Amikor megszólal Kósa Lajos

Mellár Tamás: Egy okostojás okoskodása

Az orbáni NER-gazdaságpolitika tudatosan döntött a rövid távú egyensúly és növekedés cél mellett, és áldozta fel ennek oltárán a hosszú távú növekedést és fejlődést. Ennek szellemében használta fel a magánnyugdíj-pénztári vagyont, vett el forrásokat az egészségügytől és az oktatástól, és használta fel az Európai Unió által igen bőkezűen folyósított forrásokat olyan beruházásokra, amelyek rövid távon ugyan felpörgetik a gazdaságot, de nem járulnak hozzá a gazdasági szerkezetváltáshoz, a tőkeállomány technikai–technológiai korszerűsödéséhez, a humán tőke minőségének javításához. És ugyancsak ennek szellemében alakított ki olyan újraelosztási mechanizmusokat, amelyek a középosztály leszakadásához és/vagy külföldre üldözéséhez vezettek, majd hozott létre olyan felső középosztályt és tőkés réteget, amely nem képes ugyan hatékonyan működtetni a gazdaságot, de minden körülmények között lojális az osztó hatalomhoz.

Hizsnyai Tóth Ildikó: Levél a Magyar Írószövetség elnökének

Tisztelt Szentmártoni János!

A magyarországi nyilvánosság egy sajtóhírből szerezhetett tudomást, hogy a Magyar Írószövetség és a Szlovák Írószövetség (SSS) szlovák–magyar nemzeti megbékélést szorgalmazó, hosszú távú együttműködésről írt alá megállapodást, amelynek keretében három Duna-témájú fordításantológiát szándékoznak kiadni. Szlovák partnerük sajtóanyagai részletesebben tárgyalják a (idézem, fordítom) „történelmi léptékű” projekt már megvalósult eseményeit (kollokvium, fesztivál, kötetbemutató). Akik több nyelven olvasnak, azok már a kétéves erőfeszítéseik végtermékét is a kezükbe vehették. Azok a műfordítók pedig, akiket közreműködésre is felkértek, sajnos az erőfeszítések jellegéről is képet kaphattak. Engem egymástól függetlenül többen is megkerestek. Ezért aggódom nyilvánosan.

Az önök által felkarolt (vagy önökkel felkaroltatott) projekt remekül néz ki papíron. Nálunk, a történelmi nyelvhatáron évszázados hagyománya van ennek a nemes gondolatnak, úgyis mondhatnám, hogy szerves részét képezi a megmaradásunknak. Melós cucc. Akkor is, ha a projektjeinket teletalicsk

Ezekkel a szlovák nackókkal, akik korábban demonstratívan kihagyták a magyarokat még a dunai költőfesztiváljukról is, én sose állnék szóba.

Szlovák–magyar fordítások recepciójával foglalkozom, van rálátásom az SSS deklarációkkal megtámogatott látványpékségére, amellyel a Smer kultúrpolitikájának szolgáltat alibit.

Nemzetstratégiai szempontból nem tudok önnek nyomós érveket felhozni, hacsak az nem számít annak, hogy egy SZMÍT-tag nem engedheti meg magának, hogy lepaktáljon a leggázabb szlovák írótársasággal (vagy vele hírbe hozzák), amelynek az elnöke a Matica Slovenská egykori levéltárosa, és csak azért ejti ki pozitív kontextusban a „magyar” szót, mert szlovák kormánypénzekkel jól kistafírungozzák a kvázi projektjeit.

Gadó Gábor: Éhező jogok

Felipe González Morales, az ENSZ migránsok emberi jogaival foglalkozó ún. jelentéstevője július közepén Magyarországon járt, és hivatalos látogatását lezáró elemzésében kitért a tranzitzónákban szerzett tapasztalataira. A magyar nyelven is tanulmányozható dokumentum – egyebek között – beszámol arról, hogy „(…) nemcsak a tranzitzóna körül, hanem az egyes szektorok között is szögesdrót kerítések vannak. (…) A menedékkérőket fegyveres biztonsági őrök kísérik a tranzitzónákon belüli mozgásuk során, például, ha egy másik szektorban akarnak valakit meglátogatni, az ügyvédjükkel találkoznak, vagy orvoshoz mennek. Ez vonatkozik a 3 év alatti kisgyermekekre is. (…) A szektorok közötti kapcsolattartás nagyon korlátozott. Más szektorok látogatása csak külön kérés alapján, napi egy órára engedélyezett.” Morales úr megemlíti továbbá, hogy „az egyik menedékkérő nőt a közelmúltban műtötték a helyi kórházban, ahol 5 napig az ágyhoz volt bilincselve elegendő táplálék nélkül. (Lásd: www.ohchr.org)

Huszár Ágnes: Azé, aki akarja

Elterjedt a hír, hogy Balog Zoltán volt EMMI-miniszterből jövőre püspök lehet a Magyarországi Református Egyházban. Ezzel hozták összefüggésbe a MRE zsinatának azt a törvényváltoztatását is, amely szerint a püspökké választáshoz ugyan továbbra is 10 évi önállói lelkészi szolgálat szükséges, de ennek nem kell „folyamatos”-nak lennie. Régebben kizáró ok lehetett volna, hogy második házasságában él, de ez már pár éve a jelenlegi tiszántúli püspök megválasztásakor sem volt akadály.

Balog csakugyan sok csalódást okozott mindazoknak, akik elhitték neki, amit miniszteri beiktatásakor mondott, hogy ebben a pozícióban is elsősorban lelkész kíván maradni.

Mindenekelőtt Iványi Gábornak, aki „lelkésztársaként” fordult az új miniszterhez, kérve, segítsen abban, hogy a szegényekért minden felekezetnél többet tevő MET is bekerülhessen a „bevett” egyházak sorába. Nem segítséget kapott, hanem őket „bizniszegyházként” megbélyegző gúnyolódást.

Balog miniszterként felismerni vélte „a bűn roma arcát”, és jogerős bírói döntésekre fittyet hányva ragaszkodott a roma tanulók „szeretetteljes szegregációjához”. Anyanyelvi szinten sajátította el és beszéli mind a mai napig a NER nyelvét, szidja a „túlhajszolt liberalizmust mint manipulációt”, és mindig van egy rossz szava „a privatizációval helyzetbe hozott régi kommunista elit”-ről.

Miniszteri megbízásának még utolsó percében is világossá tette, kit és mit kíván szolgálni. 2018. október 17-én lemondott parlamenti mandátumáról. Bár a döntést már szeptember 12-én bejelentette, mondván, várja őt a lelkészi szolgálat, több mint egy hónapig várt még vele. Mint az ATV műsorvezetőjének kérdésére elmondta, azért késlekedett, mert részt kívánt venni a legutóbbi törvények megszavazásában. Lelkiismerete parancsára voksával támogatta a hajléktalanság kriminalizálását és a lakástakarék állami támogatásának megszüntetését.

Váncsa István: Élet

Mindenkit el fog bűvölni a Fertő tó partja, ha megvalósul a tervezett gigaberuházás, az ország legnagyobb, minimálisan harmincmilliárd fo­rintos turisztikai fejlesztése: látogatóközpont, hatalmas sportterület, szállodák, éttermek, bárok, vitorláskikötő, ötszáz csónakos horgász­hely, a vendégek semmiben sem szenvednek majd hiányt. A mostani elhanyagolt, madárfüttyös, nádsusogásos, békakuruttyolásos tópart el­tűnik, a látványtervek betonnal, térkővel és arrafelé szokatlan, hatal­mas épületekkel nyűgözik le az érdeklődőt, aki nyilván azt is örömmel veszi tudomásul, hogy kormányunk úgyszólván az egész partszakaszt be fogja építeni.

Vagyis olyan környezetet hoz létre a világörökség részét képező Fertő-tájon, a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban, ahol alkalmasint a szú­nyog se bír megmaradni, ergo szúnyogirtásra a továbbiakban nem lesz szükség.

A helybeliek úgy tudják, hogy a kivitelező Mészáros Lőrinc vala­melyik cége lesz, írja az Átlátszó, persze a helybeliek ma már minden beruházás mögött Lőrinc barát megnyerő mosolyát látják fölfényleni. Az ötlet azonban nem az övé, azt az egyszerű nép országunk első szá­mú turisztikai szakértőjének, Tiborczné asszonynak tulajdonítja, nevét az imáikba foglalják emiatt. Uralkodónk legidősebb leánygyermeke a Fertőn vitorlázott egy alkalommal, a helyszínt kedvére valónak találta, pattintott az ujjával és a tervezés legott megkezdődött. Persze ez le­genda csupán, a valóságban nyilván napok, sőt talán hetek is elmúltak az ujjpattintás és a gépezet mozgásba lendülése között, ám ami késik, nem múlik.

Kovács Zoltán: A bozótharcos

Kósa Lajos beszél a rádióban, hogy ami Amazóniában van, az nem több, mint bozóttűz. Így, tárgyszerűen, mint szerelmes csalódás után: szalmaláng csupán.  Mégis, mi az, ami lángban áll most már hetek óta, mi az, ami minden épelméjű embert megérint, ha csak egyetlen pillanatra is. Kósa ezt a következőképp látja:

Nem az őserdő ég, mint láthatjuk a képeken, hanem egyébként az a bozótos, ami nem őserdő, de most ez mindegy, a részletekbe nem kell belemenni.

Az ember hallgatja ezt a fejtegetést, és hirtelen nem érti, miért kell egy politikusnak ilyen helyzetekbe keveredni, miért kell olyan kérdésről beszélnie, amihez garantáltan nem ért. Korábbi megszólalásai közül emlékezetes, amikor nehezen követhető, fémkupakokat emlegető példázattal próbálta a várható adótörvények hatását érzékeltetni. Mindezt azután, hogy meglepetésében csak annyit mondott a kérdező újságírónak,

hát, ez jó kérdés, erre nem készültünk.

Más esetben a debreceni anyatejgyűjtő állomásról kérdezték az újságírók. Néhány másodpercig némán állt, törte a fejét, mit lehetne válaszolni, aztán egyszerűen otthagyta a kamerát, megkérdezte a riportertől, miért nem tesz fel jobb kérdést. Ez eddig csak vicces, de 2010-ben kis híján szakadékba lökte az egész országot, amikor a választások után államcsődöt vizionált. „Úgy tűnik, az átadás-átvétel alapján, szűk esélyünk van arra, hogy elkerüljük Görögország helyzetét.” Beszéde közepén járt, amikor a forint zuhanórepülésbe kezdett, majd mire megköszönte a figyelmet, devizahitelesek tömege lett földönfutó. A Portfolio.hu-n egy elemző azt írta, ő ilyen helyzetben arról sem beszélne, hogy görögsalátát vacsorázott, nehogy félreértsék, „erre jön egy magyar kormányzati ember, és nekiáll bizonygatni, hogy országa számára Görögország sorsa a legvalószínűbb”.