Közélet

A halálbüntetés támogatói a rendszer igazságosságában hisznek

A halálbüntetést a magyarok 54 százaléka állítaná vissza szívesen a Policy Solutions egy tavalyi felmérése alapján, annak ellenére, hogy ez a gyakorlatban nem lehetséges, mivel az Európai Unió összes tagállamában eltörölték. A közvélemény a büntetési formát alkalmazó országokban is megosztott, sok – racionális vagy annak tűnő – érv szól mellette és ellene, ugyanakkor az is érdekes, hogyan gondolkodnak a társadalomról a halálbüntetés pártolói. Azokra, akik szerint bizonyos bűncselekmények elkövetőit ki kell végezni, jellemző lehet az a kognitív torzítás, amit igazságos világba vetett hitnek neveznek a pszichológusok, és általában jól körülhatárolható demográfiai jegyekkel rendelkeznek.

Egyes, különösen felháborító bűncselekmények kapcsán válik láthatóvá, milyen sokan támogatnák a súlyos retorzió különböző formáit. A nő, aki a kutyáját autója lökhárítója mögé kötötte, majd elásta, a kommentelők szerint kínzást és halált érdemel: „Visszahozni a halálbüntetést! Életért élet jár!!” „Szép idők is voltak, amikor még szemet-szemért…”  Ez a fajta véleménynyilvánítás gyakran egy stabil attitűdöt takar.

Sok országban még ma is normális a halálbüntetés

Magyarországon ezt a büntetési formát csak 1990-ben törölték el. Szent István idejében például nemcsak az emberölésért, hanem a rágalmazásért is halálbüntetés járt. I. László a lopást, Hunyadi Mátyás pedig többek között az idegen pénzek behozatalát és elfogadását büntette halállal. A XVI. században kedvelt kivégzési mód volt a lefejezés, az akasztás, a vízbefojtás, a zsákba kötés, az élve megégetés, a kerékbe törés és a karóba húzás. A monarchia idején próbálták visszaszorítani és kevesebb esetben használni a halálbüntetést, de a második világháború után politikai, gazdasági és tulajdon elleni bűntettekre is alkalmazták. Az 1956-os forradalom után pedig koncepciós perben elítélt embereket végeztek ki csak azért, mert részt vettek a harcokban.

Jacques Callot grafikája. Forrás: Wikipedia

56 olyan országról lehet tudni, ahol még alkalmaznak halálbüntetést, bár ezek közül csak huszonháromban teszik rendszeresen. A 2017-ből jelentett kivégzések 84 százaléka négy államban – Iránban, Szaúd-Arábiában, Irakban és Pakisztánban – történt. Ugyanakkor Kínában valószínűleg nagyságrendekkel több embert végeznek ki politikai okok miatt, mint amennyiről tudunk: az ország vezetése ugyanis titkolja a számokat. Európán belül Portugáliában már 1849 óta senkit sem büntetnek halállal, Lettország viszont csak 2012-ben törölte el hivatalosan a halálbüntetést. Az Egyesült Királyságban 1964-ben volt az utolsó kivégzés, de a helyzet akár változhatna is a britek uniós kilépése után, mivel Boris Johnson kormányának új belügyminisztere, Priti Patel nyíltan halálbüntetés-párti.

Az USA államainak jelentős részében van halálbüntetés, amit Donald Trump a drogkereskedőkkel szemben is szívesen alkalmazna. Az amerikai közvélemény már nem ilyen egyértelmű ebben a kérdésben: az utóbbi években csökkent a halálbüntetés támogatottsága, egy tavalyi felmérés szerint csupán a népesség 54 százaléka tartja megfelelő retorziónak gyilkosság esetén. A fehérekre egyébként nagyobb arányban jellemző ez az attitűd, mint a többi etnikai csoportra; a férfiaknak pedig 61 százaléka támogatja a nők 46 százalékával szemben. Minél fiatalabb és iskolázottabb valaki, annál kevesebb eséllyel lesz halálbüntetés-párti.

Lehet igazságos egy kivégzés?

Az igazságos világba vetett hit és a halálbüntetés támogatására való hajlandóság valószínűleg összefügg egymással. A hiedelem szerint egy alapvetően igazságos világban élünk, ahol majdnem minden történésre lehet magyarázatot találni, így biztonságban érezhetjük magunkat. Érdekes, hogy ennek a gondolkodásnak a keretein belül jól megfér egymással az az előítélet, ami alapján a megerőszakolt nők maguk tehetnek az erőszakról, és az abban való hit, hogy a halál igazságos büntetés lehet bizonyos bűncselekményekért. Adott ország vagy lakókörnyezet ugyanis sokak számára akkor tűnik kiszámíthatónak és kevésbé veszélyesnek, ha azt gondolják, hogy az elkövetők gonosz emberek, és a súlyos büntetéstől helyreáll a rend.

Ha nem is tesszük fel a kérdést, mennyire humánus dolog kivégezni valakit, az, hogy a halálbüntetés igazságos lenne, sok szempontból cáfolható. Az ellenzők egyik legfontosabb érve, hogy mindig lehetnek olyan emberek, akiknek az ártatlansága csak akkor derül ki, amikor már túl késő. Nem lehet minden esetben egyértelműen megállapítani, hogy valaki mentálisan stabil volt-e a bűncselekmény elkövetése idején, ahogy azt is nehéz meghatározni, hány éves kortól vagyunk felelősek a tetteinkért. Az USA például csak 2005-ben tiltotta be a kiskorúak kivégzését.

Fotó: Mike Simons/Getty Images

A halálbüntetés támogatása mögött az a feltételezés is húzódik, hogy a bűnügyi rendszer igazságos (vagy az lenne, ha követné a szemet szemért elvet). Pedig ez sok olyan országban egyértelműen nem igaz, amelyek a kivégzési statisztikák alapján az élen járnak. Ezeken a helyeken gyakran a politikai ellenfelektől szabadul meg a kormány a halálbüntetés segítségével, ahogy tette ezt az ’56-os forradalom után a magyar államgépezet is. Kínában pedig valószínűleg évente több ezer embert ítélnek halálra és végeznek ki, de pontos adatokat azért nem tudunk, mert azok államtitoknak minősülnek.

A statisztikák szerint nagyobb valószínűséggel ítélik halálra a kisebbségi, marginalizált, alacsony társadalmi státuszú csoportba tartozó emberekre, mint azokat, akik jövedelmi vagy egyéb szempontból jobb helyzetben vannak. Ez sem tűnik túl igazságosnak, főleg annak tudatában, hogy nekik gyakran nincs pénzük jó ügyvédekre. Talán emiatt is lehet, hogy az USA-ban a fehérek sokkal nagyobb mértékben támogatják a halálbüntetést, mint az afroamerikaiak vagy a latinók.

Nem igaz, hogy a szigorú büntetés kilátásba helyezése elriasztja a potenciális elkövetőket, hiszen a bűncselekményeknek mindig komplex társadalmi és gazdasági okai vannak. Ezért érdemesebb inkább a megelőzéssel foglalkozni és arra fordítani az energiát. Aki pedig már börtönbe került, annak is csak akkor van esélye megváltozni, ha rehabilitációs programban vesz részt – és nem akkor, ha kivégzik. Ráadásul a gyilkosságok áldozatain se segít, ha az elkövető is meghal. Összességében tehát a halálbüntetés nem tűnik jó választásnak: a bosszúvágyat csökkentheti egy időre, de a társadalmi problémákat nem oldja meg.

Kiemelt kép: Shepard Sherbell/Corbis/ Getty Images

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.