Takács Péter egészségügyi államtitkárnak a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöksége jelezte, üdvözli, hogy a kormányzat hosszas késlekedés után elkezdi az ellátórendszer érdemi átalakítását. Az nem halogatható tovább, de változatlan a kamara álláspontja, hogy az egészségügy átalakítása csak komplex folyamatként értelmezhető. Egyszerre, összehangoltan kell a kapacitást, az irányítást és a működést átalakítani, amelynek része a finanszírozás (forráselosztás és érdekeltségi rendszer), illetve a szakmai szabályozás újraszabályozása.
A jelen törvényjavaslatot a MOK csak a szükséges reformok egy, elsősorban az irányítás átalakítására koncentráló elemének tekinti, változatlanul hiányolja az egészségügy fejlesztésének átfogó stratégiai javaslatát. Ennek kialakításában készséggel segítene.
Mint írták, a javaslat egy erős, túlzó centralizáció képét vetíti előre. A döntés kormányzati kompetencia, de ha már a működőképesség, hatékonyság érdekében a kormányzat a centralizálás mellett dönt, azt célszerű lenne konzekvensen végigvinni és a közfinanszírozott ellátókra egységes tulajdon/fenntartó független szabályozást alkotni.
Problémás, hogy a legnagyobb redundancia, párhuzamosság és szervezési bizonytalanság a fővárosban van, amit a javaslat nem old meg. A komplexitás hiányát jelzi, hogy jónéhány érdemi területtel nem foglalkozik a csomag, noha például a köz- és a magán viszonyának rendezése nélkül az egészségügy problémái nem oldhatóak meg. Az összeférhetetlenségi szabályok megalkotásával ez a javaslatcsomag sem hoz előrelépést.
A MOK a tagi szervezetektől beérkezett javaslatok alapján úgy véli, a legnagyobb kockázatot
- az alapellátási ügyeleti rendszer tervezett átalakítása,
- az egy megye- egy kórház elv munkavállalói kiszolgáltatottsága, a bújtatott, díjazás nélküli vezényelhetőség bevezetése,
- a nettó jövedelemvesztés lehetősége inflációs időszakban,
- a közreműködés és személyes közreműködés generális tiltása jelent.
jelenti.
A Magyar Orvosi Kamara elnöksége szerint az egészségügy átalakítása nem halogatható, de az egészségügy komplex problémáira átfogó és minden részletre kiterjedő és árnyalataiban is átgondolt válaszok szükségesek. A MOK változatlanul hiányolja a társadalmi egyeztetésen alapuló, parlamenti ciklusokon átívelő, a beteget központba helyező és a betegbiztonságot mindig figyelembe vevő, a hibákat feltáró és abból tanuló, az alulfinaszírozottságot érdemben kezelő, minél transzparensebb egészségügy átfogó stratégiai javaslatának kidolgozását.
Az előterjesztés több helyen nem koherens
A szabad orvosválasztás szabályozását a vezetői összefoglaló említi, de nincs kifejtve szabályozása, ahogy az intézményválasztásé sem. Noha a legfontosabb szervezési szempontként a betegbiztonságot tartja, de a rendelkezések ezt nem támasztják kellően alá. Ha a rendelkezés hatálya alól kikerülnek a magánszolgáltatók, a nem állami fenntartású intézmények (pl. egyetemek, egyházi intézmények), valamint a főváros, az azt jelenti, hogy nem lesz egységes irányítás és ellátásszervezés az ágazatban.
A MOK változatlanul azt képviseli, hogy abban, hogy e szabályozás hatálya alá tartozik-e egy szolgáltató, ne az legyen a meghatározó, ki a fenntartó, hanem az, hogy közfinanszírozott szolgáltatást nyújt-e.
Az alapellátás átalakításában a nem működő, eddig is csak formálisan létező praxisok összevonás útján való felszámolása, a nagy szórás nélküli lakosságszámú, működőképes praxisméretek kialakítása támogatandó irány. Ugyanakkor az előterjesztés is személyhez kötött vagyoni jognak tekinti a praxisjogot és tisztázni kell, hogy ezeknél az átalakításoknál hogyan lehet a praxisok orvos által vezérelt forgalomképességét megőrizni, a jogsérelmeket megelőzni, hogyan lehet a szerzett, vagy megvásárolt vagyon értékű jog kárpótlását megoldani. A MOK a praxisalap létrehozását tartja a legjobb megoldásnak, nem az a jogszabályi megfogalmazást, amely szerint
ha a praxiskezelő nem jelöl meg más, a praxisjogot megszerezni kívánó orvost, a praxisjogát elidegeníteni szándékozó személy jelöli meg a praxisjogot megszerezni kívánó orvost.
A gazdaságtalan méretű praxisok kivezetésére előírt idő várhatóan elegendő, de a folyamatban konfliktusforrás lehet, ha az orvos ma helyettesítés útján látja el az üres praxist, mert a helyettesítési díjjal jobban jár, mintha ugyanazt a munkát praxis összevonás után látja el.
A MOK szerint fontos annak tisztázása, hogy az 1200 fős minimális praxislétszám generális számként nem értelmezhető, a mérethatár újragondolását javasolja. Az előterjesztés említi ugyan a praxisközösséget, de csak mint lehetőséget, hogy magasabb kompetenciát is alkalmazzanak a háziorvosok, szervezésüket semmilyen technikai, pénzügyi, finanszírozási eszköz nem támogatja, holott a jövőt a közösségi ellátás támogatása jelenti. A kamara félőnek tartja, hogy a hirtelen, drasztikus átalakítás nem teszi vonzóbbá az alapellátást, további bizonytalanságot szül, ami az ismert korfa mellett további ellátási kockázatot jelent.
Hiányossága az előterjesztésnek, hogy sem az ellátók, sem a lakosok számára nem tartalmaz ösztönzést a rendszeres szűrés és erre épülő gondozás megerősítésére, a prevencióra.
Problémás lehet az alapellátás ügyeleti rendszerének átalakítása, a települési önkormányzatok járóbeteg szakrendeléseinek átvétele, mivel az eszközrendszer nem ismert, az előterjesztésből nem derül ki, hogy az integráció milyen fokú lesz, nem tisztázott, hogy az átvétel tulajdonra, fenntartásra, vagy működtetésre vonatkozik-e.
A tervezet szerint egy megyében egy önálló jogi személlyel rendelkező egészségügyi szakellátó intézmény jön létre, amelyik a munkáltatói jogokat egymagában gyakorolja. Ez járhat számtalan szakmai és szervezési előnnyel, de a részletszabályozás ismerete és kompenzáció nélkül nem lesz elfogadható az orvosoknak. Nehezen értelmezhető az, hogy az alapellátás és a népegészségügyi prevenció valamint a központi ügyelet járási központja a városi kórház lesz.
A várólistáknál a rendelkezés alapelve támogatható, de tisztázatlan jó néhány részlet:
- hol, ki vezeti a központi várólistát,
- ki tud rá beteget feltenni,
- hogy értesülnek a várólistáról kiesőkről,
- hogy értesül a beteg az esetleges előre kerülésről,
- hogy választhat a beteg szolgáltatót.
A várólistáknál a legnagyobb transzparencia és betegközpontúság kellene megvalósuljon, hogy a betegek tényleg valid adatok alapján tudjanak érdemben dönteni arról, hol, mikor, milyen betegelégedettségi és betegbiztonsági mutatók mellett kérhetik esetleg hamarabb, vagy kérésükre ütemezetten az egészségügyi ellátásukat. A MOK szerint szakmailag egyértelmű irányelveket kellene megadni, hogy mely betegségek súlyos állapotát lehet előbbre venni a várólistán.
Az egészségügyben közreműködők kizárása is gondot okozhat, mert egyre több olyan új tudás lesz, amely nem használható ki főállású dolgozókkal, ha 2024 januárig a közreműködők kivezetésre kerülnek, akkor egyes területeken (kiemelten: képalkotás, művese) súlyos ellátási hiányok léphetnek fel. A MOK szerint általában is probléma a javaslatcsomaggal, hogy nem elég innovációbarát. További részletek itt.
