A Fidesz-alapító Magyar Hírlap publicistát ezúttal az ihlette meg, hogy a budapesti Szabadság hidat felújították. „A városi levegő szabaddá tesz!”. Ettől az egykori középkori mondástól jut el ezúttal a Magyar Krónikában Bereményi Géza és Cseh Tamás daláig, a Tangóig. Közben olyanokat ír, hogy a városi levegő akkor felszabadító,
ha sikerül elhitetni róla, hogy nem városi levegő.
Az írásban kerítés van, migráns nincs.
Legelőször is körül kell keríteni egy helyet a városon belül, és ki kell jelenteni, hogy az nem város többé. (…) Ritka szerencsés eset, ha ehhez mindjárt egy híd áll rendelkezésünkre, mert a híd már eleve nincsen sehol sem igazán, hanem csak úgy lebeg, és a legkönnyebb szabadságot képzelni a lebegésekbe.
Bayer Zsolt aztán arról ír, mi mindent indíthat el, ha sikerül visszahódítani egy teret a várostól, miként válhat meghatározóvá egy pillanat, amikor úgy lehet tenni, mintha az embernek semmi, de semmi köze „nem lenne ehhez a beteg, rettenetes századhoz.” Szerinte mindez ugyanis visszaidézi azt a kiskamasz létet, ami a legutolsó olyan életszakasz egy ember életében,
amikor az ember akkor is szabad tud lenni, ha amúgy nincsen szabadság.
Mint korábban megírtuk, többen visszaadták lovagkeresztjüket, amiért azt megkapta Bayer Zsolt is, aki néhány napja nagy fogadalmat tett a Mandinernek. Jelezte, felhagy a sokak által kifogásolt írásokkal. A publicista korábban – a manapság sokat kifogásolt írásai kapcsán – a 24.hu-nak is azt mondta, van olyan mondata, amit soha az életben nem írna le újra.
Jobb lenne a hűvös távolságtartás, pláne, ha az ember ír, mert ez már valóban felelősség.
Ha pedig arra kíváncsi, miként szabadította fel valóban az embereket a lezárt Szabadság híd, nézegesse képeinket.
