A Független Hírügynökségnek Fodor Tamás színész, rendező, egykori országgyűlési képviselő azt mondja, nem bolondnak, hanem szörnyen rafináltnak tartja a világot. Az interjúban egyetlen alkalommal sem ejti ki Orbán Viktor nevét. Szerinte a hatalom az elmúlt években olyan hálót szőtt, amelyből lehetlen kicsúszni, előbb-utóbb vagy kifognak valakit, vagy partra vetődik.
Shakespeare-rel szólva úgy véli, sok a félrebeszélés, a mánia, a bolondéria, sok az
őrült beszéd: de van benne rendszer,
mi több, a helyzet súlyosabb, ez maga a rendszer, amely szép lassan behálóz mindenkit, aki itt él, még őt is. Példának hozza, hogy először nem akarta elfogadni a Jászai Mari-díjáért járó nyugdíj- kiegészítést, de a barátai mondták neki, hogy hülye, ez nem kegydíj,
még akkor sem, ha a hűbéres MMA-hoz kell is benyújtani az igénylőlapot.
Már hagyja, hogy utalják, és már ellenállónak sem gondolja magát, időnként inkább kényelmetlenül érzi magát, amikor nem üvölt.
Válogatott szerepek
A keresztapa irányítása alatt gondosan szétválogatják a pozíciókat. Mások szolgálnak a médiában, a gazdaságban és a politikában.
De a zsinórok végén a marionetteket (ha szakmai metaforával élhetek) ugyanaz a kéz mozgatja.
Így könnyen félre lehet állítani bárkit, hiszen mindenki
a nagy főnökhöz kapcsolódik, akár a szénvegyületek esetében, a szabad vegyértékhez a gyökök.
Fodor Tamás ezt követően hosszan elemzi a rendszer által használt eszközöket (populista nyelvezet, ellenségkép, manipuláció…), majd rátér arra, hogy a népbutítás miért érdeke a hatalomnak, amelynek ehhez már az uralkodó egyház sem kell,
most az „államegyház” maga gondoskodik a felső lény tiszteletéről, kultuszáról a saját médiája templomaiban. (…) Az a cél, hogy fölülről diktált nézet- és hiedelemrendszerben éljenek a polgárok, ne pedig racionálisan, kritikusan szemléljék a valóságot.
Amikor hóhért játszana a villamosutas
A napokban elfoglalják a tudomány és a kultúra szabadságának utolsó intézményeit, amit a valódi művészettel nehezebben tudnak megtenni. Mivel pedig
nincs hatékony politikai alternatíva, ezért mindenki megköti a maga kompromisszumait.
Azt mondja, színészként a hatalom természetrajzáról szóló darabokban felhasználja mindennapi tapasztalatait.
Mondok egy friss példát, ami teljesen megdöbbentett. A 6-os villamosra felszállt valaki és – a vélemény- és szólásszabadság jegyében – elkezdett ordítani, hogy azonnal ki kellene végezni a dohányzókat, az alkoholistákat, a drogosokat, nem pedig segíteni őket, hogy meg kell szabadulni tőlük, mert minden emberre veszélyesek.
Azt mondja, a kormánypropaganda szivárog le így, és őt nem a villamosutas személye nyugtalanítja,
hanem az, hogy miatta a többieknek lehorgadt a fejük, sokakkal együtt az enyém is, igyekeztek ott se lenni, meg sem hallani az illetőt. Na, mi vagyunk az érdekesek a színház szempontjából.
Kiemelt kép: Neményi Márton /24.hu
