Húsz perc. Ennyin múlott, hogy a Brüsszelben megtartott mostani uniós csúcsértekezlet nem lett minden idők leghosszabb tárgyalása. Az állam- és kormányfők négy napon keresztül próbáltak megegyezni az Európai Unió következő hét évének költségvetési keretéről és az e mellé társuló gazdaságélénkítő csomagról. Az egyetlen alkalom, amikor ennél hosszabban tárgyaltak, az a nizzai uniós csúcs volt 2000-ben, de akkor az egész unió teljes működését kellett újratárgyalni.
Ez megmutat valamit abból, milyen jelentőségű csomagot sikerült most elfogadni. A mostani költségvetés alapvetően alakítja át az Európai Unió eddigi működését. Ezúttal ugyanis nem egyetlen csomagról szavaztak csupán.
Az Európai Unió hétéves költségvetési kerete körülbelül ezermilliárd euró. Erről a keretről nem lett volna annyira nehéz megegyezni, bár a helyzetet nehezíti az, hogy Nagy-Britannia – az egyik fontos nettó befizető ország – elhagyja a szövetséget, ezért értelemszerűen kevesebb államnak kell összeadnia ugyanazt a pénzt.
De Emmanuel Macron francia elnök és Angela Merkel német kancellár eredeti ötlete alapján az ezermilliárdos költségvetéssel együtt tárgyalták azt a 750 milliárd eurós keretet, amely részben hitelekkel, részben támogatásokkal kívánja felpörgeti az unió gazdaságát a koronavírus-járvány után.
Nagy csomag
Ez a keret több szempontból is érdekes. Egyrészt azért, mert kivételesen jó időben szavaztak róla. Az Európai Uniót sokszor vádolják azzal, hogy lassan reagál a dolgokra, de erre a kihívásra kifejezetten gyorsan sikerült, és akkora méretű gazdaságélénkítő csomagot fogadtak most el, mint amilyet az Egyesült Államok valósított meg a nagy gazdasági világválság után.
Egy másik érdekes szempont, hogy a keret teljesen átalakítja az Európai Unió pénzügyi működését. Soha nem fordult még elő, hogy az Európai Unió önállóan vett volna fel hiteleket, hogy azután olcsón továbbadja a tagállamoknak, vagy egyenesen ingyenes támogatásként fizesse ki azokat. Ennek az az értelme, hogy az unió közös hitelképessége sokkal jobb, mint mondjuk Olaszországé, ezért az együttes hitelfelvétellel sokkal olcsóbban lehet finanszírozni a tagállamokat.
A legnagyobb vita pontosan emiatt alakult ki. A közös hitelfelvétel ugyanis egyúttal közös felelősséget is jelent, vagyis az EU legszigorúbb tagállamainak – az úgynevezett fukar négyeknek – pénzügyi felelősséget kell vállalniuk például Olaszországért. A gyakorlatban persze eddig is vállaltak, hiszen ha Olaszország csődbe megy, azt Hollandia és Ausztria is megérzi, ám ez a felelősség most sokkal közvetlenebbé vált.
Mark Rutte holland kormányfő volt az igazi „bajkeverője” az uniós csúcsnak, és annyit sikerült is elérnie, hogy átalakuljon a gazdaságélénkítő keret összetétele. Az eredeti tervek szerint a 750 milliárdból 250-et tettek volna ki a hitelek és 500-at a támogatások. A kettő között az a különbség, hogy a hiteleket az adott ország fizeti vissza, a támogatásokat viszont az egész Európai Unió együtt. Ez végül úgy változott, hogy a hitelek és támogatások 50–50 százalékát teszik ki a teljes csomagnak, és viszonylag szigorúan fogják ellenőrizni azt is, hogy ezeket mire költhetik el a tagállamok.
Rutte keményen harcolt, a hollandok a kiszivárgott információk szerint remek tárgyalók, akik a britek korábbi stílusát vették fel az ilyen ügyekben. De a feszültséget megmutatja, hogy Emmanuel Macron francia elnök a hírek szerint éjjel ráripakodott a fukar négyek második legfontosabb tagjára, Sebastian Kurzra, amikor az osztrák kancellár felállt a tanácskozásról és kiment telefonálni. Rutte annyit tudott még kiharcolni saját országának, hogy az uniós vámok nagyobb részét, 20 százalék helyett 25-öt tarthasson meg Hollandia. Ez azért fontos, mert itt vannak a legnagyobb tengeri kikötők az EU határán, ezért ez rengeteg pénzt jelent a hollandoknak.
Mit írt alá Orbán?
Ez a csomag azért is fontos, mert a gyakorlatban egy pénzügyi szövetség felé tolja a teljes Európai Uniót. Javaslatok születtek ugyanis arra, hogy ezt a hitelfelvételt milyen forrásokból fizesse vissza az unió. Ezek nagy része pedig úgynevezett saját forrás, ami azt jelenti, hogy az Európai Uniónak most először lehet valóban saját bevétele. Azt pedig mindenki tudja, hogy a saját bevételek saját politikai hatalmat is jelentenek, ami megváltoztathatja az Európai Bizottság súlyát a tagállamokkal szemben.
És hogy szerepeltek a magyarok ezeken a tárgyalásokon? Orbán Viktor több feltételt megfogalmazva indult Brüsszelbe tárgyalni. Ezeknek a nagy részéről a magyar parlament korábban elfogadott egy nyilatkozatot. E szerint a magyar miniszterelnök nem írhat alá olyan megegyezést, amelyben szerepelnek olyan kitételek,
- amelyek a jogállamisághoz kötik a pénzek kifizetését
- támogatásokat adnak civil szervezeteknek,
- vagy több pénzt adnak a gazdag országoknak, mint a szegényeknek.
Ezek közül az első kettő egyértelműen belekerült a megegyezésbe, amelyet Orbán is jóváhagyott. Éjszaka valami furcsa történhetett a Fidesz kommunikációs szervezetében, ugyanis az Origo este fél tíz környékén lehozott egy cikket arról, hogy megvan a megállapodás, Orbánék nyertek, a jogállamiság pedig nem került be a feltételek közé. Szerepelt benne még az is, hogy Orbán Viktor megállapodott Angela Merkellel, miszerint még az idén lezárják a Magyarország ellen indított hetes cikkely szerinti eljárást.
Ehhez képest a megállapodás csak hajnali hat óra előtt nem sokkal született meg, és szerepel benne a jogállamiság. A kormánypárti portál valószínűleg arra hivatkozott megállapodásként, amit Charles Michel, az Európai Tanács elnöke hétfő este vitte be a kompromisszumos javaslatként a kormányfők elé.
Navracsics Tibor korábbi uniós biztos értékelése szerint ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy „a megállapodásba a jogállamisági feltételrendszer jóval enyhébb megfogalmazással került be”, mint ahogy az eredeti verzióban szerepelt.
Az eredeti javaslat az volt, hogy ha bármilyen jogállami visszaélést érzékelnek, akkor a bizottság elindíthatja ezzel kapcsolatban az eljárást, amelyet csak a tagállamok minősített többségének (a tagállamok 55 százalékának, amely kiteszi a teljes népesség legalább 60 százalékát) támogatásával lehet leállítani. Ez annyit finomodott, hogy most már nem a leállításról, hanem az elindításról kell szavazniuk a tagállamoknak, tehát a bizottság jelzése után nem automatikusan kezdődik meg az eljárás.
Ez még így is sokkal rosszabb Orbán Viktornak, mint mondjuk a hetes cikkely szerinti eljárás, amelyet minden tagállamnak meg kell szavaznia, ezért a lengyelek vétója automatikusan megmenti a magyarokat. Azt már nem sikerült elérnie a magyar kormányfőnek, hogy a minősített többség helyett az úgynevezett szuperminősített többség szavazzon az elindításról, ami úgy jóval nehezebb lett volna. Az egyetlen, amit pontosan nem tudunk, hogy mi történik akkor, ha megszavazzák egy ilyen eljárás megindítását.
A német kancellár szóvivője később azt is elmondta, hogy a hetes cikkely szerinti eljárás sem teljesen így van. A németek abba egyeztek bele, hogy ha Magyarország mindenben együttműködik az eljárás során, akkor még idén szavaznak róla a tanácsban. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy megszűnik a hetes cikkely szerinti eljárás, mégpedig azért, mert Lengyelország le fogja azt szavazni. Semmilyen változást nem látni ahhoz képest, ami amúgy is történt volna, csak egy későbbi időpontban.
A jogállamisági kritériummal kapcsolatos harcok súlyát egyébként megmutatja, hogy szinte sehol nem beszéltek róluk érdemi tényezőként. Ezek szinte csak Magyarországnak és Lengyelországnak voltak fontosak, a többi tagállam csupán elvi kérdést látott bennük, és így is sikerült átvinni.
A kormányzati sikerkommunikáció kulcsa, hogy hét évre hárommilliárd euróval több forrás jut Magyarországnak. A miniszterelnök másik nagy problémája volt ugyanis, hogy a mostani keretből nekünk jóval kisebb rész jut, mint a korábbiakból. Egészen pontosan hét százalék helyett két és fél. Ezt sikerült most valamennyire feltornázni.
Kiemelt kép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Charles Michel, az Európai Tanács elnöke az Európai Unió brüsszeli csúcstalálkozóját követő sajtótájékoztató után 2020. július 21-én. Fotó: Stephanie Lecocq /POOL /AFP
