Az elmúlt években a főváros és a kerületi önkormányzatok rengeteg pénzt költöttek Budapest egyes részeinek felújítására. Szorította őket az idő: el kellett költeniük a 2007-2013-as uniós támogatási ciklus keretében lekötött pénzeket. Ment is a térkövezés serényen, és szépen szaporodtak a feketegyörgyi és szőcsgézai mértékkel mérve nyilván szépnek számító szittyabarokk szökőkutak.
Talán a turáni átok az oka vagy a trianoni trauma, de a városvezetőink csak és kizárólag térkőben és szökőkútban tudnak gondolkodni, ha a kopottas közterek megújításáról van szó. Alternatív látványelemként szóba jöhet még a székelykapun kotló turul, a díszkáposztából kirakott nagymagyarország-térkép, a bronzba zsánerszobort Peter Falk és az erősen kedélybeteg Kossuth Lajos is – de ezek csak afféle úri huncutságok, amelyek általában egy-egy erősen extrovertált polgármester lelki-, illetve ízlésvilágát tükrözik. A viakolor és a míves márványreterát viszont kötelező – nyilván a fideszfrendli térburkolók, kőfaragók és MMA-kompatibilis szobrászok legnagyobb örömére.
Alternatív látványelemként szóba jöhet még a székelykapun kotló turul, a díszkáposztából kirakott nagymagyarország-térkép, a bronzba zsánerszobort Peter Falk és az erősen kedélybeteg Kossuth Lajos is
A minden négyzetcentiméternyi zöldfelületet lekövező, minden teret és utcasarkot összeszökőkutazó, nagy, löttyös városfejlesztési indulat mára sajnos menthetetlenül giccsbe borította Budapestet. De ami még rosszabb: a városvezetők és építészeik láthatóan átgondolt koncepciók és jól kidolgozott tervek nélkül ugranak neki az átalakításoknak.
Elég csak a nagy lelkesedéssel újra meg újra átadott Várkert bazárt, a Dob utcát, a „megszépült” Nyugati teret vagy az Október 6. utca parkolóhelyek mögé szorított teraszait megnézni ahhoz, hogy kiderüljön: nem csak a formához, hanem a funkcióhoz sem értenek. Pedig a külföldi nagyvárosokban számtalan példa van arra, hogyan lehet élhetővé tenni egy várost, és mutatóba itthon is akad olyan köztér, amely – mint a pár éve felújított Egyetem tér vagy az autók elől teljesen elzárt, a gyalogos-, kerékpáros- és villamosforgalom előtt viszont nyitva hagyott Kossuth tér – ha nem is szebb, de mindenképpen komfortosabb lett a felújítása után.
Nem kellenek nagy ötletek
Ráadásul nem is kellenének túl nagy ötletek, vagy több tízmilliárdos befektetések ahhoz, hogy kellemesebbé tegyük az életet Budapesten. Elegendő lenne, ha szépen, komótosan visszaballagnánk a tarlósi úton, és megpróbálnánk attraktívabbá tenni a belvárost a tömegközlekedők, a bringások és a gyalogosok számára.
Adja magát a kérdés: mi kell mindehhez – már persze az olyan városvezetőkön túl, akik az autóslobbi helyett inkább a város és a városlakók érdekeit tartják szem előtt. A tömegközlekedés és a kerékpáros infrastruktúra fejlesztésének kérdéseiről már sok szó esett a különböző fórumokon: több és nagyobb kapacitású P+R parkolóra, jól szervezett, megfelelően karbantartott járművekkel üzemelő busz-, villamos-, metró és HÉV-járatokra, használható bicikliutakra, okos, a belső kerületek útjainak tehermentesítését célzó forgalomszabályozásra lenne szükség. Na de mi a helyzet a gyalogosokkal? Hogyan lehet a számukra is vonzóvá tenni a várost?
Elegendő lenne, ha szépen, komótosan visszaballagnánk a tarlósi úton, és megpróbálnánk attraktívabbá tenni a belvárost a tömegközlekedők, a bringások és a gyalogosok számára
Vagy, ami még fontosabb: hogyan lehet a városlakók számára vonzóvá tenni a gyaloglást, és rávenni őket, hogy autó helyett inkább gyalogosan közlekedjenek?
Parkolók helyett közparkokat
Egy a nyáron megjelent tanulmány szerint meglepően könnyen. Dr. Reid Ewing, a University of Utah építészeti karának városkutatással foglalkozó központja, a Metropolitan Research Center igazgatója szerint csak annyit kell tennünk, hogy érdekes és színvonalas köztéri művészeti alkotásokat rendelünk, megengedjük a vendéglátósoknak, hogy teraszt nyissanak, és a térkövezés helyett inkább abba fektetjük a pénzt, hogy parkosítsuk, „agorásítsuk” a közterületeket.
Ewing kollégáival együtt New York öt kerületének 588 háztömbjét járta végig, hogy felmérje, mi az, ami sétára ösztönzi a polgárokat. A terepen begyűjtött információk mellett a Google Street View, a Bing StreetSide és az EveryScape adatait is felhasználták. Elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy melyek azok az utcák, terek, ahol feltűnően sokan korzóznak, és mi különbözteti meg ezeket a város más részeitől.
A környezeti és egészségügyi előnyök mellett gazdasági haszna is van annak, ha rá tudjuk venni az embereket, hogy autó helyett gyalogosan közlekedjenek
A kutatók statisztikai szempontból három szignifikáns fontosságú jellegzetességet találtak. Mint kiderült, az emberek az olyan helyeken sétálnak szívesen, ahol elegendő pad, szemeteskuka, újságosbódé és utcai lámpa van: tehát csupa olyan praktikus dolog, amelyek „használhatóbbá teszik a várost”. Sokat számítanak a kirakatok is: ezek lekötik a figyelmet és „az átláthatóság érzését” kölcsönzik a tereknek. És persze az is, hogy minél több étterem, bolt és közpark legyen a környéken.
Ewing hangsúlyozta, hogy a nyilvánvaló környezeti és egészségügyi előnyök mellett gazdasági haszna is van annak, ha rá tudjuk venni az embereket, hogy autó helyett inkább gyalog járjanak. A benzinen és a fenntartási költségeken megspórolt pénzt általában a helyi vállalkozásoknál költik el, arról nem is beszélve, hogy a Smart Growth America adatai szerint a sétáló és sétálható utcákban az ingatlanok is többet érnek.
„Ha tényleg szeretnéd rávenni az embereket arra, hogy sétáljanak, rakd tele utcabútorokkal a várost, építs nagy üvegportálokat, és a parkolóhelyek helyett inkább a parkokba és az új üzlethelyiségekbe invesztálj” – foglalta össze a kutatás tanulságait a Wired.
