Közélet vélemény

Orbán kommandírozná inkább a macskáját

Az ellenzék megrettent. Miért épp az SZFE? A túl nagy és a túl kicsi hatalom. Orvosok és katonák. Írások az Élet és Irodalom legújabb számából.

Gadó Gábor: Veszélyhelyzetben

Az ellenzéki frakciók arra hivatkoztak, hogy eltérően a tavasszal áterőltetett 2020. évi XII. törvénytől, ezúttal a Fidesz–KDNP-koalíció írásba adta, hogy legfeljebb kilencven napra szól a kormánynak adott felhatalmazás. Abban viszont a mostani törvény sem hozott változást, hogy az Országgyűlés anélkül jogosította fel a kormányt a „törvényalkotói” jogkör ideiglenes gyakorlására, hogy a képviselők tudnák, mihez kezd majd a kormány a kilencvenedik nap végéig bővített hatáskörével.

Mi ez?

Hetente egy-egy részletet mutatunk az Élet és Irodalom legújabb számából. Ha tetszik, az írásokat elolvashatja a www.es.hu oldalon vagy a péntekenként megjelenő lapban. Már online is: www.es.hu/elofizetes

Az Alaptörvény 53. cikkének (3) bekezdése ezzel szemben a kiszámíthatóságot, a törvényhozói kontrollt részesíti előnyben. Az alkotmányos előírás lényege, hogy ha a kormány veszélyhelyzetben részlegesen átveszi az Országgyűlés jogalkotási szerepkörét, az így elfogadott rendeletek csupán tizenöt napig maradnak hatályban, kivéve, ha a kormány – az Országgyűlés előzetes felhatalmazása nyomán – a rendeletek hatályát meghosszabbítja. A képviselőknek az egyes kormányrendeletek kihirdetésétől számított tizenöt napon belül határozniuk kell arról, hogy a vizsgált jogszabály hatályban maradjon-e. Az ellenzéki frakciók azonban, megrettenve attól, hogy a kormány Soros György után a koronavírus „titkos szövetségesének” kiáltja ki őket, tudomásul vették az Alaptörvény-ellenes szabályozást.

Pedig tudhatnák, hogy ez a törvény egyetlen életet sem fog megmenteni, és a korábban sorsukra hagyott emberek sem támadnak fel a kormányfő parancsszavára.

Gábor György – Vásárhelyi Mária: Miért pont az SZFE?

A rendszerváltás óta eltelt 30 év során egyedülálló, immár két hónapja szűnni nem akaró egyetemi tiltakozási akciót figyelve bizonyára sokakat foglalkoztat a gondolat, hogy

miért pont a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatói és hallgatói azok, akikben van mersz, erő és akarat ahhoz, hogy ilyen következetesen, keményen és egységesen szembeszálljanak a zsarnoki hatalommal.

A kérdésre nyilván számos magyarázat adható, sok-sok egyidejű, egymást erősítő tényező játszik szerepet abban, hogy éppen a színházi és filmes szakma leendő és mai képviselői azok, akik példát mutatnak az országnak demokráciából, szabadságszeretetből és szolidaritásból.

Mivel mindketten oktattunk, illetve oktatunk az SZFE-n, személyes tapasztalatunk is van arról, hogy erre az egyetemre többségében a saját korosztályuknál érettebb, céltudatosabb diákok kerülnek be, egy rendkívül kemény és hosszú – hónapokig tartó – felvételi procedúra után, 15–20-szoros túljelentkezés mellett. Ennek megfelelően az SZFE diákjának lenni sok szempontból kivételes helyzetet, büszkeséget és elhivatottságot jelent azon túl is, hogy a művészeti pályát választók többsége eredendően is az egyéni és társadalmi problémákra érzékenyebben reagáló, kreatív, autonóm fiatalokat feltételez.

Tömpe István: A hatalom faragása

Túl nagy a hatalom, ha igazán csak a saját súlyától roskad össze. A túl kis hatalom a maga lábában botlik meg lépten-nyomon, közben káoszt kelt. Választói szempontból megfelelő méretű az a hatalom, ami működik, és le lehet váltani. A megfelelő méretű hatalmat a mai monolit hatalmi felület letöredezésével, továbbá olyan mechanizmusokkal lehet elérni, amelyek meggátolják, hogy az elnyomó túlhatalom újra létrejöjjön. Vagyis a választások tétje nem csak Orbán leváltása, sokkal inkább egy dinamikus, szerethető magyar világ fokozatos kiépülése. Kezdjük azzal, hogy kormányváltás esetén a megüresedő székekre az újak ne változatlan szerepigénnyel üljenek le. Nem elég, ha a pályázatokon Ők helyett Mi jövünk. A szavazóknak folyamatosan érzékelhető hatalmat kell szerezni és gyakorolni. Ellensúlyokat nem csak törvény hoz létre, azok maguktól is megerősödnek, csak megfelelő befogadó intézményekre van szükség. Kiegészítő erőt a családokból hozott csendes ellenállás jelenti, amelyet a fel-fellángoló mozgalmak és tüntetések felerősítenek. E jobbára városias jellegű ellenállási kultúrának középosztályi, jobbközép, baloldali és liberális forrása is van.

Váncsa István: A pók éppen lefölöz

Háború van, az ellenség egyszerre több fronton támad, és ezer arcot mutat. Egyszer migránsnak maszkírozza magát, máskor koronavírusnak, most éppen ápolónak, és nem rohamoz, hanem dezertál. Az egészségügyi dolgozók közül több mint ötezren jelezték, hogy elhagyják a pályát, tudtuk meg az RTL Híradóból. A csatorna evvel összefüggésben megemlítette, hogy a parlament a múlt hónapban fogadta el azt a törvényt, amelynek értelmében januártól az egészségügyi dolgozókat akár két évre is más intézménybe vezényelhetik át, továbbá el kell dönteniük, hogy a magán- vagy az állami egészségügyben akarnak-e dolgozni, merthogy a továbbiakban a kettő együtt nem működik.

Vagyis ötezren gondolják úgy, hogy ők nem katonának álltak, kormányzó urunk pedig kommandírozza inkább a macskáját, már amennyiben az ő társaságát egy olyan öntudatos, igényes és autonóm szellem, aminő a macska, pár percnél hosszabban elviseli.

Berend T. Iván: Amerika választott

A Republikánus Párt és addigi médiatámogatói, beleértve a Fox TV csatornát, nem csatlakozott az uszításhoz, és elfogadta Biden győzelmét. A megjósolt fegyveres konfliktusokra eleddig nem került sor. Trump azonban számos államban, ahol veszített, bírósághoz fordulva próbálja a szavazást érvényteleníttetni. Hívei változatlanul itt maradnak, és Biden ugyan rekord számú szavazattal győzött, de történelmileg a második legnagyobb számú szavazatot 70 millióval Trump kapta. A szenátusi választások – két újraválasztással – csak januárban dőlnek el, s lehet, hogy republikánus többségük megmarad, ami erősen megkötné Biden cselekvési lehetőségeit. Az ünneplés, ami elöntötte a városokat, nem felhőtlen.

Ami azonban a legfontosabb: Amerika nem csúszik tovább az autokrácia felé, s Biden lényegében szabad kezet kap a külpolitika visszafordítására. Az amerikai intézmények működnek, nem lehet elnöki paranccsal semmissé tenni a választások eredményét. Az alkotmánynak megfelelően 2021. január 20-án, délben véget ér a Trump-éra.

Szponzorált tartalom

A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik