Még az optimistább kutatók is aggodalommal figyelik, ahogy a kormány egy évi huzavona után lassan a parlament elé terjeszti a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) átalakításáról szóló törvényt. A többség szerint ez a tudományos elit bedarálását jelenti, és ahogy telik az idő, úgy egyre többekben merül fel a kérdés: érdemes-e így folytatni?
A válaszok különbözőek: van, aki már külföldre ment, mások csak latolgatják, vagy majd csak akkor akarnak ezzel foglalkozni, ha már minden kötél szakad. És vannak derűlátóbbak is, akik szerint nincs katasztrófahelyzet, vagy a kormány hamarosan úgyis meghátrál. Öt vezető beosztású, de a hierarchia különböző szintjein dolgozó akadémiai kutatóval beszélgettünk arról, hogyan látják saját és kollégáik jövőjét. Mindannyian más és más tudományterületen dolgoznak, de többségük, elsősorban a beosztottak iránt érzett felelősség miatt, csak név nélkül vállalta a nyilatkozatot.
Sutba dobták, amiről megállapodtak
Május végén kezdődött a lassan egy éve tartó kormány-MTA háború újabb fejezete, amikor kiszivárgott, hogyan alakítaná át a kormány az akadémiai kutatóhálózatot. Eszerint a 15 akadémiai intézetet és kutatóközpontot (benne a közgazdászoktól a történészekig mindenkit) egy új intézménybe, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatba szerveznék. Ezt egy 13 fős testület irányítaná, amiben hat tagot a kormány, hatot az Akadémia jelölne, a tagokat pedig Orbán Viktor nevezné ki. Ők döntenének a kutatóhálózat átszervezéséről és a vezetők személyéről is.
Ezen kívül felállítanának egy Nemzeti Tudománypolitikai Tanácsot, amit Palkovics László innovációs és technológiai miniszter vezetne, és ő tenne javaslatot a tagjaira is (hárman a gazdasági, hárman a tudományos, hárman az állami szférából érkeznének). Ez a testület tenne javaslatokat arra is, hogy milyen kutatási irányokra menjen pénz. Utóbbi különösen aggasztja azokat, akik a tudomány szabadságát féltik, hiszen így csakis a politikán múlna, milyen kutatásokat lehet végezni. A törvény augusztus 1-én lépne hatályba.
A tervezetre válaszul az Akadémia tiltakozó jegyzéket adott át a minisztériumnak, az alulról szerveződő Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) vasárnapra tüntetést szervez, a hazai tudomány krémjének tartott „Lendület” program csoportvezetői pedig nyílt levélben fejezték ki értetlenségüket. Átgondolatlannak minősítették a minisztériumi anyagot, ami “sutba dobja az utóbbi hónapok tárgyalásainak ITM által is konszenzussal elfogadott eredményeit”. Hasonlóan kritizálták a tervet az intézeti vezetők is.
Szombaton a tervezet újabb verziója jutott el az Abcúghoz. Ebbe már bekerült, hogy a központi költségvetésben forrást kell biztosítani az intézetek működésére, ami az első változatból még hiányzott.
Egy éve tart
A kormány és az MTA akkor feszült egymásnak először, amikor tavaly júniusban Palkovics László minisztériumi költségvetés alá rendelte az akadémiai kutatások finanszírozását. A javaslat véleményezésére 54 percet kapott az Akadémia, aztán a parlament minden tiltakozás ellenére elfogadta a törvényt, hiába dolgozott ki az MTA kompromisszumos javaslatokat.
Szeptemberben kiderült, hogy Palkovics elvenné az akadémiai kutatóintézeteket, de hogy pontosan miért, arra máig nincs válasz. Az akadémikusok többsége éppen azokat a tanulmányokat és méréseket hiányolja, amelyek bizonyítanák, miért lehetne a kutatóhálózatót hatékonyabban működtetni az MTA-n kívül. A kiszervezést az áprilisban lezárult átvilágítás sem tartotta indokoltnak.
Eleinte úgy tűnt, az intézetek egy részét megszüntetnék, vagy egyetemekhez és más intézményekhez csatolnák. Az Akadémia tiltakozott, Palkovics pedig januárban megvonta az MTA-nak alaptámogatásként járó költségvetési pénzeket. Ez oda vezetett, hogy február elején a biológusok bérlettámogatását sem tudták kifizetni, a bölcsészeknek pedig a külföldi konferenciautakat kellett zsebből állniuk.
Élőláncok és tüntetések után aztán márciusban közös szándéknyilatkozatot adott ki a minisztérium és az MTA. Megállapodtak, hogy a kutatóhálózatot kiszervezik, de egyben marad, és minden változásról egy új testület dönt majd, amelybe az MTA és a kormány paritásos alapon küld képviselőket. Néhányan ezt akkor az Akadémia megfutamodásaként értékelték, de hamar kiderült, hogy nem volt más választásuk, Palkovics ugyanis közölte Lovász László MTA-elnökkel, hogy ha nem írja alá a nyilatkozatot, erővel fogja keresztülvinni az akaratát.
Az MTA közgyűlése május elején kimondta, hogy nem adják a kutatóintézeteket, mire pár héttel később megjelent az új tervezet. Ennek kidolgozásába már be sem vonták az MTA-t és több dologban eltértek az eredeti megállapodástól: az Akadémiának végül a vagyonát is át kell adnia ingyenes használatba.
Van, aki már Svédországba költözött
„Nagyon gondolkozunk, hogy maradjunk vagy menjünk. Az egyik nap azt gondoljuk, ez így vállalhatatlan, fel kell mondani. A másik nap meg azt, hogy muszáj maradnunk, amíg nem cserélik le a vezetést, mert így legalább fenn tudjuk tartani a mostani színvonalat. Szeretnénk itt maradni, mert inspiráló a szakmai közeg, de ha politikai befolyás alá kerülünk, az emberek jó része biztosan fel fog mondani. Vannak más lehetőségeink, van hová menni, és abszolút látjuk a jövőt, akár az Akadémián kívül is. Én is sokat gondolkozom a távozáson. Több kollégám mondta, hogy ha elfogadják ezt a mostani horrorverziót, biztosan fel fognak állni, köztük vezetők is” – mondta egy kutató.
„Egyelőre maradunk, mert amíg itt vagyunk, jobban meg tudjuk védeni a kollégáinkat, nem lehet őket olyan könnyen eltávolítani, vagy másokat hozni a helyükre”.
Minél jobb valaki a saját területén, annál könnyebben előfordulhat, hogy külföldön folytatja. Erre figyelmeztettek a Lendület-program kutatói is, akik szerint a mostani tervezet egy teljes tudósnemzedék elvándorlásához vezethet.
„Európában rengeteg a pályázati lehetőség, a fiatal doktori hallgatók iszonyatos lehetőségeket kaphatnak külföldön, de posztdoktori ösztöndíjakból is Dunát lehetne rekeszteni” – folytatta.
A tudományos pályázatok egy része nem intézményhez, hanem személyhez kötött. Vagyis egy elismert kutató hiába nyeri meg valamelyik nemzetközi kiírást Magyarországról, simán elviheti a témáját Nyugat-Európába, például a svédországi Linköpingbe, ahogy Takács Károly szociológus, a Kapcsolatháló- és Oktatáskutató Központ (RECENS) alapítója tette.
Takács 2014-ben, az MTA munkatársaként nyerte el az Európai Kutatási Tanács (ERC) kétmillió eurós támogatását, ami óriási pénznek és elismerésnek számít. Takácsot néhány napja mégis a Linköping University honlapján mutatták be az egyetem új kutatójaként, a vele készült interjúban és egy angol nyelvű összefoglalóban pedig részletesen elmondta, hogy a CEU-t és az MTA-t ért támadások miatt költözött el négy kollégájával együtt. (A magyar kutatók nemzetközi összevetésben is nagyon sikeresek az ERC-pályázatokon, tavaly Lovász László és Barabási Albert-László is nyert egy nemzetközi csapat tagjaként.)
Más típusú pályázatokat nem lehet ilyen könnyen mozgatni, de egy vezető szerint, „ha történik egy brutális húzás, mondjuk megszüntetik az intézetünket, azzal lehet érvelni majd a kiíró felé, hogy hadd vigyem el a projektet máshová”. Egy másik forrásunk szerint az is félő, hogy egyes nemzetközi projektekben a külföldi partnerek visszakoznak majd, hiszen nekik sem éri meg egy politikailag kontrollált Akadémiával dolgozni.
Irány az egyetem vagy az üzleti szféra?
„December óta napi szinten előjön, hogy menjünk, vagy maradjunk” – mondta Mende Balázs, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont munkatársa, az ADF egyik aktív tagja. „A kollégák egy része elvi alapon ellenáll, és azt mondja, hogy nem hajlandó az új rendszerben dolgozni. Egy másik csoport óvatosabban azt mondja, várjuk ki a végét, lépjen előbb a másik fél. És vannak, akik éppen olyan élethelyzetben vannak, hogy fontosabb szempontjaik is vannak a tiltakozásnál”. Szerinte a külföldre távozás mellett egy másik lehetőség lehet az egyetem, bár „az cseberből vederbe, mert előbb-utóbb le fogják darálni a felsőoktatást is. Ráadásul ott sem jobbak az anyagi kilátások, mint az Akadémián”.
Egy harmadik menekülési út lehet az üzleti szféra, ami egy akadémiai vezető szerint mérnökök, matematikusok, programozók és társadalomtudósok számára is nyitott. „Ott is igény van jó elemzői készségekre és módszertani ismeretekre, különösen most, hogy ekkora a munkaerőhiány. Az elmúlt években sokan elmentek, elsősorban a megalázóan alacsony kutatói bérek miatt. De egyelőre nem gondolom, hogy a többség csomagolna, inkább próbáljuk túlélni ezt a dolgot”.
És persze ott a totális pályaelhagyás lehetősége, amit nyilván kevesen szeretnének, bár hallottunk olyan kutatóról, aki még tavaly, a Figyelőben megjelent MTA-listázás hatására döntött így.
Akár jó is lehetne, de úgyse lesz
Beszéltünk olyan MTA-s vezetővel is, aki nem látja ilyen borúsan a dolgot. Szerinte nem az a lényeg, hogy Orbán Viktor nevezi-e ki az irányító testület elnökét, hiszen „a rektorokat is a köztársasági elnök nevezi ki, mégsem lesznek automatikusan fideszesek”. Ezért inkább arra kíváncsi, kik ülnek be az új testületekbe, és milyen részletszabályok vonatkoznak majd rájuk, amiről egyelőre semmi sem tudni.
„Úgy érzem, sok kollégám önmagában a változás ellen tiltakozik” – folytatta, pedig “a javaslat sok szempontból megnyugtató. A kutatóintézetek egyben maradhatnak, egyik sem szűnik meg, egyiket sem csatolják egyetemekhez. Ez puhulás az év eleji helyzethez képest. Annak sincs jele, hogy bekerülnének ide a kormány által létrehozott, új intézmények, mint a Magyarságkutató Intézet”. Szerinte inkább a bizonytalansággal van baj, hiszen szívesen alkalmazkodna egy új rendszerhez, de még mindig nem látni, pontosan milyen lesz ez a rendszer, a kollégák pedig lassan egy éve állandó aggodalomban élnek. „Frusztráló az egy éve tartó folyamatos kifárasztás”.
A mostani tervezet alapján akár azt is el tudná képzelni, hogy életképes megoldás szülessen, hiszen semmi sem bizonyítja, hogy most jobban működnek a dolgok, mint a jövőben fognak. Viszont úgy látja, hogy a kormány az elmúlt kilenc évben minden rendszerszintű reformba belebukott: az egyetemek nem lettek jobban a kancellárokkal, ahogy az iskolák sem az állami fenntartóval. „A tudományos szféra ezeknél kisebb, de az eddigiek alapján nem számíthatunk fényes jövőre”.
A Néppártban is bíznak
A kutatók egy része abban bízik, hogy a múlt vasárnapi EP-választások eredménye és a Fidesz rossz európai pozíciója az MTA-t is megmentheti. Többen arra számítanak, hogy a közigazgatási bíróságokhoz hasonlóan a kormány ebben az ügyben is visszalép majd, hogy megszilárdítsa a helyét az Európai Néppártban. Így van ezzel Mende Balázs is, aki szerint sokat segíthet a „felkeményedő akadémiai álláspont” és a Lendület-kutatók levele is, hiszen “rájuk még a kormány se mondhatja, hogy felesleges, amit csinálnak”.
Egy másik vélemény szerint viszont kár a kormány meghátrálásában reménykedni, mert “már túl messzire mentek a küzdő felek, és Orbán Viktor is túlságosan eltökéltnek tűnik”, ráadásul „szeretnek leszámolni a régi komcsi dolgokkal, és sokak fejében az Akadémia is ilyen”.
Van, aki biztató jelnek veszi azt is, hogy Varga Mihály pénzügyminiszter a gazdaságvédelmi akciótervében plusz 32 milliárdot ígért kutatás-fejlesztésre. Egy elmélet szerint Palkovics csak azért kezdte el piszkálni a kutatóhálózatot, mert ez volt a forrásnövelés feltétele, de most, hogy ezt sikerült elérni, már nem fog elmenni a falig.
Szurovecz Illés
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
