Zajlik a készülődés a II. kerületi Móricz Zsigmond Gimnáziumban ebéd előtt. Még kell pár perc, hogy a gyerekek elkezdjenek leszállingózni, de már minden készen áll: roskadoznak a pultok az ételektől, kétféle levesből és kétféle főételből választhatnak a diákok. A pultokon minden edény tele, a sor végén helyet foglaló saláta/gyümölcsbár is feltöltve, kivi, banán alma várja a gyerekeket. Az első turnus már nem győzi kivárni a nyitást, ahogy lehetőségük van rá, beözönlenek az ebédlőbe. Először is leolvassák a kártyájukat, aztán már csak a választék előtt pihennek meg egy picit, de ezt a részt is hamar letudják, és már az asztalnál ülnek.
Sorra váltanak az iskolák a II. kerületben
Nincs sorbanállás, nincsenek konyhásnénik, kiveszik a választott ételt és az asztalhoz viszik.
„Csak így kevesebbet tudunk beszélgetni a gyerekekkel” – mondja a konyhán dolgozó hölgy, aki szerint a diákok is fájlalják, hogy nem tudnak annyit beszélgetni vele, mint korábban. A szabadszedéses meznának egy hátránya biztos van: kevesebb a kontaktus a dolgozókkal. Akiknek a korábbinál is sokkal több dolguk van az új rendszerben, például mindenhol annyi tiszta tányérnak kell lennie, amennyi gyerek van, de a lényeg, hogy a gyerekeknek tetszik – a tapasztalatok szerint nagyon is. A II. kerületben jelenleg öt olyan menza működik, ahol szabadszedés van, hamarosan jöhet a hatodik.
Az első szabadszedéses (svédasztalos) menza a II. kerületben a Csík Ferenc Általános Iskola és Gimnáziumban volt, ahol
