Közélet

„A magyar bíróságot nem érdekli, hogy a gyerekem eszik-e valaha lángost, lát-e kalocsai hímzést vagy megtanulja-e a Himnuszt”

Adrián Zoltán / 24.hu
Adrián Zoltán / 24.hu
Hétköznapian gyerekrablásnak, hivatalos kifejezéssel jogellenes gyermekelvitelnek hívjuk, amikor egy szülő – a másik beleegyezése nélkül – úgy dönt, külföldre költözik a közös gyermekükkel. Egy ilyen lépést általában évekig elhúzódó, igen költséges bírósági eljárások követnek, egyik oldalról gyakran körözés alatt álló, idegen országokban bujkáló (többnyire bántalmazott) édesanyákkal, a másik oldalról pedig olyan szülőkkel, akik talán soha többé nem láthatják a gyermeküket.

I will make sure you will never see him. He won’t even know who his mother is.

Azaz: „Gondoskodom róla, hogy soha többé ne láthasd. Azt sem fogja tudni, ki volt az anyja.”

A mondatot egy édesanya tette közzé néhány hete a Facebookon, így fordult segítségért a nyilvánossághoz, miután a New York-i bíróság úgy határozott, küldje vissza a kétéves gyermekét az apjához Amerikába – oda, ahol a fenti mondatot leíró édesapának ítélték a gyermek kizárólagos felügyeleti jogát, ráadásul Kovács Adrienn ellen elfogatóparancs van érvényben. A poszt megírásáig a család már számos ügyvéden és jogvédő szervezeten keresztül keresett megoldást, de mindenhol elutasító választ kaptak, mondván: egyetlen törvényes lehetőségük, ha a kisfiú visszakerül az Egyesült Államokba – az anyjával vagy nélküle.

Adrián Zoltán / 24.hu Kovács Adrienn

Egy olyan személynek, aki járatlan a nemzetközi jogban, és nem ismeri tüzetesen a hágai egyezmény paragrafusait, a család történetét megismerve érthetetlennek tűnik, miért rendelte el a bíróság a gyermek visszavitelét Amerikába, miközben az általunk megkeresett ügyvédek egybehangzóan azt felelték: bár hozhattak volna más döntést is, az ítélet a jogrendszer törvényes keretein belül született. Az édesanyát a bejegyzése után többen megkeresték, akik a múltban ugyanennek az eljárásnak az útvesztőjében találták magukat, függetlenül attól, melyik irányból tévedtek bele, mi pedig a segítségükkel azt próbáltuk megfejteni, mit tehetnek azok a szülők, akik különböző országokban képzelik el önmaguk és elsősorban a gyermekük jövőjét.

„Nem a szülői felügyeleti jogról döntenek”

„Van két szülő, meg van a gyerek. Külföldre költöznek vagy eleve ott alapítanak családot. A kapcsolatuk megromlik. Legalább az egyik, de nem ritkán mindkét fél magyar. Az ő fejükben nem gyermekelvitel van, hanem az, hogy »magyar állampolgár vagyok, én csak hazajövök, miért ne tehetném meg? Úgy érzem, nem tehetek mást, menni kell« – ami azért nagyon rossz, mert ezzel a másikat minden beleszólásától teljesen megfosztom. Nullázom az egyik legfajsúlyosabb szülői felügyeleti kérdést vagy jogot, ami a másik szülőt ugyanúgy megilleti, mint engem.

A hágai egyezmény ezen része semmi mást nem szolgál, minthogy a gyermek visszakerüljön oda, ahol a jogellenes elvitel előtt az életvitelszerű tartózkodási helye volt, de fontos, hogy ilyenkor nem a szülői felügyeleti jogról döntenek

– mondja dr. Kölcsényi Soma ügyvéd, aki Kovács Adrienn gyermekének apját képviseli a bíróságon, így megkeresésünkre ő felelt kérdéseinkre a neve elhallgatását kérő férfi helyett.

Mohos Márton / 24.hu Kölcsényi Soma

Hétköznapian gyerekrablásnak, hivatalos kifejezéssel pedig

jogellenes gyermekelvitelnek hívjuk,amikor az egyik szülő – a másik beleegyezése nélkül – úgy dönt, külföldre költözik a közös gyermekükkel. Ha a másik fél mégis beleegyezett volna az utazásba, de ennek időkerete tisztázatlan maradt (vagyis az édesapa azt gondolta, csak néhány hétre utaznak el, aztán visszatérnek; vagy a gyerekek elmentek nyaralni az édesapjukhoz, aki a következő tanévre már nem engedte őket vissza), abban az esetben

jogellenes visszatartásról beszélünk.

Akár külföldről, akár itthonról szakítanak el egy kiskorút a „szokásos tartózkodási helyéről”, a szülő a hágai egyezményre hivatkozva benyújthatja a jogellenesen elvitt gyermek visszavitelére vonatkozó kérelmet. Ez gyorsított eljárás, amelyet hat hét alatt kell a bíróságoknak lefolytatniuk, és kizárólag azt vizsgálják, hogy az elvitel vagy visszatartás

  • a kérelem benyújtását megelőző egy éven belül
  • és az egyik szülő hozzájárulása nélkül történt-e,
  • aki akkor még ténylegesen gyakorolta a szülői felügyeleti jogát,
  • valamint azt, hogy annak idején hol volt a gyermek szokásos tartózkodási helye.

„A szülői felügyeletről nemzetközi viszonylatban is többnyire annak az országnak a bírósága jogosult dönteni, ahonnan a gyermeket elhozták. Épp ez az, amitől a legtöbben rettegnek. Idegen országban, idegen nyelvet beszélő ügyvéddel, sokszor nagyon magas költségek mellett belemenni egy ilyen perbe. Ehelyett választják azt az utat, hogy bízva a magyar bíróságban, hazaköltöznek a gyermekkel a másik fél engedélye nélkül. Ez sajnos egy hibás taktika, mivel nagyon kicsi az esélye, hogy a bíróság nem mondja ki a visszavitel kötelezettségét” – magyarázza dr. Győrbiró Dorottya Kriszta nemzetközi joggal foglalkozó ügyvéd.

„Muszáj bíznom egy felsőbbrendű igazságszolgáltatásban, mert a magyar bíróság kudarcot vallott”

A gyermek visszavitelének elrendelése tehát nem a szülői felügyelet tárgyában való döntés, hanem a megsértett szülői felügyeleti jogok helyreállítása

olvasható a Kúria 2013-as, a gyermekek jogellenes elviteléről szóló véleményében. Van azonban, amikor a visszavitel elrendelése megtagadható.

„Én tökéletesen értem, hogy ő az apja, és neki is vannak jogai. Azzal pedig nem értek egyet, hogy egy szülő csak úgy fogja magát, és külföldre költözzön a másik beleegyezése nélkül. De nálunk, amikor beleegyezett, hogy Magyarországon éljünk, és pszichiátriai szakvélemény van a kezemben arról, hogy alkoholista, akkor egyszerűen felfoghatatlan, hogyan születhetett ez a döntés” – meséli az ügyükkel épp az Alkotmánybíróságra készülő Kovács Adrienn.

Adrián Zoltán / 24.hu

Az anya így foglalja össze a történetüket:

New Yorkban dolgozott, ott találkoztak volt párjával, majd néhány hónappal később megfogant a gyermekük. Az apa egyre többet ivott, és Adrienn hiába kérte, hogy a férfi menjen elvonóra. Az anya Magyarországra költözött az akkor egyéves fiukkal. A férfi néhány hétre rá látogatóba érkezett a családjához, és aláírta a gyermek magyarországi állandó lakcímének igénylését. Miután visszatért az Egyesült Államokba, beadta a gyermek jogellenes elviteléről szóló beadványt a bíróságon. Az első tárgyalást ott tartották, amiről az anyát négy nappal korábban értesítették egy WhatsApp-üzenetben. A kétszer félórás ülés után elrendelték a kisfiú visszavitelét, valamint odaítélték az apának a kizárólagos szülői felügyeleti jogot. Látva az erről szóló határozatot, megkerestük a New York-i Családjogi Bíróságot és az ügyben eljáró bírót, hogy egy ilyen fajsúlyos kérdésnél precedens-e az alapján dönteni, hogy az édesanya nem jelent meg személyesen a tárgyaláson – amiről hivatalos értesítést sem kapott, valamint orvos által igazoltan koronavírus-fertőzése volt –, de cikkünk megjelenéséig nem érkezett válasz.

A hágai egyezmény 13. cikke szerint a visszavitel elrendelése a többi között akkor tagadható meg, ha

  • a gyermek felett felügyeleti joggal rendelkező személy az elvitel vagy elrejtés időpontjában nem gyakorolta ténylegesen e jogokat,
  • előzetesen vagy utólag hozzájárult az elvitelhez/elrejtéshez;
  • a gyermeket a visszavitele testi vagy lelki károsodásnak tenné ki, vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene számára.

Nézzük az elsőt.

A szülői felügyeleti jog tényleges gyakorlásának kérdésében a joghatóság megállapításakor – tehát hogy melyik ország bírósága dönthet erről – az uniós tagállamok közti viszonyban a Brüsszel II/b. rendelet az irányadó, míg például az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország vonatkozásában mindkét ország belső joga egyszerre érvényesül. A gyermek jogellenes elvitele esetében az 1980. évi hágai egyezmény mind a 103 tagállamában hasonló elvek mentén járnak el – de mint Kölcsényi Soma mondja, ez alapján nem gyakori, hogy megtagadják a visszavitel elrendelését.

Az általános szabály a gyermek azonnali visszavitelének elrendelésével a megsértett szülői felügyeleti jog helyreállítása. A kivétel pedig a visszavitel megtagadása.

Egy-két olyan esetet láttam, mikor erre hivatkozva állapította meg a bíróság, hogy a visszavitel megtagadható – például mikor egy szülő úgy kérte volna vissza a gyermeket Angliába, hogy ő maga egy dél-amerikai országba utazott fél évre, és még videón keresztül sem próbált kapcsolatot tartani a gyermekeivel, valamint nem fizetett gyerektartást. Pusztán abból még nem következik, hogy nem gyakorolta ezt a jogát a kérelmező, mert a másik szülő szerint nem vett részt a gyermek mindennapi gondozásában.”

LÉPJ BE A FOLYTATÁSHOZ!
Változunk. Csatlakozz hozzánk! Regisztrált olvasóink mostantól exkluzív hírleveleket, cikkeket olvashatnak, mint ez is. És ez csak a kezdet.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik