A Klik messze nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket – mondta a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke a Mandinernek. Horváth Péter elismerte: nincs jó hangulat pedagógus körökben, bár sztrájkhangulatot kevésbé érez. Sztrájkfelhívást viszont a szakszervezetek tehetnek, a pedagóguskar szerepe a szakmai érdekvédelem és a pedagógiai értékek védelme – fejtette ki.
Túl nagy a Klik
Az elnök kitért arra, hogy a pedagóguskarnak és a szakszervezeteknek együtt kellene dolgozniuk, annak ellenére, hogy tudja: a szakszervezetek kezdettől fogva nem tekintik legitimnek a pedagóguskart. Érdekesnek nevezte a miskolci tanárok levelét, melyben épp azt kifogásolják, hogy a pedagóguskar nem csinál semmit. Horváth szerint ha a szakszervezetek nem tudnak megoldani valamit, azon sajnálkoznak, ha a pedagóguskar kerül ilyen helyzetbe, akkor nyilvánvalónak tekintik, hogy a kormány híveként nem is akarnak megoldani semmit. Ennek ellenére „nem tartja feladatának”, hogy megsértődjön, és jogosnak nevezte a pedagógusok problémafelvetéseit is.
Horváth Péter is úgy látja, hogy a Klik nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, egyszerűen azért, mert túl nagy. A fizetéselmaradások kérdését megoldotta a központ, de az elnök szerint döbbenetes, hogy megbízási díjak, jubileumi jutalmak, érettségivel kapcsolatos bérezések elmaradtak. Ahol az önkormányzat nem tudott pénz hiányában megfelelően gondoskodni az iskoláról, ott a Klik valamilyen szinten megoldást hozott, de ahol az önkormányzat jó gazdája volt az intézményének, ott inkább lefelé megy a színvonal – mondta.
Nyűg a mindennapos tesi
Az elnök szerint az óraszámok nagyon magasak, heti 36 tanítási órával a diákok nem férnek bele a felnőttek heti negyven órás munkaidejébe, ha tisztességesen fel akarnak készülni. A gyerekek kifáradnak, elvesztik az érdeklődésüket, kreativitásukat, kezdeményezőkészségüket. Felül kellene vizsgálni a tananyag tartalmát és el kéne dönteni, mennyi az a tudásanyag, amire szükség van – mondta. Az iskoláknak mindössze tíz százalék mozgásterük van a helyi tanterv kialakítására, ami nagyon kevés. Át kellene gondolni azt is, hogy szükség van-e valóban a heti öt testnevelésórára, a dologi feltételek hiányában született kényszermegoldások miatt ugyanis ez nyűgöt, kipipálandó feladatot jelent.
„Ha egy tanár alapvetően meg tudja nyerni a gyerekeket magának, elfogadják a személyét, akkor sokkal könnyebb dolga van az órákon. Ha az oktatásirányítás is megnyerné a céloknak a pedagógustársadalom nagy részét, akkor a megvalósítás is sokkal jobb hatásfokú lehetne” – zárta az interjút a pedagóguskar elnöke.
