Közélet

Nem kell tömegeknek az utcára kerülniük

Berlin megmutatta, hogyan lehet gátat vetni a dzsentrifikálódó kerületekből kiszorulók lecsúszásának. Eközben Budapesten egyre súlyosabbá válik a lakhatási válság.

Ahogy arról korábban már mi is írtunk, Budapesten az elszabaduló lakás- és albérletárak miatt egyre súlyosabbá válik és lassan már a középosztálybelieket is komolyan fenyegeti a lakhatási válság. Nem volt ez máshogy Berlinben sem – mostanáig, mert nagyon úgy fest, hogy a városvezetés végre megtalálta a megoldást erre az áldatlan helyzetre.

A Citylab cikke szerint január 1-től jelentősen csökken azoknak a berlinieknek a lakbére, akik a város tulajdonában lévő szociális bérlakásokban laknak. A képviselők úgy ítélték meg, hogy túlságosan megemelkedtek a bérleti díjak, ezért mostantól a bérlők keresetének függvényében fogják megállapítani azokat.

Berlinben Budapesttel ellenétben nagyon sokan – közel kétszázötvenezren – laknak önkormányzati lakásokban. A városnak mintegy 125 000 saját ingatlana van, további 280 000 pedig négy állami cégé – ezekben szintén csökkenteni fogják a lakbért.

Mostantól tehát az alacsony keresettel rendelkező bérlők is megnyugodhatnak: a bérleti díjak szárnyalása miatt nem fognak az utcára kerülni. Sőt, a város további „védett lakóegységek” építését is ígéri; a következő tíz évben harmincezer új szociális bérlakást fognak felhúzni, és az állami cégek is hasonló beruházásokat terveznek.

Elszabadultak a bérleti díjak

Az új jogszabály részleteiről elsőként a Berliner Zeitung számolt be. Mint írták, a legalsó fizetési sávba tartozó emberek lakbére a jövő év elejétől nem haladhatja meg bruttó keresetük egyharmadát, azoknak pedig, akiknek kiemelkedően magas az áram, a víz vagy a fűtésszámlájuk, még kevesebbet kell majd fizetniük.

Ezt a fizetési sávot, persze, elég alacsonyan húzták meg – legalábbis nyugat-európai mércével mérve. A kedvezményes lakbért azok vehetik igénybe, akik nem keresnek többet évi 16 800 eurónál (cca. 5 230 000 forintnál), vagy párok esetében 25 200 eurónál (cca. 7 850 000 forintnál). A döntéshozók a lakások méretét is maximálták: a támogatást csak azok kaphatják meg, akik egyedülállóként legfeljebb ötven, vagy párként 65 négyzetméteres lakásban laknak. A támogatás négyzetméterenként legfeljebb 2,5 euró (cca. 780 forint) lehet.

Első hallásra furcsának tűnhet (bár a budapesti viszonyokat ismerve, már kevésbé az, a szerk.), hogy miért van szükség egy városban arra, hogy az önkormányzat rendeletben szabályozza a saját tulajdonában lévő lakások bérleti díját. Pedig Berlinben éppen ez a helyzet: az egyébként legjobb és legbiztonságosabb bérleti viszonyokat garantáló szociális bérlakások díja ugyanis általában magasabb, mint a magántulajdonban lévő lakásoké. Egy felmérés szerint 2014-ben négyzetméterenként átlagosan 5,84 eurót (cca. 1820 forintot) kellett fizetni a magánlakásokért és 5,91-et (1840 forintot) az önkormányzatiakért.

Okos megoldás

Ennek a faramuci helyzetnek az oka egy különös finanszírozási megoldás. Berlin korábban lehetővé tette a szociális bérlakások építői számára, hogy a beruházásaikért cserébe viszonylag drágán adják ki az ingatlanokat, amit aztán a rászoruló lakóknak nyújtott támogatással kompenzált. Igen ám, csakhogy később folyamatosan csökkentették a támogatás összegét, miközben megengedték a lakáskiadással foglalkozó cégeknek, hogy lakbéremeléssel pótolják kieső bevételeiket. Mindez idővel ahhoz vezetett, hogy a szegények számára felhúzott lakásokban lakni drága mulattság lett.

Nyilván sokan vannak, akik azt gondolják, hogy a lakásárak elszabadulásának megfékezésére nem a legjobb megoldás az ilyesfajta segélyezés – hiszen komoly terhet ró az adófizetőkre. Nos, tévednek: az új szabályozás ugyanis olyan helyzetet teremt, amelyben a város, mint bérbeadó nem csak kifizeti, hanem a lakbér részeként rögtön be is szedi a támogatást – így tulajdonképpen egyik zsebéből a másikba teszi át a pénzt.

A cél a dzsentrifikáció megfékezése

A támogatottak körét jelentősen bővíti, hogy nem csak azok lesznek jogosultak az önkormányzati apanázsra, akik szociális bérlakásokban laknak. Az állam saját ingatlan- és karbantartó-cégein keresztül a magánpiac egy szép szeletét is birtokolja – közel 280 000 lakást, amelyek számát az új törvény értelmében tíz év alatt négyszázezerre kell növelniük. És ennek a négyszázezer lakásnak az 55 százalékát olyan, alacsony keresetű bérlőknek kell majd kiadniuk, akik maguk is jogosultak lesznek a lakbér-támogatásra.

A berlini vezetés azt szeretné elérni, hogy a város belső kerületeiben tarthassa a szegényebb, rétegeket – és ezzel visszafogja valamelyest az egyre erőteljesebbé váló dzsentrifikációt. Azt a jelenséget, amelyet az utóbbi években Budapest hetedik-nyolcadik kerületében is tapasztalhatunk, és ami hosszabb távon ahhoz vezethet, hogy a külvárosokon kívül mindenhol kifizethetetlenül magassá válnak az albérlet- és ingatlanárak.

Berlinben szerencsére rájöttek, hogy a dzsentrifikáció következtében tömegek szorulhatnak ki a jó munkalehetőségekkel kecsegtető belső kerületekből: válhatnak munkanélkülivé, és így előbb-utóbb a társadalom peremére szorult, szociálisan végleg leszakadódó polgárokká.

Budapesten sajnos kevésbé jó a helyzet. Az itteni városvezetés még nem ismerte fel, hogy milyen szociális katasztrófát idézhet elő ez a folyamat. Vagy, ha fel is ismerte, nemigen törődik vele.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik