre több amerikai egység tart észak, vagyis Bagdad felé. Akadályozza az amerikai hadműveleteket a homokvihar is, hiszen ilyen körülmények között a szövetséges légierőt nem lehet bevetni, nem lehet kicsikarni a győzelmet a magukat a sivatagban beásó irakiak ellen.
Az amerikai átcsoportosításokat, az észak felé nyomulást elsősorban az teszi lehetővé, hogy délen viszonylagos sikereket értek el az angolszászok. Egyrészt – úgy tűnik – Umm-Kaszrban sikerült stabilizálniuk a helyzetet, és a legfontosabb iraki kikötőt tényleg ellenőrzésük alá vonták az amerikaiak és az angolok. (Ezt egyébként már egy hete is bejelentették, csakhogy ezek a nyilatkozatok a valósággal igen gyenge kapcsolatban voltak.)
Hazánk 15 millió dollárt kap
A harcokkal egyidejűleg Bush amerikai elnök több mint 70 milliárd dolláros pótköltségvetési tervet nyújt be az amerikai törvényhozás elé. A kongresszus által megtárgyalandó javaslatban nemzetközi támogatások is szerepelnek. Izraelnek és Törökországnak egy-egymilliárd dollárt juttatna Bush, míg Magyarország 15 millió dollárra számíthatna, ha elfogadják a javaslatot.
A déli fejlemények közé tartozik, hogy Bászra körül egyre szorosabb az ostromgyűrű. Egyelőre tisztázatlan azonban, hogy mi folyik a városon belül. Brit jelentések szerint népfelkelés tört ki, fogytán van az ivóvíz és az élelem. Ezt erősítik siíta iszlám források is. (Siíták élnek többségében Bászrában, miközben Szaddám Huszein a szunnita mohamedánok közé tartozik.)
A brit és siíta közlésekkel szemben az iraki tájékozattási miniszter kategorikusan cáfolta a Szaddám-ellenes bászrai felkelés hírét. Az igazságot nehéz kideríteni, mindenesetre a britek azokat az iraki alakulatokat lőtték keddről szerdára virradóra, amelyek az utcákon lévő bászrai lakosságra tüzeltek.
A légifölény továbbra is a szövetségeseké
Miközben a szárazföldi harcokban kevés az átütő erő, a légiháborúban egyértelmű az angolszászok fölénye. Keddről szerdára virradóra sokadszor bombázták Bagdadot, s elsősorban az iraki tévében, annak központjában és adótornyaiban tettek károkat az amerikaiak. Moszul térségét is erősen támadták a szövetségesek.
