Értelmezhetjük úgy a vasárnapi tisztújítás eredményét, hogy most ön a belső ellenzék vezetője a pártban?
Nem, természetesen nem. Sőt, egy ténybeli tévedést hadd javítsak ki, mert elolvastam minden cikket, ami eddig megjelent a tisztújítással kapcsolatban: a kormányzati felkészülést Vona Gáborral ketten végezzük, szorosan együtt dolgozunk. Ez nem egy új dolog, Vona Gábor vezeti a kormányzati felkészülés folyamatát, én pedig ennek az operatív vezetője vagyok, aki a részleteket összerakja. Mondok önnek egy példát: az állam irányításánál, a Miniszterelnökségen belül működő referatúra rendszer részleteit én egyeztetem olyanokkal, akik nálam sokkal jobban értenek az államigazgatáshoz, összefésüljük az elképzeléseket, majd pedig bemegy ez a Kormányzati Döntéselőkészítő Bizottságba, és itt történik meg az alternatívák szakmai, politikai mérlegelése, és a döntés.
Akkor ez egy tudatos, előre eldöntött lépés volt, hogy Vona Gábor visszalép a frakció éléről, és ön veszi át a vezetését, és nem kényszerű kompromisszum?
Az egy tudatos lépés volt, hogy Vona Gábor le akart mondani a frakcióvezetésről. Ezt már régóta bejelentette nekünk, tavaly a szegedi frakcióülésünkön beszélt először erről. Hozzáteszem, hogy én magam ezt nem tartom jó ötletnek, én azt szeretném, ha Vona Gábor tovább vezetné a frakciót, de megértem a motivációját. Az utód személyét korábban nem jelölte meg, de aki a belső viszonyainkat ismeri, nem nagyon lehet meglepve.
Ha a kongresszusi szavazatokat nézzük, akkor ön a legnépszerűbb ember jelenleg a pártban, megelőzve a pártelnököt is.
Nem is a népszerűséget tekintem én ilyen szempontból irányadónak, hanem együtt dolgoztunk nagyon fontos rendszereknek a kiépítésén a párton belül, együtt dolgoztam vele frakcióvezető-helyettesként. Ismeri a munkabírásomat, tisztában van vele, hogy milyen hatékonysággal tudok dolgozni.
Azért az nagyon meglepő volt, hogy bár Vona Gábornak nem volt kihívója, a küldöttek húsz százaléka nemmel szavazott rá. Ez azért jelez valamiféle belső feszültséget.
Én úgy gondolom, a küldöttek egy része elégedetlen volt azzal, hogy Vona Gábor gyakorolta a vétójogát, és ennek köszönhetőek a nemek. Látni kell viszont, hogy rendkívül erős felhatalmazás, ha valakit nyolcvan százalékkal megválasztanak. Én magam is az elnök szerepét és a néppártosodást erősítettem a kongresszuson elmondott beszédemben. Úgy foglaltam állást, hogy én ugyanazt mondom évek óta, ugyanolyan stílusban, ezen nem kellett változtatni. Az egyik oldalról a radikális barátaim rázzák meg a kezemet, és mondják azt, hogy „te, János, ez nagyon jó volt”, közben más pártok szavazóit is meg tudjuk ezzel szólítani. Én ebben nem látok ellentmondást.
Azt írta a Facebookon, hogy „a Jobbik mindannyiunké”. Nincs ennek egy olyan olvasata, hogy „ez nem Vona Gábor pártja”?
Nem az az olvasata. Én úgy gondolom, hogy a Jobbik azért mindannyiunké, mert bár különböző módon gondolkodunk, vitatkozunk is egymással. Ha nem lehetne Vona Gáborral vitázni az elnökségen belül, akkor én magam mondanám azt, hogy köszönöm szépen, nem akarok alelnöke lenni a pártnak. Mert azt látom, hogy viták nélkül nem lehet előre menni. Az ugyanakkor nagyon fontos dolog, hogy a mi vitáink nem mentek ki az elnökségből, és szerencsétlen dolognak tartom azt, hogy most, a tisztújítással kapcsolatban a sajtóban jelentek meg ezek a nézetkülönbségek.
Az azért nem a szabad, demokratikus viták felé mutat, hogy a pártelnöknek joga van megvétózni bizonyos emberek indulását az alelnöki pozíciókra, és él is ezzel.
Nyilván, fel kell tenni a kérdést, hogy egy vállalat hogyan működik nagyobb hatékonysággal: akkor, ha a dolgozók választják ki a saját vezetőiket, és döntik el, hogy ki a legalkalmasabb K+F igazgatónak, vagy akkor, ha egy olyan ember, aki végigjárta a ranglétrát, bizonyította a vezetői alkalmasságát, megmondja, hogy kivel tud együtt dolgozni. Ő látja, merre kellene továbbmenni, és ehhez milyen emberekre van szükség.
Gyakorlatilag mi is tekintélyuralmi rendszerben tudunk együttműködni például Orosz Mihály Zoltánékkal az érpataki modell megvalósításában Tiszavasváriban is. Én alapvetően abban gondolkodom, hogy a vezető ki tudja a saját alvezéreit választani, és nem feltétlenül alulról kell mindenkinek mindent megszavazni. Különböző elvek lehetnek, és egy méltányolható igény a tagság részéről, hogy érvényesíteni szeretné az akaratát, de méltányolható a vezetőnek is ez az igénye.
Azt is írta a Facebookon, hogy gyávaság lenne most bárkinek felállni és kivonulni. Tart a pártszakadástól, vagy attól, hogy szimpatizánsok jelentős tömege fordul el a párttól?
Nem, egyáltalán nem tartok tőle. Többször előfordult már, hogy a Jobbikból különböző sértett emberek kiváltak. Emlékeztetnék például, hogy Magyar Főnix Mozgalom néven alapítottak pártot egyesek. Mikor Endrésik Zsoltot a szivárogtatásai miatt kizárta a frakció, akkor ő is hazafias mozgalmat szervezett, Magyar Hajnal Mozgalom néven, de eltűnt azóta. Nem volt rájuk politikai igény. Egyáltalán nem tartok tehát a pártszakadástól, de egy ilyen helyzetben, mikor a tagság egy részében heves indulatokat kelt, hogy Vona Gábor él a vétójogával, akkor természetes az, hogy egyes emberek azt mondják, abbahagyják a munkát. Én szeretném, hogy ne felindult lelkiállapotban döntsenek. Nekünk felelős pártvezetőként az a feladatunk, hogy egyben tartsuk a közösséget és maradásra bírjuk ezeket az embereket.
Van egy népszerű olvasata a történteknek, hogy Vona Gábor kiszorítja a radikálisokat, de azért világos, hogy ez túlzó leegyszerűsítés, mert mondjuk Toroczkai Lászlót nehezen tekinthetjük másnak, mint radikálisnak. De akkor mi a konfliktus lényege?
Szerintem annyi, hogy Vona Gábor ki akarja választani a saját vezetőit. Én őszintén mondom, nem hiszek abban, hogy állandóan mantrázni kellene a radikális-néppárti ellentéteket. Az én politikai stílusom például, úgy érzem, olyan, hogy az úgynevezett néppárti irányzat hívei is elfogadnak, meg a radikálisok is.
Említette a Jobbikból kivált radikális mozgalmakat. Van egy olyan törekvés, hogy a Jobbik lefedje a jobboldalt, tőle jobbra már ne létezzen politikai erő?
Mi hagyományosan nem a jobb- és baloldali felosztásban gondolkozunk. Az nyilvánvaló, hogy a Jobbik, mivel nemzeti néppárttá vált, gyűjtő szerepe van a társadalmon belül, és adott esetben olyan szavazókat is be tud csatornázni, akik nem értenek velünk mindenben egyet. Itt nemcsak a Jobbikról jobbra állókra érdemes gondolni, hanem az átszavazásokra is, amik az időközi választásokon jól megfigyelhetők voltak: hol a mieink szavaztak át a baloldalra, hol pedig a baloldali szavazók szavaztak át felénk. Mi alapvetően sikeresebben csináltuk ezt, és nagyon fontos, hogy ezt a gyűjtő szerepet a társadalmon belül folytassuk. Meg kell tudnunk szólítani azokat a szavazókat is, akiket eddig nem tudtunk. Például a nagyobb lélekszámú városokban voltunk legjobban elakadva, erre új stratégiát kell kidolgoznunk.
Orosz Mihállyal együttműködnek, Toroczkai László pedig már a vezetésben is benne van. Ők azért nem azok a mindenki számára elfogadható figurák, kifejezetten konfliktusos emberek. Hogyan fér ez össze a néppárti törekvésekkel?
Orosz Mihály Zoltán először is nem a pártvezetés része…
De mintaként tekintenek rá…
Arról nem szeret tudomást venni a sajtó, hogy mi Orosz Mihály Zoltánnal szakmai megállapodást kötöttünk, és rendkívül sikeres szakmai együttműködést folytatunk. Olyannyira, hogy a tiszavasvári rendteremtésnél már a helyben élő cigány emberek és a cigány önkormányzat is azt mondja, hogy ez a program mennyire hasznos. Ez egy alapvetően sikeresnek mondható együttműködés.
Akár Orosz Mihály, akár Toroczkai a saját településükön kikezdik az állam erőszak-monopóliumát, amikor rendfenntartó erőként akarnak fellépni a hatóságok helyett. Ezt még mindig követendő példának tartja a Jobbik?
Azért, hogy a csomagolásán ő is, ahogy a Jobbik is javítson, Zagyva Gyula, aki Orosz Mihály Zoltánnak szoros segítője, és akivel személy szerint nagyon jó emberi kapcsolatot ápolok, szintén öltönyben és nyakkendőben tevékenykedik. Ezek az emberek más karaktert jelenítenek meg, és nem az államtól vettek át hatásköröket, hanem arra igyekeznek rászorítani a nem önkormányzati irányítás alatt álló szerveket, hogy cselekedjenek.
Azért mégis belépnek emberek privát szférájába, és meg akarják nekik mondani, hogyan éljenek.
A következőről van szó: minden településen ki szeretnénk építeni a gyermekvédelmi jelzőrendszert. Ez egy vonatkozása annak, amit több újságíró a privát szférába való beavatkozásként értékel. Kezdeményezik az önkormányzatnál, hogy a különböző társszervek üljenek össze: iskola, rendőrség, gyermekvédelem, satöbbi. Ezek közösen kezdenek egy olyan programot végrehajtani, ami a korábbinál jobban kiszűri a folyamatosan visszatérő problémákkal küszködő gyerekeket. Vannak olyan gyerekek például, akik minden héten, folyamatosan tetvesednek otthon. Ezek az emberek engedély nélkül nem lépnek be egyetlen magánlakás területére sem, viszont ha azt tapasztalják, hogy télvíz idején mezítláb rohangál a gyerek, vagy olyan házból jön ki, ahol illegális áramvételezés van – Tiszavasváriban két haláleset történt egy éven belül az áramlopás miatt, gyerekeket csapott agyon az áram –, akkor természetesen felhívják a hatóság figyelmét, itt intézkedni kell.
És Toroczkainak mi lesz a szerepe az új felállásban? Vona Gábor beszédében utalt rá, hogy ő a bevándorlás, migráció kérdéséért lehet felelős.
Én ezt sokkal összetettebbnek látom. Elsősorban a polgármestereinknek gyakorlati tapasztalatuk van abban, hogyan kell vezetni egy települést, hogyan kell együttműködni, adott esetben csapatot szervezni. Az ilyen jellegű tapasztalatokat be tudják ide hozni.
Ha a közvélemény-kutatások hosszú távú trendjeit vizsgáljuk, akkor az látszik, hogy tavaly nyárig volt a Jobbiknak egy felívelő szakasza, de megtört ez a lendület. Nyilván azért is, mert a Fidesz tudta rendezni a sorait, meglovagolva a migrációs krízist. Ha egy évvel előre nézünk, akkor hogyan látja a helyzetet?
Én biztos vagyok benne, hogy fölfelé fog kunkorodni ez a bizonyos grafikon. Illetve azt kell látni, hogy a migráció kétségtelenül jól jött a Fidesznek, bár mi voltunk azok, akik a migrációt nem politikai kérdésnek tekintettük, hanem nemzeti sorskérdésnek, és nem voltunk restek a kormány mellé állni ebben a rendkívül fontos kérdésben. Most viszont már a migrációs krízis alábbhagyott annyira, hogy tudunk más témákkal is foglalkozni. Azt gondolom, törvényszerű lesz, hogy a Jobbik felfelé fog jönni, a Fidesz pedig lefelé. Nagyon fontos azt is látni, hogy a 35 év alatti korosztály több mint fele Jobbik-szavazó, az összes többi párt 47 százalékon osztozik. Ha fogalmazhatok ennyire általánosító módon, akkor az idő nekünk dolgozik.
A következő hónapok legfőbb témája még az úgynevezett betelepítési kvótáról szóló népszavazás lesz. Ebben a Jobbik hogyan tudja magát megkülönböztetni a kormánypártoktól?
Az egy fontos dolog, hogy mi lesz a következő időszak legfőbb témája. A kormány szeretné visszaterelni a migráció kérdésére a politika irányát, ugyanazt a sikert szeretné még egyszer élvezni. A krízis idején volt egy katarzishelyzet: azzal, hogy engedte eljutni a migránsokat Budapestig a kormány, gyakorlatilag az itt ezerszám lévő migránsok váltották ki a társadalomból a rendkívül heves ellenállást. Ez akkor már nem egy távoli település belügye volt, például Ásotthalomé, hanem érezhető volt itt is. Viszont ez a katarzisérzés a migrációval kapcsolatban jócskán alábbhagyott, most nincs közvetlen fenyegetettség, ezért nem hiszem, hogy olyan nagy sikerrel tudná a kormány alkalmazni.
Nyáron és kora ősszel azért ez lesz a fő téma, mindenkinek kell valamit mondani. A kormány tudja, hogy mire buzdít, a baloldal valószínűleg azt fogja mondani, hogy ne menjenek el az emberek szavazni, és a Jobbiknak is kell valamit mondani. Akarnak kampányolni ez ügyben?
Akarunk, természetesen, sőt! Nem tudom, mennyire figyelte a valódi nemzeti konzultáció néven futó kezdeményezésünket, amelyben valóban szakmai szervezetekkel konzultálunk, és magukkal az emberekkel? Fontos azt látni, hogy szeptemberben lesz egy nagyszabású kampányunk az oktatás, az egészségügy és a korrupció ügyében, minden magyar háztartásba eljuttatjuk az ezzel kapcsolatos kérdőíveket, majd kiértékeljük, és ennek megfelelő lépéseket fogunk tenni. Aki tisztában van azzal, hogy ezen a három területen mekkora a válság Magyarországon, mekkora a strukturális lemaradásunk, az azt is látja, hogy bőven van mozgásterünk.
Az látszik, hogy pont ez a három terület, amire minden ellenzéki párt, jobbról, balról, akárhonnan megpróbálja felhúzni a saját üzeneteit, szóval nagy a tülekedés. Van egyéb, saját témája a Jobbiknak?
Hadd világítsak rá valamire! Általában a politikai pártok természetesen igyekeznek megkülönböztetni magukat a másiktól. Azonban a verseny szempontjából az is előnyös, hogy egy már bevezetett politikai termékből az tud a legnagyobbat profitálni, aki a legerősebb brandje ennek a termékkörnek. Én azt gondolom, hogy az oktatás, egészségügy és antikorrupció területén a Jobbik, mint a parlament legerősebb ellenzéki pártja fog a legtöbbet profitálni, még akkor is, ha mások is foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. Az őszi ülésszakban elő fogjuk venni ezeknek a kérdéseknek olyan vonatkozásait is, amit eddig még nem, vagy kevésbé. Ezt még nem szeretném egyelőre elárulni, de bőven van tartalék.
Kiemelt kép: MTI fotó / Soós Lajos
