Közélet vélemény

Kik fórumoznak a Hős utcában. Hol gyártják a kormányzati handabandát? Kié a felelősség a kínai szörny miatt?

Kérdések az Élet és Irodalom eheti számában.

Váncsa István: De libertate christiana

Mi ez?

Hetente egy-egy részletet mutatunk az Élet és Irodalom legújabb számából. Ha tetszik, az írásokat elolvashatja a www.es.hu oldalon vagy a péntekenként megjelenő lapban.

Utcafórumot szervezett múlt hét péntekre a Kontúr Közhasznú Egyesü­let (KKE) azoknak a Hős utcai lakosoknak, akik rövidesen nemcsak fó­rumozni fognak a közterületen, hanem ott fognak lakni is. A KKE fiatal szociális munkásokból, szociológusokból, pszichológusokból, jogászok­ból álló civil szervezet (NGO), s mint ilyen, legkeresztényibb kormány­zatunk halálos ellensége, viszont korábban ártalmatlannak mutatko­zott. Tagjai eleinte a Hős utcai gyerekek számára szerveztek szabad­idős programokat, sportfoglalkozásokat, sőt többnapos nyári alkotótá­borokat is, efölött az önkormányzat még hajlandó volt szemet hunyni. Amikor azonban olyasmibe ütötték az orrukat, amihez semmi közük, vagyis lakhatási problémák tárgyában fontoskodtak, akkor a cérna el­szakadt. A KKE egyszer csak az utcán találta magát, hivatali helyiségét ugyanis az önkormányzattól bérelte, szerződését pedig felmondták. Nyilván nem gonoszságból, hanem azért, hogy ha már evvel foglalko­zik, tapasztalja is meg, milyen az élet a híd alatt.

Kovács Zoltán: „Ne játssza a mártírt!”

Mégiscsak lennie kell Magyarországon egy gyárnak, ahol a népbutítási eszközök ilyen orbitális mennyiségű és változatosságú termékének az alapanyagát legyártják, tárolják, majd méretre vágva leszállítják a megrendelőnek. Esetünkben a magyar kormánynak. Kisiparilag ez nem mehet. Éveken keresztül jártam délutánonként a Népszigetre, és amint ellépdeltem az azóta már jórészt eltűnt hajógyári irodaépületek mellett, mindig magával ragadott a Meder utcából is jól látható energikusan gondolkodó tervezőmérnökök alakja, amint erejük megfeszítésével próbálnak még az utolsó percekben is valami meglepő, váratlan és termékeny gondolatot papírra vetni. Elemében volt a gyártmányfejlesztés, a technológiai szekció, ritkuló hajú mérnökemberek, homlokukon fölfénylő izzadságcseppekkel. Ezért is volt talán olyan sikeres a hazai hajó- és darugyártás. Nem tudom, hova lettek ezek az emberek, meg hova lett a gyár, megvan-e még a Népsziget a partról ívelő gyaloghíddal. Megvan-e még a Duna, vagy azt is elbugázták már sikeres és tehetséges magyar üzletemberek. 

De a gyárra jól emlékszem. És gondolom, pontosan ilyen látványosan dolgoznak ma is a tervezők, csak hajó- és darutestek helyett szorgos kezük alól a zagyvaságok kimeríthetetlen tárháza kerül ki, és terjed az országban a rezsibiztos közintézményével kezdődően a bérkommandón keresztül, mondjuk a futball- és Puskás-ügyek rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti stallumáig bezárólag. Az egyéb, töméntelen mennyiségű zagyvalék, vérbő hülyeség ugyanilyen képtelenség, egy tőről fakad a kormányzat kommunikációs és ideológiai agytrösztje, a végállomás pedig a megrendelő maga, természetesen a kormány, a láncnak a tetején pedig a főfogyasztó, a kormányfő.

Kornai János: Frankenstein erkölcsi felelőssége

Két hónapja jelent meg előbb angolul, majd magyarul „Frankenstein erkölcsi felelőssége” c. cikkem. Nem tudom, hogy valójában mekkora a visszhang, de válaszolni szeretnék arra, ami ebből hozzám eljutott, akár mert szerzője valamilyen formában publikálta, akár mert velem élőszóban vagy levélben közölte.  

A visszhang, amint az várható volt, tartalmilag nem egységes; a teljes egyetértéstől az éles visszautasításig számos változattal találkoztam. Témánként eltér a visszhang eloszlása.

Markó Béla: Visszasírt kudarc –  Nagy-Britanniától Úzvölgyéig

Közel negyedszázada, hogy a brit kormány meghívására egy hetet tölthettem a szigetországban. Afféle rövid tanulmányút volt ez, elsősorban az ottani etnikai problémák megoldását akarták bemutatni az RMDSZ elnökének. Persze a számomra összeállított programból az is kiderült, hogy minden jóindulatuk ellenére nem egészen értik ők sem a mi sajátos helyzetünket, pedig analógiát erre éppen lehetett volna találni náluk is, ha nagyon akarják. Elvittek például Birminghambe, ahol elsősorban a bevándorlók integrációjáról kaptam valóban tanulságos információkat, de mi tagadás, ebből a mi helyzetünkben vajmi keveset tudtam volna hasznosítani. Legfeljebb most, két és fél évtized múltán ötlik fel bennem, hogy a briteket már akkor is foglalkoztatta a migránskérdés, amit felénk, Kelet-Közép-Európában csak mostanában fedezett fel a politika, és most sem mint megoldandó problémát, hanem mint a közvélemény manipulálására kiválóan alkalmas témát.

Szponzorált tartalom

A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.

Ajánlott videó mutasd mind

Karácsony az ellenzék egyesítésére nem volt alkalmatlan

Öt olyan kerületet is megnyert, ahol az ellenzék elvesztette a polgármester-választást. Tarlós keveset tudott hozzátenni a Fidesz támogatottságához, Karácsony viszont szinte hiánytalanul egyesítette az ellenzéki tábort. Mutatjuk a számokat.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.