Kik vezetik a pótlóbuszokat? Melyik típus a legalkalmasabb pótlóbusznak? Melyik vonalhoz nyúlnak hozzá, ha hirtelen pótlóbuszra van szükség? Egyebek mellet ezekre a kérdésekre ad választ az alábbi levél, amelyet egy budapesti buszvezető írt a BKV-Figyelőnek.
Névtelenséget késő olvasónk/levélírónk nagyon érdekes részleteket árult el a buszos pótlás sajátosságairól, remekül kiegészítve ezzel múlt heti bejegyzésünket, amelyben a BKK írta le, hogyan történik a buszos pótlás Budapesten.
Sokféle tartalék van a közlekedésben, így például az úgynevezett garázstartalék, ami azt jelenti, hogy egy hónapban pár napra úgy osztják be az embert, hogy nincs kijelölve, melyik járaton megy aznap, hanem ha valaki beteget jelent, vagy váratlanul elmegy szabadságra (ad abszurdum elalszik vagy elkésik), akkor ahelyett kell dolgoznia.
Ha a villamos ütközik, jön a pótlóbusz (Fotó: BKK)
Általában a beosztásában megjelölt nap előtt felhívják telefonon és megmondják neki, mit csináljon majd a garázstartalékos napon, de az is előfordul, hogy egy órával vagy öt perccel a kezdés előtt szólnak neki, hogy “ide menj, oda menj és ma ezen vagy azon a vonalon leszel”.
Aztán vannak a garázsmesteri tartalékok, ők egy adott buszgarázshoz tartozó műszaki hibás buszokat pótolhatják, sem más garázs vonalaira nem küldik őket, sem villamos, trolibusz stb. vonalakra. Kimennek egy busszal valamelyik olyan csomópontra, ami az adott garázs szempontjából lényeges, és ott várnak az utasításra.
Ennek csak az a jelentősége, hogy a buszgarázs szervezi a maga költségén, nem diszponál felettük a BKK diszpécsere. Ez is érdekes munka, de a kötöttpályás pótlásokban ők nem vesznek részt.
Ugrik a hetes
És van a harmadik típus, amiről a minap a BKV-Figyelő is írt, a központi tartaléknak nevezett kocsik. Korábban hívták őket csomóponti vagy végállomási tartaléknak is. Őket a BKK irányítgatja, ahol külön diszpécsere van a tartalékoknak, vagyis egy ember csak ezeket a pótlásokat intézi, szervezi.
Budapesten cirka 15-20 olyan kocsi van, amelyek különböző csomópontokon álldogálnak és várják, hogy valahova elküldjék őket. Ha egy jármű lerobban és a garázs nem tudja pótolni, ha kisiklik, elakad, karambolozik, összekeverednek az áramszedői, áramszünete van, beszorul, megáll, satöbbi, satöbbi, szóval bármi váratlan esemény történik, akkor indítják a központi tartalékot vagy tartalékokat.
Mivel elég szétszórtan vannak városszerte, ezért nem biztos, hogy csak központi tartalékkal fel tudják tölteni a kieső vonalat, ilyenkor van, hogy a sűrűn közlekedő járatokból is kivesz (BKK-s megfogalmazásban: átcsoportosít) egy-egy buszt.
Tipikus például a 7-es vonalcsoportból kivenni buszokat; szerintem egy páran átélték azt, amikor egyszer csak bemondta a buszvezető, hogy a következő megállónál le kell szállni, mert őt elküldték trolit pótolni… De nemcsak a 7-es alkalmas erre, néhány külvárosi vonalon is járnak buszok kellő sűrűséggel ahhoz, hogy átcsoportosíthatók legyenek.
Nincs pihenés
Természetesen időbe telik, amíg ezek a buszok odaérnek; Murphy törvénye szerint rendszerint ez úgy zajlik, hogy megáll a villamos, eltelik tíz perc anélkül, hogy egy pótlóbusz is felbukkanna, aztán egyszerre jön vagy öt, egymástól is alig férnek el, és kell újabb tíz-húsz perc amíg kialakul az egyenletes követés
Ha pedig véget ért a váratlan esemény, akkor pedig az a gond, hogy mondjuk a villamosok, trolik – szóval a kötöttpályások – összetorlódtak, azaz egy ponton van belőlük három négy is, előttük pedig egy sem – ezt hívják “lyuknak”.
Ilyenkor fordul elő, hogy párhuzamosan járnak a pótlóbuszok és a kötöttpályások egészen addig, amíg vissza nem áll a rend, vagyis a villamosok, satöbbik is azonos időközönként tudják követni egymást.
Ha vége a pótlásnak, akkor a központi tartalékok visszamennek a felállási helyükre vagy új pótlásba kezdenek. Mindenkit megnyugtatok: a tartalékok nem sokat pihennek: egy nap több váratlan esemény is adódik, bár kétségtelen, minden készenléti jellegű munkához hasonlóan itt is vannak üresjáratok.
Melegedő
Ha központi tartalékról beszélünk, nem csak a trolipótlásra kell gondolni. Ezekből a buszokból lesz télen például a melegedőbusz, ha a katasztrófavédelem kilakoltat egy házat. Ha kell, elmennek vonatot is pótolni (bár azt általában a Volán csinálja, de előfordul, hogy Budapesthez közeli vasúti szakaszon BKV-buszok járnak), szóval minden ide kerül, amihez nagy befogadóképességű személyszállító jármű kell.
Személy szerint én voltam már “mozgólépcsőpótló”, hallottam különjáratpótlásról (egy ovis csoportot kellett kivinni a Városligetbe, majd vissza az oviba), szóval itt aztán van minden. Jelenleg központi tartalékot csak a BKV ad, vagyis egyik alvállalkozó sem vesz részt ebben a szegmensben.
Legtöbbször olyan buszvezetők dolgoznak központi tartalékként, akik ismerik a várost is, van bennük helyzetfelismerő és -megoldó képesség és vállalkozó szellem is. Nem csak azt kell tudniuk, hogy merre jár az összes troli, villamos, HÉV stb., hanem azt is, hogy közúton hol lehet ezeket pótolni, hol vannak a pótlómegállók, hol lehet megfordulni, és ami talán a legfontosabb: hol nem lehet, azaz melyik az az utca, amelyiket kerülni kell, mert beszorulhat a nagytestű busz, és ezzel csak tovább növelik a káoszt.
Természetesen az összes vonalat ők sem ismerik, de ha elmagyarázzák nekik, hogy erre meg arra megy, megértik. Ha mégsem, akkor jön a kiabálás a buszon: “Hova megy?!” :) Hát… voltak (vannak, lesznek) legendás eltévedések is… :)
A régi Ikarusok a legjobb pótlóbuszok
Itt jegyzem meg, hogy ma még a pótlóbuszokra lehetőség szerint a legrégebbi, magaspadlós (Ikarus 200-as széria) buszokat adják ki, mert ezek a legfürgébbek, legfordulékonyabbak, bárhol elmennek. A modernebb buszok kivétel nélkül szélesebbek, hosszabbak, rosszabbul fordulnak, nem olyan fürgék, van egy csomó korlátozás, hogy hova nem mehetnek be, ahova a régebbi buszok simán betuszkolják magukat.
Minden központi tartalékként dolgozó buszvezető reménykedik abban, hogy a régi buszok közül legalább néhányat meghagynak, ha a többit apránként le is selejtezik, legalább a pótlásban résztvevők számára megmarad egy-kettő.
Az utasok minden indulata
Meg kell még említeni a zavarelhárítókat, akiket a pótlások helyszínére vezényelnek: nekik kell a buszokat (buszvezetőket), utasokat tájékoztatni, kitalálni a pótlási útvonalat, megfordulást. Rögtönöznek a helyszínen, levezénylik az átszállást (értsd: átkísérik az utasokat), sokszor órákon keresztül esőben, szélben vagy tűző napon álldogálnak, intéznek, szerveznek.
Megnyugtatják az utasokat; ők (is) hallgatják az átkokat, egyenként elmondják több száz embernek, hogyan jut el az úti céljához, stb. Ők nagyon kevesen vannak; aki azt várja, hogy egy pótolt villamosvonal minden megállójába jut belőlük egy-egy, az sajnos téved.
Összességében: a rendkívüli pótlások (közlekedési szakkifejezéssel: operatív pótlások) színes, változatos, de néha nagyon nehéz részét jelentik a közlekedésnek. Ide jut az utasok minden indulata, és hiába alakul ki a résztvevőkben bizonyos fokú rutin, hiába a városismeret, mindig van valami, ami megtekeri a szituációt.
Általában a buszvezetők kerülik az ilyen szolgálatot, de minden garázsban van egy szűk réteg, akik imádják csinálni, és bizonyos idő elteltével a tapasztalataik birtokában már jól is csinálják (vagyis: mindig egyre jobban).
